Ki mit néz most?

Az elveszett fiúk:Minél többször látom, annál nevetségesebbnek tartom.Ha ez a poénok miatt lenne így, akkor semmi bajom nem lenne vele.De sajnos a gagyiságán röhögtem most a legtöbbet.
Sem az átalakulás, sem maga a vámpír lét bemutatása nem igazán hatásos.Az egész túl könnyed, a legnagyobb veszélyt is sikerül két perc alatt lerendezni.Nyilván kölyköknek készült, de ez még így is kevés.
Pedig első alkalommal tetszett, mondjuk lehet, hogy csak Jami Gertz varázsolt el, és nem vettem észre, hogy körülötte nincs más, amit szerethetnék a filmben.

Azért nem járt még lejátszóban, mert látatlanba nem veszek BD-n filmet, tehát alternatív forrásból megnéztem, megrendeltem, de későn vettem észre, hogy A-s. Akinek gépben van olvasója, annak viszont jó!

A-régiós. Nem tudom lejátszani, csak géppel sajnos. Így meg nincs értelme, hogy a polcomon csücsüljön. Tetszett, és ha megjelenik a B-régióban, megveszem majd!

Csak kiváncsiságból kérdezem, hogy is nem tetszett, vagy nem tetszett annyira, hogy BD-ről újranézd?

Igen, én még DVD-ben utazom :)

Ja, de BD-n.... lehet hogy neked DVD-n kell?

Neeee! :)
Nekem van belőle egy eladó példányom, még lejátszóban sem járt! :)
Keress meg!
hantosandras@gmail.com

Ehhez a filmhez kedvet adtál, a következő külföldi rendelésemmel ez is jönni fog.

Nagyon jó film, imádom.

Behind the Mask: The Rise of Leslie Vernon



Na végre! Az elmúlt napok langyos és rossz horror-thrillereiben való tapicskolás után ezzel a filmmel igencsak sikerült belenyúlnom a tutiba!

Az egyik békés amerikai kisváros, Glen Echo hamarosan borzalmas vérengzés színterévé válik. Egy helyi lakos elbeszélése szerint harminc évvel ezelőtt egy környékbeli tanyán élő fiú, Leslie Vernon lemészárolta az őt sorozatosan és brutálisan bántalmazó szüleit. A város lakói, attól való félelmükben, hogy a fiút megszállta a gonosz, felvonszolták őt a közeli folyó vízeséséhez, és az összekötött kezű Leslie-t belelökték a háborgó, jéghideg vízbe, ami azonnal elnyelte a testét. A fiú azonban túlélte azt az éjszakát, és most arra készül, hogy bosszút álljon Glen Echo lakóin...

...ehhez azonban Leslie úgy ítéli meg, hogy szüksége van egy amatőr filmes stábra, akik megörökítik, milyen ember is ő, kiket tekint példaképének, hogyan készült fel a leendő tömeggyilkosságra, hogyan választotta ki áldozatait, vagyis tulajdonképpen azt, hogy mi van a maszk mögött. Hogy legyen egy werkfilm az ő -remélhetően hosszú évekig kísértő- legendájához.

Nekem egy kicsivel még jobban is tetszett, mint a hasonló stílusban készült Trancsírák, pedig azt is imádtam! Szórakoztató, abszurditásában és morbiditásában vicces, ötletes, és éppúgy tisztelettel használja a klasszikus tinihorroros kellékeket, idézi meg egy-egy motívumukat, mint amilyen fricskákkal kifigurázza azokat. Biztos vagyok benne, hogy bárki is nézi meg ezt a filmet, megtud valami újat az unásig ismerni gondolt picsahorrorokról (pl.: azok szimbolizmusát és filozófiáját, mert hiszitek vagy sem, ilyen is van:)), úgyhogy tényleg csak ajánlani tudom.

90%

Detention



Nem érdeme ár sok szót vesztegetni, mert csak egy félreértés miatt láttam, és csak azért írok, hogy közületek senki ne tegye. Ezt a filmet szerettem volna megnézni, de megtévesztett az azonos cím, és helyette ezt vettem meg DVD-n, szerencsére használtan. A film egy primitív és szánalmasan amatőr szar, aminél a pontok felét a magát jamaicai nindzsának képzelő, irritálóan hülye szőke csávó baromságai érték meg... és akkor máris el tudjátok képzelni, milyen lehetett a film többi része.

16%

Vanishing on 7th Street



Lehet-e low-budget filmet csinálni tízmillió dollárból? Lehet-e horrorfilmet csinálni szörny nélkül, szimbolikust magyarázat nélkül, történetet logika nélkül? A Vanishing on 7th Street ezekre a kérdésekre próbál választ keresni... hiába. Megköszönném, ha valaki az utóbbi évek filmterméséből tudna nekem valami jó horrorfilmet ajánlani (olyat, ami nálunk nem jelent meg, a brit amazonnál messzebb nem kell érte mennem, és az Insidious meg a The Woman nem ér), mert kezd zavarni, hogy egyre többször nyúlok bele ilyen átlagos vagy az alatti fosokba, amik a jó történet lehetőségével és általam kedvelt színészek nevével csábítanak el, aztán az izgalom helyett attól lett csak tőlük szapora a szívverésem, hogy pénzt és időt áldoztam rájuk.

A Vanishing... is ilyen, mert az alapja teljesen jó: egy teljesen átlagos napon, egy teljesen átlagos áramszünet keretében a sötétségbe burkolt emberek egyik pillanatról a másikra eltűnnek, leszámítva azt a pár "túlélőt", akiknek abban a pillanatban saját fényforrásuk volt, egy zseblámpa, gyertyák, öngyújtó a cigi meggyújtásához, stb.. Ezekből a túlélőkből verődik össze négy (a kisbabáját kereső ápolónő, az anyját váró kisfiú, a vérző fejű mozigépész és a tanácstalanul kóválygó zsúrpubi), hogy aztán némi halványka drámázáson és az egyik fényforrástól a másikig való futáson kívül másfél órán keresztül semmit ne csináljanak.

A film gyakorlatilag az összes puskaport ellőtte az első tíz percben, onnantól pedig egyik képtelenebb és hülyébb ötlet kellett a másik után, hogy a végén látható naplementébe lovagolásig el tudjon a stáb vergődni. A teljesen értelmetlen elsötétedések, a fényforrások minden logikát nélkülöző elromlása és megjavulása, a csapda-hallucinációk és úgy egyáltalán az egész háttérsztori megalapozatlansága, a harmatosan gyenge animációk és a játékidő feléből sugárzó dögunalom tényleg csak akkor lennének menthetők, ha ez valami elvont, mélyfilozófiai alkotás lenne... de nem az. Illetve ami volt benne, azt már évekkel ezelőtt tökéletesen bemutatta a Silent Hill.

Az emberek a Hetedik utcáról tűntek el, ez a film meg a polcomról fog.

37%

Edtv:Ha ilyen embereket szereznének a hazai valóságshow-kba, akkor még én is nézném őket.Ez volt az első gondolatom, amikor megláttam ezeket az egyszerű, és emiatt kedvelhető szereplőket.Nem kell állandóan a ringyókat meg őstulkokat mutogatni, ők a film közben is szépen lassan lemorzsolódtak.Az életben is valahogy így kéne intézni a dolgokat.Nem tudok érzelmileg kötődni a tv-ben manapság futtatott bumburnyákokhoz, mert jobbnak hiszem magam náluk (ez egyébként nincs így). Ők is legalább annyira elkeseredettek, mint én, csak bennem föl sem merül ez a vágy, hogy kamerák kövessenek egész nap.(nem is lennék rá alkalmas, bár én is rosszul nézek ki és unalmas fickó vagyok....lehet, hogy jelentkezni fogok a következőbe:D)
Ed is eleinte ezt a reakciót váltotta ki belőlem, de aztán szépen lassan elkezdtem drukkolni neki.Na ez az amiért jobb ez a filmes forma, közelebb hozott egy olyan műfajt, amit egyébként nem kedvelek.(Félreértés ne essek, imádok kukkolni, mások életébe bepillantani.A filmszeretetem is erről szól, hiányzik valami a saját kis világomból, ezért nézem másokét.)
Ilyen összevágott formában még a semmittevés is érdekes tud lenni.Az nem mindegy, hogy kit és meddig nézhetek...
Egy olyan fickót, akiről először azt hinném, hogy unalmas és semmilyen alak, de a végén megláthatom az értékeit?
Vagy egy tuskót, akin azért látszik, hogy nem egy elveszett ember, de unalmas és semmilyen alakot csinál belőle a pénzre menő játék?
Százszor is az első verzió rövidített változatát nézném meg dvd-ről.:)
Hatásos film, mondani is akar valamit, bármilyen elcsépelt is legyen az...

Most tetszett.

Ja és nem érdekel Rob Reiner szerszáma!:)

Valószínűleg nekem is azért szúrt szemet, mert már régen láttam utoljára híradót és akkor még színvonalasabb volt.

Ezért olvasok híreket csak neten és nem nézek híradót... így csak az a hír jut el hozzám, ami engem érdekel. Időt spórolok és megúszom a sok szarságot.
Rendes tévéműsort nagyon ritkán nézek. Többnyire valami filmet vagy adott esetben sorozatot... de ha van időm, akkor inkább megnézek egy filmet. Bőven elég.

Undead



Lehet ez a film külsőségeiben akármilyen kínos és szánalmas, ez az egyik olyan darab, ami túlmutatva az "annyira rossz, hogy már jó" kategórián, a kisköltségvetésű filmek egyik legszórakoztatóbbja lett nálam. Hiába van tele dögunalmas üresjáratokkal, disznósivítással mozgó élőhalottakkal és harmatos trükkfelvételekkel, ezek mellett méltányolható a próbálkozás, hogy színesek legyenek a karakterek, legyenek olyan jelenetek, amiken nem lehet nem röhögni (pl.: a kormányzárral függőlegesen kettévágott élőhalott), és még a történetben is vannak olyan csavarok, amik nem csak érdekessé, hanem elgondolkodtatóvá is teszik azt. A sztori több vonása például visszaköszön a Spierig-tesók frissebb filmjében, a Daybreakersben.

Értékelés nincs, valahogy egyik pontszámot sem érezném elég kifejezőnek.

Korábban csak tévében látott filmeket vizsgáltam most meg mongolul.Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire édes kis filmek ezek, jó vásárt csináltam velük.
Vagy az is lehet, hogy csak megfelelő hangulatban voltam hozzájuk..

Szerelem sokadik látásra:Talán az tetszik benne a legjobban, hogy a kapcsolatukban a szokásos hullámvölgyeket nem igazán egymással élik meg, hanem csak a saját életükben, teljesen elválasztva a másiktól.Éppen a megfelelő időpontokban találkoznak, és egy ilyen alakalom sem tart túl hosszú ideig.Nyilván kibeszélik a gondjaikat, de mindkettőjüknek inkább a gödörből való kirángatás a céljuk.Ez felváltva megy így egészen a szokványos befejezésig.(bár kicsit csalóka, ha csak az egyikük van padlón...ez a sérült személynél túlzottan lenyomja az elvárásokat.rossz döntések, egy éjszakás kalandok, a szokásos marhaságok...)
Van valami szomorú abban, hogy állandóan el kell válniuk, de az együtt töltött idő bemutatása alapvetően vidámmá teszi a filmet.
Szerintem ez a legjobb módja, legalábbis elméletben egymás megismerésének.Nem kell fojtogatni, és hazugságokkal traktálni a másikat hosszú hónapokig.Minden héten egy-két alkalommal(vagy akár naponta) találkozni, még akkor is, ha nem tudod pontosan, hogy mit is érzel a másik iránt.A legjobb arcodat mutatni valakinek, közben meg pontosan tudod, hogy ez hosszabb távon nem kivitelezhető.
Hagytak időt rá, hogy kialakuljanak a dolgok és meglett az eredménye.Ezzel a módszerrel nem ébredhetnek úgy reggel, hogy nem ismerik az illetőt, aki mellettük fekszik az ágyban.Az más kérdés, hogy ez később átalakul gyűlöletté vagy csak simán közönnyé, de ez a film is, mint minden hasonló jellegű, tulajdonképpen a reményről szól.Ha ők megtalálták egymást, bármilyen furcsa módon is, akkor még nekem is lehet esélyem.
Persze mire ezeket leírtam a rózsaszín szemüveget is eldobtam, de amíg tartott a film, addig kellemesen éreztem magam.
(Egy dolgot hiányoltam belőle, a valódi konkurenciát.Ez mondjuk szinte az összes romantikus filmre igaz.Szeretnék több olyat látni, hogy a háromszög minden csúcsánál kedvelhető, rendesen megírt figurák állnak.És tényleg érdekes legye4n, hogy ki mellett dönt a főszereplő.)

Földre szállt boszorkány:Tökéletes szereplőválasztás, aranyos(klasszikus filmeket idéző) történet.Végig lehet mosolyogni az egészet.Igazából nem akarok róla semmit írni, csak annyira beleszerettem most, hogy mindenképpen meg akartam említeni, legalább a címét...

Nem követem a kereskedelmi tévéket, illetve a nézhetetlen, műsornak csúfolt termékeiket, illetve kinevelt celebjeiket. Sajnos azonban kivédhetetlenül beléjük botlik az ember.

Ha még csak ennyi lenne! Öcsémmel épp úgy egy hete beszélgettük, hogy ami a kertévéken megy, azt sokkal egyszerűbb lenne elő-Fókusznak ill. pro-Aktívnak hívni, ugyanis egyre többször a saját tenyésztésű celebjeiket promotálják Híradó címszó alatt. Pedig jó eséllyel nem kéne beleférnie bármelyik nap 10 legfontosabb híre közé, hogy teszemazt Kocsis Tibi hol vette meg a karácsonyi ajándékot a családtagjainak.

Véleményem szerint az MTV híradója már sokkal rosszabb/gázabb, mint az RTL klubé. Amit az elmúlt két évben műveltek azzal simán alulmúltak egy bulvárhíradót. Egy bulvárhíradó az infotainment, de ennek ellenére még egy kereskedelmi híradó is tárgyilagosabb, mint az MTV-é.

Egyre kisebb a különbség, és erről az mtv-nél tehetnek...

Én már hónapok óta nem is nézek híradót. A melóhelyen reggeli közben előveszem a "pártlapot", kimazsolázok belőle pár érdekes hírt és azzal bőven elvagyok. Már a tévécsatornákon nem csak az agyatlan sorozatokkal meg valóságshowkkal, stb, stb, butítanak, hanem a hírműsorokkal is. Szégyen és gyalázat.

Bizony, közeleg 1984.

A királyi tévé híradója még mindig több fokkal jobb, mint a kereskedelmi tévéké.

Náluk a híradás: ledarálta, megsütötte, megölte, megkínozta, (kínos beszélgetés a műsorvezetők között), időjárás elhadarása, és a nap híre: pöttyös pávián született Tihatahaböszörményen. Nem is náluk nézek híradást, sem egyéb butító műsort.

Másnak is feltűnt, hogy a királyi tévé híradója ugyanolyan kalap sz@r lett, mint a kereskedelmiken hasonló cimkével ellátott szutyok?
Sehol egy komolyabb külpolitikai hír, nem beszélnek arról mi történik a nagyvilágban, helyette van tíz perc parlamenti szappanopera, meg tíz perc bulvár (meglopták, leégett, tragédia, blabla). Régen ilyesmit a Kék fényben mutogattak. Meg hogy megharapott egy nőt egy "nagy testű" farkaskutya. Könyörgöm, melyik farkaskutya nem nagy testű? Hangzatosabbság érdekében még azt is mondhatták volna, hogy "éles fogakkal rendelkező fenevad". Ja és a "drámai hatást" fokozta, hogy a nő gyerekkocsit tolt. Hűazanyja! Ilyennekkel rongálják a nézők egyre ritkább szürkeállományát.
Na de ez nem új keletű dolog. Már régóta zajlik a népesség szisztematikus elbutítása. Mindenáron meg kell akadályozni, hogy az emberek önálló gondolkodást végezzenek, ezért rájuk öntenek minden érdektelen baromságot, folyamatos a dózis, és mennyivel veszélytelenebb, ha a beszélgetés mélysége kimerül az Éden Hotel eseményeinek taglalásában, mint hogy két értelmesebb egyed leül, mindketten elmondják a gondolataikat, véleményt cserélnek, egymás elméjét erősítő eszmecserét folytatnak, amit aztán mindketten hazavisznek és mikrokörnyezetben továbbterjesztik. Hú, hát ez roppant veszélyes, ezért a médiát irányító hatalmasok mindent elkövetnek, hogy ilyen ne történjen meg. A kétoldali politizálás is úgy működik, hogy még véletlenül se olvassa az egyik oldal szimpatizánsa a másik sajtóját, ne hallgassa a rádióját, ne nézze a másik halmaz tévéjét, mert esetleg még véletlenül talál valamit, amivel mégis azonosulna, és akkor oda a "kiképzés". Még a végén rájönnek egyesek, hogy egyik kutya, másik eb, és az anyázás, uszítás, sárdobálás helyett esetleg valami számukra építőbb jellegű foglalatosságba kellene belekezdeni, azt meg az arctalan droiddá formáló központi irányítás nem szeretné, ezért gondosan elszeparálja a saját "elemeit" az ellenség "elemeitől". S máris elértük a Mátrix világát, csak még nem mindenki fedezte fel az összefüggéseket.