Bíbor folyók 2. - Az Apokalipszis angyalai:A Tour de France legszebb légi felvételeit keverték a Yamakasi csuklyás folytatásával, olyan színeket használva a legegyszerűbb jeleneteknél is, hogy öröm volt nézni.Nyilván a történet nem annyira erős, és az igazi befejezést is elkeverték valahova, de ettől még a film kifejezetten élvezetesre sikerült.
Nagyon örültem még Christopher Lee felbukkanásának is, nem tudom, hogy fel bírna-e emelni mondjuk egy golyóstollat, de az biztos, hogy a puszta pillantásától is összecsináltam magam.Az új fickó sem lógott ki a sorból, az eddigieknél mozgalmasabb akcióknál kifejezetten jól teljesített.Amit hiányoltam, az egy erősebb női karakter és a hozzá tartozó romantikus szál.Ha már a lezárást bugyuta vígjátékhoz illően oldották meg, akkor nem értem, hogy ez miért maradt ki ebből a keverékből...
A csavarokat leszámítva nincs miért szégyenkezniük a készítőknek, ezt bármikor szívesen újranézem.Annak ellenére, hogy hangulatában nem annyira erős, mint az első rész.
Bíbor violák:Mit is kezdhetnék egy olyan filmmel, amiben Selma Blair-re osztják az eltévedt írónő szerepét?Ez viccnek is rossz.
A többiekkel nincs probléma, illenek a szerepeikhez.Ráadásul elég sokoldalúnak is tartom őket hozzá, hogy elfogadjam, amit látok.(Patrick Wilson még talán kedvelem is.)De annyi biztos, hogy a fő karakterek most teljesen hidegen hagytak.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szabad szájú barátokra voltam kíváncsi.Ők nem mellékszereplők voltak, legalábbis nem tűntek annak.Csak egyszerűen nem jutott rájuk idő.Ez egy feje tetejére állított történet.
Olyan volt az egész, mintha a művészi beállítottságú, normál filmeket egy-két perce megfűszerező alakokból akarnának főhőst faragni.Ez így nem működőképes, nem elég színesek ennyi idő kitöltéséhez.
Sajnálom, mert egyébként a rendező nem rossz, még ha láthatóan lopott anyagból is állította össze a teljes művét.