Ki mit néz most?

Fletch:-A tempóját sok mai film megirigyelhetné.
-Az összehordott sületlenség ellenére a főszereplő végig szimpatikus marad.
-Minden felbukkanó hölgy gyönyörű benne.
-A zenéjét, mintha a depressziós és kiégett Peter Bretter írta volna.
Szeretem.

OK, így már értem:)

Imádom. Sajnos egy kissé alulértékelt horror, pedig sokkal többet érdemelne...

Még annyit, hogy a maszkmunka egész egyszerűen zseniális. Persze elég csak az elkövető nevét megemlíteni: Stan Winston

Dead & Buried

Jó kis móka ez a film! Nagyon régen láttam, még a VHS-korszakban, már alig emlékeztem rá. Most végre BD-n újrázhattam belőle, és még a mai napig egy nagyon erős horrornak tartom. A BD kivesézésébe most nem mennék bele (eléggé közepes mind hang és kép tekintetében) de maga a film remek. Aki még nem látta, és szereti a jóféle horrorokat, akkor nagyon is ajánlom. Sajnos azonban legjobb tudomásom szerint nálunk nem beszerezhető a film, ami azért nagy hiányosság. Nem BD-re gondoltam, azon nyilván esélytelen, de egy DVD megjelenést igazán megérhetne, szerintem egy eredeti képarány, semmi extra kivitelben is el lehetne adni belőle megfelelő mennyiséget, nem túl drága áron. (A borítója is marha jó, még arra is lehet bazírozni, hogy amiatt vennék meg sokan. :))
Nálam a film 10/8

Ha azok sem kapcsolják be legalább egyszer-egyszer a "ventillátort", akik képesek lennének rá, akkor csak a "szmog" fog sűrűsödni. Max. azt tudom felajánlani még erről, amit a Tarsem-féle Zuhanásról szóló "kisregényem" elejére írtam a kapcsolódó topikban...

Nem azért nem írok ezekről. Amit te elevenítesz fel, ezen már túlléptem, nem vagyok George McFly, "mi van ha tetszik az embereknek?" hanem azok miatt a dolgok miatt, amiket most, az előző hsz-ban írtam le. Magamnak nem akarok írni, magammal magamban ragyogóan kommunikálok betűk nélkül is, viszont ha nekidurálnám magam, akkor sosem fejezem be, mert akkor lejegyzetelek mindent a fejemből. Csakhogy az másoknak lehet, hogy káosz, így sorba kellene rakni, felépíteni, szerkeszteni, képekkel illusztrálni, és máris elment egy nap.
Eszembe jutott a Titanic is, most a 3D kapcsán, hát arról is tudnék ódákat zengeni, akkora hatalmas nagy élmény volt az IMAX, de egyre kevésbé érzek késztetést ilyesmihez ebben az egyre jobban besavanyuló közegben.

Igen, sajnos ezt már azért nagyjából sikerült "összeraknom" rólad, részben vagy egészben többször beszéltünk már erről, és arról, hogy milyen további okok miatt alakul(hatot)t ez így. Azt hiszem, említettem is már valami hasonlatot egy sárkányról meg a kincseiről:). A "sajnos" pedig pusztán annak szól, amit írtam a múltkor: ha hallok egy, az enyémtől eltérő véleményt, az nem lerombolja az enyémet, hanem színesíti, árnyalja, korrigálja. Nekem filmekkel kapcsolatban nem/sem létezik az Egyetlen Üdvözítő Igazság, csak vélemény, az meg mindig szubjektív; gyakorlatilag nincs két ember, aki "ugyanazt" a filmet látná. Sőt, néha még érdekesebbek is nekem az enyémmel ellentétes, "nem kompatibilis" nézőpontok. Egyszer hallottam egy olyan mondást, hogy ha két ember mindig mindenben egyetért, akkor az egyik felesleges; az, hogy "Igen, igazad van." önigazolásnak jó, de tanulni, a világot, az embereket jobban megismerni nem nagyon lehet belőle...

A véleményem nem azért az enyém, mert birtoklom, hanem csak azért, mert én mondom... így például nem fenyeget a veszély, hogy úgy érezzem, elveszítem (igaz, az "ára" is megvan ennek a gondolkodásmódnak, de ki mondta, hogy az élet fenékig tejfel:)). Egy dologra vagyok csak háklis: ha "elvenni" próbálják, tehát mondjuk meg akarnak győzni arról, hogy ahogy én gondolom, úgy nem lehet gondolni, az hülyeség, hogy én nem értettem meg, amit láttam, plusz esetleg ennek nyomán minősítenek és skatulyáznak. Mondjuk ilyenek a "programszervezők" ("Ezt-meg-azt olvasd el / nézd meg, és akkor majd megérted!"; "Akinek ez-meg-az nem tetszik, az inkább nézze azt-meg-ezt, az való neki!") és az "idegenvezetők" ("Ilyen véleménnyel minek jöttél ide?!"; "Akinek nem tetszik, menjen máshova!"), akikből azért ezen az oldalon is van/volt egy pár. Ebből pár éve olvastam a "legszebbet" (itt), igazi 2-in-1: "Aki erről a filmről mást mond, az hazudik!". Valahol itt különül ez nálam a vita (ami értelmes és hasznos) és a veszekedés (ami pusztán személyeskedés, és mint ilyen, tökéletes energiapazarlás).

Valahogy úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy amikor látok egy filmet, hallok egy véleményt, az nekem energia, és hogy negatív vagy pozitív, az általában mindegy is (például vannak filmek, amiket szeretek utálni:)), felpörgeti a fejemben vagy a szívemben a fogaskerekeket, és mindebből lesz valami másfajta energia-forma, például kreatív ötletek, új gondolatok. Emiatt az energia miatt nekem ez a "tovalebegtetés" nem megy. Amellett, hogy ennek elég sok nyomát hagytam ezen az oldalon, ez azt is jelenti, hogy a reakció az "írásban levezetés" során nekem másodlagos. Persze jobban örülök, ha egy gondolatom, írásom fogadó félre talál, mint ahogy nem egy adatlapon alakult ki többórás-többnapos beszélgetés is ezek kapcsán, de nem látom értelmét keseregni túl sokáig a "ki nem kelt magokon", és ha mást nem, az írás öröme önmagáért, vagy egy újabb "feladat" megoldásának elégedettsége is elég lehet "jutalomnak". Amikor egyszer hasonlatot kellett keresni magamra, azt mondtam, hogy ebben leginkább egy utcazenészre hasonlítok...

Szép pár lennénk... a kincses sárkány meg a muzsikus koldus:)...

A felsorolt filmek közül egy kivételével "nem" vagy "még nem" tudnék reagálóként megjelenni, az az egy pedig az Avatar, aminél viszont már másfél éve nem nálam pattog a labda:)...

Nálam a legszemélyesebb kedvencek maradnak publikálás nélkül. Azok a filmek, amelyek elévülhetetlen, vitathatatlan érdemeik, felejthetetlen hatásaik miatt bekerülnek a belső, szűk körbe. Róluk röviden, keveset beszélni sértés lenne, minél több információt halmozok fel belőlük, annál hosszabb cikkek keveregnek, kavarognak késszé, félkésszé a fejemben, s amikor már kezelhetetlen méretű a megfogalmazott, megfogalmazandó gondolati katyvasz, akkor hagyom tovalebegni az egész színes gömböt, hasonlóképp ahhoz, mint amikor Dumbledore a Merengőbe pakolja a vattacukor formájú memóriafölösleget. A különbség csak annyi, hogy az én agybatyum megy a szerjózsa minden irányába. Így nem írtam például a Chaplin-gyűjteményről, Hitchcock-összesről, az Avatárról, a Piafról, a Barney és a nőkről, de az Életrevalókról is csak egy rövidet. Most a Szabó István-film Az ajtó jár ezen az úton. Ebben van olykor lustaság is, meg az is, hogy nem érzem arányosnak az egy, max. két embertől jövő reagálást arra az írásra, amivel sok-sok órát eltöltök. Pont ezért hessegettem el a blogtevékenykedés gondolatát is. Meg abban benne van már pár tucat figura, n+egyediknek nem biztos, hogy nekem kellene lenni.
Így aztán marad a billentyűk felszínesebb kaparászása, egysorosok, chat, ilyesmi.

Minden filmben volt olyan dolog, amit érdekesnek találtam, különben nem is írtam volna róluk:). A 13-ban ez a család szerepe, a családtagok egymástól való elhidegülésének tükre volt, a Dreadban a húsos teszt pszichológiája (de ezen túl is kiváló tanulmány a félelmekről), az 5150-ben pedig a megőrülés folyamata mindkét oldalról, vagyis az is, hogy hogyan válik a téboly a mindennapok részévé egy családban (például akiknek tetszett a The Woman, esetleg a Mr. Brooks is, szeretik a francia thrillereket, plusz nem írtóznak a sakktól, azoknak külön érdekes lehet).

Az "említésre épphogy méltó" ebben az esetben inkább azt jelenti, hogy "megvolt a késztetés, hogy írjak ezekről, de sok kedvem nem volt hozzá":). Csak a figyelmet szerettem volna felhívni a filmekre, mert megérdemlik, de félkómában már nem pont ezt sikerült leírnom:).

A Dread a maga stílusában közel áll a tökéleteshez szerintem....

"Vegyes vágott" az elmúlt időszakban látott, említésre épphogy méltó filmekről:

13 - Game of Death: Puchit unalmas és a hitelek szorításában tengődő életét egy nap két dolog is felforgatja: egyfelől kirúgják, másrészt kap egy furcsa telefonhívást. Utóbbi egy sok-sok pénzzel kecsegtető nyereményjátékra invitálja, ahol mindössze 13 feladatot kell végrehajtania, egyre növekvő pénzjutalomért. Az első az, hogy csapjon le egy legyet... a negyedik, hogy raboljon ki egy koldust...

Dread: Három egyetemista vizsgaprojektnek különös témát választ: önkéntesekkel készítenek interjúkat a legnagyobb félelmeikről. Egyiküknek (akinek a szüleit annak idején egy baltás őrült mészárolta le) azonban további tervei is vannak a filmmel, mégpedig az, hogy úgy szabadítja meg a résztvevőket a rettegésüktől, hogy szembesíti őket velük.

Everything must go: Nick Halsey egy nap arra megy be a munkahelyére, hogy kirúgták, és arra megy haza, hogy a felesége nemcsak elhagyta, de az összes cuccát kipakoltatta a házuk elé, a zárakat lecseréltette, és a bankszámlájukat is letiltatta. Ebből kéne összekaparnia valami olyat, amire a további életét építeni tudja... noha a legvonzóbb számára egyelőre a "kerti" fotelben való üldögélés és a sör vedelése.

5150 Elm`s Way: Egy amatőr filmes srác egy biciklis baleset után bekéredzkedik egy családi házba, és mire észbe kaphatna, már fogságba is ejtette a családfő, aki "mellékállásként" a jóság nevében öli azokat, akiket gonosznak tekint, és a srác pont egy ilyen "igazságtételnek" lesz szemtanúja. Mivel ő csak véletlenül keveredett az "ügybe", így az apa felajánlja, hogy sakkozzanak (amiben az apa verhetetlen); a győzelemért szabadság jár... a vereségekért viszont csak az egyre őrjítőbb bezártság.

21 Jump Street:Az érzelmesebb jelenetekhez és a drámázáshoz nem találták a kulcsot, de olyan piszkosul szórakoztatóak a beszólások, és most először közel éreztem magam az amerikai középiskolás léthez.Nem tudom, hogy miért? A főszereplők ehhez nem igazán járultak hozzá, nagyon kilógtak a sorból.Valahogy az akció felől közelítve jobban tetszett ez a bálozós, drogozós, klikkesedő társaság.
Az a kis szerepcsere is jól lett megjátszva, ami tulajdonképpen egy félreértés miatt alakult ki.
Egyszeri szórakozásnak kitűnő volt, még nem tudom eldönteni, hogy kell-e ez nekem dvd-n...

Bosszúállók(nem Ralph Fiennes-os):Furcsa, hogy ezt kell leírnom, de a látványban nincs igazi átütő erő.Az arányokat és az egysoros beszólásokat viszont eltalálták.Hulk és Iron Man viszik előre a filmet a vége felé, de a többiek is szorosan a nyomukban loholnak.Nem állítom, hogy ez a legjobb képregényfilm, amit életemben láttam, de biztos, hogy ez legszórakoztatóbb.(Nem néztem újra a csapat tagjaira épülő külön filmeket.)
Nincs üresjárat, és ezt most nagyon tudom értékelni.

Ma mosolyogtam kb. három és fél órát, nem is találhattam volna jobb helyet annak a pénznek, amit mozijegyre lőttem el.

Chronicle



Te mit tennél, ha egyik napról a másikra emberfeletti erőt kapnál a sorstól? Hogyan használnád, hogyan élnél vele? A Chronicle a középiskolás Andrew videónaplója, akit a sors két társával együtt megajándékozott. De valóban ajándék-e a hihetetlen telekinetikus erő, vagy a repülés képessége egy olyan kamasznak, akinek az élete romokban áll?! Anyja halálos beteg, apja alkoholista, a suliban ő az, akit mindenki cseszeget. Mi történik, ha az ajándékból átok válik? Jó a sztori, jók az effektek, szuperek a szereplők. Férfiasan bevallom, megkönnyeztem a görög tragédiába illő sorsú főszereplő drámáját.
Tagadhatatlan a film némi Carrie és Cloverfield beütése és párhuzam vonható Andrew és a tragikus sorsú Anakin Skywalker között, de mindezek csak előnyére válnak a Chronicle-nek. Hihetetlenül jó és az alapkoncepció ellenére életszagú mozi, nálam az idei év eddigi legjobbja.

Homeland Season 1







Azt hiszem, velem együtt rengetegen vannak, akik semmit nem tudtak erről a sorozatról. Jómagam baráti unszolásra, kissé nehezen vágtam bele – de annyira mondták, hogy jó, annyi pozitív visszajelzést olvastam róla, gondoltam nem hagyhatom ki. Most, az évad végén tulajdonképp nem bántam meg ezt a 10 napot (12 részt), de azért nagyon erős hiányérzetem vannak…

A történet szerint egy amerikai katona, Nicolas Brody őrmester (Damian Lewis) nyolc év fogság után kiszabadul iraki fogságából, s hősként tér haza szeretett Amerikájába. Azonban nem mindenki nézi ezt jó szemmel, a CIA egyik kissé különc, de tehetséges elemzője, Carrie Mathison (Claire Danes) egy korábbi infójára alapozva gyanúsnak tartja a férfit. Gyanúsnak, hogy a nyolc év nem csupán szenvedésből állt neki, hanem átállt az arab terroristák közé, nevezetesen a legismertebb mellé, Abu Nazir oldalára. Ígéretes felütés: totál aktuális, még a főcím is kötődik az egész USA vs. arabok ellentéthez. Carrie aztán törvénytelenül figyelni kezdi a férfit – s ebből rengeteg bonyodalom meg konfliktus származik. Az egész évad így Brody kiléte köré épül: terrorista-e vagy nem, s az írók bizony néha rendesen beviszik a nézőt az erdőbe… Időközben persze sok minden kiderül mindenkinek a múltjáról, jelleméről, egészen váratlan és megdöbbentő eseményekkel. Pont, ahogy a jó sorozatokhoz illik. A Homeland óriási erénye, hogy b@szottul realista próbál maradni, akkor is, mikor néhány epizód után ez már egyértelműen a lendület és a színvonal rovására megy…

A sorozat egyébként az 50 perces drámai sorozatok kategóriájában 2012-ben két Golden Globe-ot is nyert. A legjobb sorozat illetve a legjobb női főszereplő díját. Utóbbit megértem, az előbbihez csak annyit, hogy az indulók közt ott volt a Gengszterkorzó meg a Trónok harca is… Nos, ennyi biztató előjel után kissé furcsa, hogy nekem nem jött be maradéktalanul, de lebeszélni nem akarok róla senkit. Inkább úgy fogalmazok: akinek a 24 az etalon, aki annak a pörgését, fordulatait várja, az csalódni fog. Ez jóval lassabb, unalmasabb, ingerszegényebb sztori. Itt nincsenek világmegváltó hősök, nincsenek akciójelenetek. Minimális. Itt valóban a dráma van, a karakterek bemutatásán keresztül, azok jellemfejlődésén át. Hisz, Brody sokszor el is mondja: „Nem az vagyok, akinek gondolsz…” Tényleg. De ez már más téma, s erősen spoileres is.

Talán az egész évadban az egyik legnagyobb bajom a karakterekkel van. Azt feltétel nélkül elismerem, hogy aki, amit játszik, az zseniális. Különösen Carrie, de Saul (Mandy Patinkin), Estes (David Harewood), Jessica (Morena Baccarin) – anyám, de jól néz ki – s a két gyerek is jól eltalált, ámbár kevésbé ismert színész. Inkább azzal van bajom, amiket csinálnak. Kicsit zavart a szerelmi háromszög szereplőinek viselkedése, nagyon zavart Brody évad elejei töketlenkedése. Ha terrorista, akkor nagyon topa, ha nem, akkor meg mi a francért olyan zavarodott.. Aztán zavart még Saul indiai neje, közös jeleneteik, s néha Carrie hisztije is. Ennek mondjuk később lesz értelme – meg eredménye a GG díj – de az elején nem tudtam hova tenni. A legfontosabb ezen a vonalon azonban mégis csak az: már megint nem igazán tudtam azonosulni senkivel… Brodyval kellene ugyebár, de az írók végig kétségek közt tartanak valódi mivoltáról, az ember meg hogy szerethessen egy terroristát.. Carrie-vel meg idegbetegsége miatt nehéz megtenni ezt – így marad a külső szemlélődő nézőpontja, különösebb érzelmi töltés nélkül. Ehhez kapcsolódik, hogy én, aki hajlamos az érzelmi túltengésekre, igazából csak a végén, Dana telefonhívásánál éreztem valami nedvességet a szemem sarkában, a többi esemény hidegen pörgött előttem..

Mondjuk ehhez az is kellett, hogy néha magától az eseményektől is fogtam a fejem. A feleség melleinek látványára maszturbáló katona hatásvadász és felesleges, a megfigyelés következmények nélkül maradása kissé hiteltelen. A halott visszahozása itt sem jó ötlet, de a legeslegnagyobb bajom Abu Nazir neten (más fórumokon) emlegetett zsenialitásával van. Egyszerűen, ahogy a dolgok alakultak, azt nem lehetet előre megtervezni. Ezáltal a finálé sem tűnt hitelesnek – még ha kétségkívül izgalmas is volt. Ráadásul kár is volt Brodyra azt a szerepet szabni, amit - egy fehér ember sosem lesz arab. Sosem lesz annyira fanatikus, kár is volt az a szál bele…






De igazából összességében nem volt rossz. Sok párbeszéd, kevesebb akció, néha rétestészta feeling, jó színészek - egy kissé túl hype-olt sorozatban. A második évad jön, ezek után megnézem majd, de nem várom epekedve. Aki viszont ez földhöz ragadottabb sorozatra vágyik, s nem ismeri Jack Bauert, vágjon bele. Ha ő ebben játszana, Brody már halott lenne.

70%

Továbbra sem az esetem, de a filmjei közül az tetszett a leginkább. A minőség kifejezést továbbra is erősnek érzem Fulci-kontextusban:), de talán a kellemesen misztikus hangulat ragadott meg a Beyond-ban, továbbá a befejezést is nagyon szeretem.

A NEW YORK RIPPER meg Fulci Andrej Rubljova... :))

A The Beyond Fulci Sztalkere ;)
A Hasfalmetszőben igazából a mocsok és a düh ábrázolása nagyon erős. A nemek közti elnyomás, kihasználás és erőszak tevés az, ami szerintem erőssé teszi a filmet.

Legalább egyet próbálj meg, mert tegnap még ez sem volt az eseted, hisz kétes minőségű és nem is túl jelentős. :)

Nálam a The Beyond a nyerő, de logikus érveket nem tudok felsorakoztatni mellette:)))

Igazából nem sikerült megszeretnem, de attól még ez az egyik legjobb filmje. Viszont a szerethető zombibohóckodásain túl figyelemreméltó a Lizard..., a ... Duckling, vagy a The Psychic, ezeket mindenképp izgalmas címeknek tartom.

Én ezt a filmet szeretem tőle (persze ennek is van nosztalgikus múltja, ez is közrejátszhat), plusz a The Beyond-ot, meg a City of the Living Dead-et is szívesen előveszem. A többiárt én sem rajongok, elég volt mindegyik egyszer, főleg a giallo-s próbálkozásai, sokkal jobbak vannak nála (Argento, Martino, Avati, Bava).
Valamiért viszont nálam ez a Hasfelmetsző nagyon betalált, isten tudja, miért. Remélem, van azért még olyan, aki szereti. :) (creeper, Argento várlak benneteket egy-egy véleménnyel. :))

Black Christmas egy igazi klasszikus, bizonyos értelemben műfajteremtő, hiszen sokan ide vezetik vissza a slasher műfaját. Ezzel persze lehet vitatkozni (Psycho, Peeping Tom), de szerintem elég közel áll az igazsághoz.

Fulci nem az esetem, szvsz erősen túlértékeltek a filmjei, mind minőség, mind jelentőség szempontjából és ez aló a NY Ripper sem kivétel.

Klasszikus horrorok napja van nálam!

Tegnapi:

Black Christmas (1974)
Hát igen, abban az időben valahogy jobban értettek a feszültségkeltéshez, meg annyira nem is érezték szükségét annak, hogy mindent szájba rágjanak, megmutassák 26-szor a film végén: igen, ő volt, ezt meg ő így csinálta. Nekem ezek a filmek sokkal jobban tetszenek és jobban is paráztatnak, mint a mai horrorok.
BD-n néztem, és sajnos a BD elég gyenge minőségű (megnéztem olvasóval, mindössze 11 GB a több mint másfél órás film - ez azért jelzi is, hogy nem valami nagy szám), de mivel nálunk ez sohaa büdös életbe nem fog jönni, kintről meg olcsóbb volt, mint itthon egy új DVD, ezért nem bántam meg a beszerzését. A filmet meg alapból csak ajánlom minden horror-rajongónak! (Ellentétben a 2006-os remake-kel, az valami förtelmes.)

Mai:

The New York Ripper
No igen, Fulcit sokan nem szeretik még a horror-rajongók közül sem, (annyira én sem vagyok oda érte), de ez a munkája szerintem a legzseniálisabb! Ilyen brutális, naturális gyilkosságokat ma már nem nagyon láthatunk filmeken, mivel egyből fennakadnának a cenzorok hálóján! Maga a történet nem egy főnyeremény, de a megvalósítás az számomra még a mai napig is pár helyen kiveri a biztosítékot! Ha igazán meghökkentő jelent-sorokra vágyom, mindig szívesen veszem elő ezt a (számomra!) klasszikus filmet.
Ez a film is BD-n van a birtokomban, és az előzővel ellentétben ennek zseniális lett a képe, megkockáztatom, hogy szinte tökéletes! A hang ugyan 7.1-es, de igazából csodára senki ne számítson (ezt én csak olyan parasztvakításnak nevezem, amikor egy 30 éves filmhez 7.1-es hangot kreálnak), azért néha a hátsó hangszórók is megszólalnak. :)
Mindent egybevetve remek film remek kiadásban! Ezt is maximálisan ajánlom!
A filmek pontozása nálam:
Black Christmas 7/10
The New York Ripper 9/10

egy magyar, Face Team nevezetű akrobatikus-kosárlabda csapatot az angol ITV1 csatorna, Britain s got talent műsorában! :)))