Ki mit néz most?

A guardista:Ilyen higgadt és stílusos tökös csávót én még életemben nem láttam, az a legnagyobb meglepetés, hogy ezt a figurát pont Brendan Gleeson szállítja nekem.Minden megmozdulása szórakoztató, még azon is jókat mosolyogtam, hogy a magánéletben milyen ruhákat hord ez az őrült.A nőkhöz, a hivatásához, az idegenekhez való hozzáállása alapján nem gondolnánk, hogy ezt az embert meg lehet kedvelni, de kb. két perc alatt levett a lábamról.Western filmbe illő jelenetek, remek poénok, és egy idióta, aki elviszi a hátán a filmet.Még sokszor meg fogom nézni.
(Amire viszont nem számítottam, hogy Don Cheadle ennyire háttérbe szorul.Szerencsére a szokásosnál gyengébb játéka egy pillanatig nem zavart bele az összképbe.)

(Az utolsó egy 4-es akart lenni.Ha kevés hasonló filmet láttál életedben, akkor még akár tetszhet is, de egy gyakorlottabb versenyző el is aludhat tőle.)

A bestia(6):Maga a helyszín is képes beindítani a fantáziámat, ehhez még hozzá jön Penelope Ann Miller gyönyörű látványa, és máris ott tartunk, hogy nem bírom utálni ezt a c-kategóriás filmet.Na jó, a lángolt kolbász futása kicsit sok volt, de különben tényleg nincs bajom vele.Valamiért a könyvtárakban, múzeumokban és sima raktárépületekben történő éjszakai barangolás mindig bejön.Ezt még az sem tudja elrontani, hogy menet közben pár pillanatra felidegesített, a védőfelszerelés nélküli kutakodás és a biztonsági rendszerek érthetetlen összeomlása.Egyetlen épeszű ember sem dolgozik ilyen helyeken, legalábbis a film szerint.
Ettől persze még piszkosul szórakoztató az egész, a készítők sem vették túl komolyan, a borzongatás mellett nem mondtak le a poénokról sem.A nyomozó és a doktornő rövid kis szóváltásaiban mindig jelen van a humor, egyébként is jellemző, hogy sosem lehetnek annyira nagy szarban a szereplők, hogy kihagyják egy jó beszólás lehetőségét.Biztosan előszedem még máskor is.

A szállító 2.(4):Nem tudom mit szedtek az írók ennél a filmnél, de jobb, ha leállnak vele!Minden mondat fájt.
Az akcióval továbbra sincs bajom, de ma rossz hangulatban voltam ehhez a sok sületlenséghez.

A titokzatos lakó(5):Az ilyen filmek alapja, hogy felkínálnak több elfogadható megoldást a gyilkos személyével kapcsolatban.Itt nincs alternatíva, arra megy ki a játék, hogy a rendőröket átverjék.De mi lesz velem/velünk? Azt hitték, hogy elterelték a figyelmemet...:) Pedig nem lenne ez egy rossz történet, de valahogy csak eltelik az idő mindenféle kavarás nélkül.Hatásos képek hiányában csak a sejtelmes zene miatt nem kelek fel úgy a fotelból, hogy ez milyen egy klassz élmény volt.Ez egy tehetséges színészeket maga alá temető közepes mozi.El kell felejtenem, hogy újra levehessem a polcról.

Álomcsapda(?):Még mindig nem tudom hová tenni ezt a filmet...Mivel már harmadszor futok neki, így a meglepetés-faktor totálisan kilőve.Próbáltam most az abszurd humora felől közelíteni, de igazából kapaszkodót nem találtam hozzá.Nézem és hiába haladunk előre, csak olyan értetlenkedő Tom Sizemore-os arckifejezést tudok magamra erőltetni.Ő képviseli talán az egyszerű nézőt a történetben.Segít, nem gátolja az előrehaladást túl sok kérdéssel, de végig tarja a három lépés távolságot.Valahogy én is így látom a dolgokat, elfogadom a látottakat, de próbálok nem belekeveredni.Fogalmam sincs arról, hogy valaha megszeretem vagy megértem e ezt a filmet, de most még nem áll szándékomban feladni.

Az erdő:Az ötlet és a stílus tetszett, de ebben a sztoriban nincs egy teljes filmre elég muníció.Nagyon hangulatos képekkel indítottak, az erdőtől még nappal is levert a víz, viszont túl egyértelmű volt, hogy kik állnak a dolgok hátterében.Nem csináltak belőle ügyet, rögtön az elején rá lehet vágni, hogy kik maradnak életben.Fáradt voltam ehhez a nyúlbogyónyi ijesztgetéshez.Hiábavaló ez a szép látvány, mert igazából ezt fél órásra összevágva, valami misztikus sorozat bevezető részeként kellett volna eladni.Így csak elpazaroltam az időmet, hogy vártam valamire, ami soha nem jöhetett el.5 pontot megér, de az újranézés lehetősége kizárva..

Pokolba az élettel - Give `em hell, Malone

Érdekes keveréke a Spirit - A sikító városnak és A Megtorlónak. Ha jól figyeltem, akkor a jelenkorban játszódik, de minden szereplő, a film noir stílus és a zene meghatározta hangulat mind olyan, mintha ez egy képregény feldolgozása lenne, és a naptárban is vissza kéne lapozni úgy 70-80 évet. Teátrális és cinikus, viszont a sehova sem vezető, történetnek csúfolt kuszaságon és a kis költségvetésen kívül rosszat tulajdonképpen nem tudok mondani róla. A nyitás durva lövöldéje megadta az alaphangot, és még ha időnként unatkoztam is közben, összességében szórakoztató volt. Annyit bőven megért, amennyit adtam érte.

Már csak azért is, mert a BuFi adta ki ezt a filmet, itt azonban nem kapható. A kép DVD-hez mérten különösen szép, a (magyar) hang viszont keverési bakiktól szenved. Van például egy autós jelenet, ahol a motorbőgés elnyomja a szereplők párbeszédét, pedig engem lehet, hogy az jobban érdekelt volna...

6/10

A tíz csapás:Nem volt rossz, szeretem az ilyen témájú filmeket, de sajnos most röhögős kedvemben voltam.Így kár volt végigülni, mert folyamatosan máshol járt az agyam.A South Park-os öngyilkos tehenes videó jutott az eszembe, meg az, hogy mennyire furcsának tűnik Hilary Swank arca, ha éppen csodálkoznia kell valamin.A fantasztikus finálénál pedig azt próbáltam kitalálni, hogy miben volt a szikrázó szem technika...
Egyébként a látvány rendben van, a kislányt mindenféle effektek nélkül is félelmetesnek tartom.Az bántott leginkább, hogy ezt nem vették túl komolyan a készítők sem, elbírt volna még a szervezetem egy kis ijesztgetést vagy bármilyen csavart, amitől leesik az állam.Kipipáltuk a csapásokat, aki elsőre furcsának tűnt, az a végén kapott két percet a gonoszkodásra, és nagyjából ennyi...Rohamtempóban haladtak, így senkinek nincs lehetősége a kibontakozásra.Egyszer még biztosan megnézem.

A zűr bajjal jár:Jókat mosolyogtam rajta, bár az zavart, hogy a fő szál teljesen légből kapott marhaságnak hangzik.Ennyit rohangálni és bénázni egy ilyen két perc alatt kitalált sztori kedvéért kicsit abszurdnak tűnik nekem.Szerencsére a főszereplők közötti kémia nagyon gördülékennyé teszi az egészet, észre se vettem és már vége is volt a filmnek.
Nick Nolte-val kapcsolatban eddig nem merült fel bennem, hogy ő egy nőfaló, sármos pasi lenne, de itt hiteles ebben a szerepkörben is.
Julia Roberts a filmvégi röhejes sminket leszámítva végig mesésen néz ki, ilyet sem gondoltam még soha róla.:)Itt mindketten jó formában voltak.
Tetszett, hogy nem kötött le annyira, délutáni lazítós mozinak tökéletes volt.
Remekül érezem most magam és ma pont erre volt szükségem.Egy párszor még biztos előszedem.

A másik lány:Igazából Ivana Baquero-ra voltam kíváncsi, nekem ő a húzónév ebből a gárdából.Remekül oldotta meg a kis feladatát, biztosan látjuk őt még nagyobb szerepekben is.
Aki viszont nagyobb meglepetést okozott, az pont Kevin Costner volt.
Egy 2005-ös filmje után kezdtem el újból felfedezni őt, előtte is láttam jó dolgokban, de az alakításaival különösebben soha nem foglalkoztam.Most ez végre megint egy tökéletes szerep a számára, bár elsőre nem tűnik annak.A nyugodtságával, a rá jellemző egyszerű stílusával annyira felzaklatja az embert, hogy legszívesebben ráordítottam volna..."Csinálj valamit, amíg nem késő!!" ez mondjuk elég gyakran előkerül hasonló helyzetben, de itt ez fokozottan érvényes.Nem is a baj, hogy bután reagál, hanem az, hogy néha egyáltalán nem csinál semmit.Sodródik, mint egy hétköznapi fickó.
Komolyan ideges voltam kb. az első furcsa magyarázatig.Működtek a zörejek, a sötétséggel is megfelelően játszottak,a külső helyszínek a frászt hozták rám(a bevezető útszakasz különösen).
Sajnos elrontották a szórakozásomat azzal, hogy nem csak sejtették a gonosz jelenlétét, hanem konkrétan mutattak is valamit, akkor varázsütésre kiszállt belőlem minden feszültség.Mintha véget ért volna a film.Az a baj, hogy még volt hátra vagy 20 perc, így nem tudom megfelelően értékelni.Mert hiába tetszett a nagy része, mégis most inkább csalódást érzek, és így fogok rá emlékezni is.

A másik Boleyn lány:Már megint egy ilyen kis átlagos filmbe futok bele..
Akinek többet kéne hozni színészileg, a szerepe, jelentősége is nagyobb, pont Natalie Portman lóg ki lefelé a társaságból.Néhány pillanatra tudott csak megfogni a jelenlétével, és ez még a legutóbbi két vígjátékban nyújtott alakításához képest is kevés.Pedig milyen szép, finom kis játékkal rukkolnak elő a többiek.Támogatásban nincs hiány, bár Kristin Scott Thomas-nál(A Lazacfogás Jemenben egyetlen értékelhető karaktere.)néha unottságot éreztem.Mintha csak ülne és várná a cigiszünetet...de annál a két fontos számonkérésnél, kiborulásnál odatette magát.Tényleg nagyon profi kis szereplőgárdát hoztak össze, az öltözékek talán még szebbek, mint a viselőik.Nincs nagy gond a filmmel, csak semmi extrát nem hoztak ki belőle, ami miatt ezt venném le a polcról elsőnek, ha ebből az időszakból akarok valamit látni.

Most a változatosság kedvéért "A másik lány" következik.

A lány és a farkas:Az első csoportképnél véletlenül pont arra a szereplőre böktem rá, aki végül az egész gyilkolászás mögött állt.Nem jó ez így, mert az lett volna a lényeg, hogy ameddig csak lehet bizonytalanságban tartsanak ezzel kapcsolatban.Az egész hókuszpókusz "szemráközelítősmisztikuszenés" rész ment a kukába emiatt.Mi maradt még? Pont az, amiért jöttem:Gary Oldman-t megnézni még egy szerepben, a gyönyörű helyszíneket és lányokat csodálni.Ezek miatt közepes(nél picit gyengébb) filmként könyvelem el, de ha őszinte akarok lenni, akkor maga a történet és a helyzetből adódó feszültség egy lepkefing erejével vetekszik.Remélem a Chloe jobban fog tetszeni.Ha az sem jön be, akkor egy darabig hanyagolom Seyfried kisasszony mozijait.

Azt hiszem erős hetem volt a héten filmek terén :) Úgyhogy előre is elnézést kérek, hogy csak most egyben, nem naponként írtam, de megjött a kedvem a firkáláshoz :) Elnézést a sok rizsáért.

Kezdődött minden a Vágta c. filmmel. Most, hogy megy az HBO-n a Luck (s nem csalt meg szemem, a zsoké Gary Stevens mindkettőben szerepel), még nagyobb kedvet kaptam, hogy végre beszerezzem a filmet, és miután oly sokáig nem láttam a boltok polcán, múlt héten szinte az ölembe pottyant :) Egy nagyszerű, letisztult, szép film egy versenylóról, aki egy nemzetet, de legelőször is három férfit (és ők őt) talpra állított. Valamennyi színész szerénységgel és nagy tehetséggel játszotta el a rá kiosztott szerepet. Lenyűgöző felvételeket készítettek a versenyekről, és mivel anno is már úgy láttam a filmet, hogy előbb olvastam Seabiscuit-ről, még felemelőbb ennek a pici lónak a hatalmas szívének története úgy, hogy tudom, mindez megtörtént. 10/9

Tarantino-val való első találkozásom jó 8-9 éve egy karácsonyi ajándékkal, a Ponyvaregénnyel történt meg. Nem kétséges, egyik legjobb filmjével magasra tette a lécet, de ezt a színvonalat később is (legalábbis nálam) tartani tudta, sőt, megemelte a Kill Bill „eposzi” történetével. Eddigi utolsó filmje, a Becstelen brigantyk is felkerült végre a polcra és alig vártam, hogy újra megtekintsem majd 3 év után. És egy cseppet sem kopott meg, nem a hype miatt tetszett már akkor sem, hanem a csak Tarantino-ra jellemző pengeélesen megírt jelenetek és kiváló alakítások okán tartottam a 2009-es év egyik legjobb filmjének. Alig várom Quentin-től, mit tud alkotni a western világában, de nem féltem őt, megint valami különlegesnek leszünk tanúi télen. 10/9

A sort A téglá-val folytattam. Leonardo DiCaprio régóta a kedvenceim közé tartozik, az elmúlt 10 évben stabilan, jobbnál jobb szerepekben villogtatja tehetségét, mellyel korosztálya legjobbjai közt emlegethetjük. Ebben a filmben rajta kívül ketten is bemutatják tehetségüket a korosztályukból: Matt Damon (szerintem sosem láttam még ilyen szerepben, de nagyon jól állt neki) és Mark Whalberg. Az idősebb korosztályt képviselő Ray Winstone-ra és régi kedvencemre, Martin Sheen-re sem lehet panasz. Ja, és itt van Jack Nicholson. Sokat fogok ezért kapni, de őt igazán sosem tudtam szeretni, nem tudom, valahogy mindig úgy éreztem vele kapcsolatban, hogy nagyobb az egója, mint az a fene nagy tehetsége. A történet, mint hallom, nem igazán eredeti, de nem szégyen a remake, ha hasznos, esetünkben pedig egyáltalán nem bánhatjuk, hogy ezt a nagyszerű történetet Hollywood legjobbjai közül valók adták elő egy legendás rendező keze alatt. 10/8

Kedvenc rendezőm két filmje közül az A.I. - Mesterséges értelem című filmjét veszem előbb, bár ezt láttam a héten tőle másodjára. Haley Joel Osment-nek nagyon szurkoltam a 2000-es évek elején, egy korombeli, nagyon tehetséges srác és ilyen két nagy filmet tudhatott maga mögött, mint az A.I. és A hatodik érzék. Kár, hogy azóta nem igen hallat magáról, talán ő is most bujkál és majd hirtelen előugrik mint (majdnem hirtelen) Christian Bale. A történet nagyon érdekes, erős morális kérdéseket feszeget, és látva rohanó világunkat, nem kétségtelen: egyszer ide is eljut az emberiség. A történet jól bontakozik ki, az emberi szereplők mégis kissé egy síkúak, de érzésem szerint, ez is volt Spielberg szándéka. A látványért felelősek, a remek operatőri munka, John Williams nem tolakodó muzsikája mind-mind nagyon sokat adnak a filmhez, és nekem a befejezéssel sincs bajom, mégis, valami azért hiányzott a teljes katarzishoz. 10/8

Spielberg méltatlanul elfelejtett, elhanyagolt, igazi mestermunkája, A Nap birodalma magasan az elmúlt hetek, hónapok sőt, az elmúlt évek talán legkatartikusabb élményét nyújtotta nekem. Nem is igen tértem még magamhoz, lentebb már bővebben kifejtettem szerény eszköztárammal a filmről való gondolataimat. 10/10

Ma pedig egy éppen most beszerzett filmmel kezdtem a délutáni pihenést, nem mással, mint az Egek urá-val. George Clooney már a "rossdokis" időszakában is kedvenc színészeim egyikévé lett, és nem is csalódtam benne soha: karrierje, mikor már azt hinnénk, nem juthat ennél magasabbra, csak úgy szárnyal. Ebben a keserédes, mégis olykor megmosolyogtató, de távolságtartó szerepben is lubickol az egykori tévés doki, nagyon nem bántam meg, hogy így látatlanul beruháztam ma a filmre. Oh, és el ne felejtsem, A téglánál is említeni akartam, Vera Farmiga valami csodálatos hangulatot ad a filmnek, amint felbukkan, mindegy melyikről is van most szó. Most így pár nap alatt, hogy megismertem, jobban fogom keresni az ő szereplésével is készült filmeket. Ezt a filmet pedig gyakran fogom elővenni. 10/9

Igérem, ez lesz az utolsó bejegyzés :) Alig egy órája vettem ki a lejátszóból Kenneth Branagh névrokonomról készített, nyugodt szívvel lehet mondani, klasszikusát, az V. Henrik-et.  A figyelmemet először az Ausztrália c. film előzetesében hallott aláfestő zene terelte az angol úriember filmjére. Nem túlzás azt mondani, nagyon jól jártam ezzel az utánjárással (a másik filmet is szeretem, de...), Shakespeare művét érzésem szerint (Sir Olivier változata még nem került elém, de megelőlegezem, hogy Branagh filmje hatásosabb) ennél jobban visszaadni film nem képes. A brit színjátszás színe-java által előadott adaptáció sokadik megtekintésre is képes volt a fotelbe szögezni és nem engedte figyelmemet lankadni. Branagh játéka lehengerlő, és ezúttal a szinkronnal való megtekintéssel se vesztette el az erejét a film, László Zsolt remek választás volt és a magyar szöveg is nagyon autentikus, Berzsenyi Márta remek munkát végzett. 10/9

A holnapi napon pedig nem kisebb feladat elé állítom magam, mint Branagh Hamlet adaptációjának 4 órás változata (előre sajnálom, hogy a teljes verzióban már nem Szakácsi Sándor Branagh hangja), de nem aggódok, Branagh és az ismét díszes kompániája mellett semmi más nem fogja elvonni a figyelmemet.

Az igazi kaland:Megláttam az ajánlóját és rögtön két dolog jutott eszembe róla...az első, hogy ezt nekem nem szabad szinkronnal megnézni...a második dolog pedig az, hogy a rendező tuti ki fogja játszani az összes sablont, de ez engem biztosan megérint majd.Így is lett.Humoros és megható volt egyszerre, többnyire kedves, szerethető embereket láttam.Az különösen tetszett, hogy bármennyire bután hangzott egy-két mondat, mégis csak valósnak tűnt a szereplők reagálása.Mintha lett volna egy mindenkitől független földhözragadt bíró, aki beszól, ha éppen hülyén viselkedik valaki.
Pedig az ötlet maga megengedné, hogy sokkal meseszerűbb legyen a film és a karakterek is, de szerencsére csak a végén kaptam egy kicsit többet, mint ami jólesik.Túl szépen alakulnak a dolgok, mondjuk nem számítottam másra, de az utolsó percekre sajnos előtört belőlem a valódi énem.Elfáradtam és nem tudtam a film kellemes közegében maradni.Túl sok ehhez a történethez ennyi idő.
Összességében teljesíti az elvárásaimat.Családosok biztos nagyobb örömüket lelik benne, mint én.

Az éhezők viadala:Kezdeném a negatívumokkal...
-Josh Hutcherson nem jó választás erre a szerepre, nem az a fickó, akinek drukkolni tudsz.
-A harcok nem elég ütősek.
-Jennifer Lawrence-t leszámítva csak egy karakternél érzed azt, hogy igen most valaki belépett a szobába, rá érdemes odafigyelni.
-Többre számítottam a nézők bevonása terén, mutattak valamit az őrületből, de szerintem nem eleget.
-Nagyon erőltetett a romantikus szál, inkább vicces volt a nagy egymásra találás.

Ellenben a díszlet, a kosztümök, a főszereplő kiválasztása mind-mind telitalálat.Az egész olyan bárgyú, de mégis jól szórakoztam rajta.Annak ellenére, hogy a 12-es páros egyelőre nem működöt túl jól együtt, a drámaibb részekben éreztem erőt, ha tudnának egy jobb rendezőt szerezni, akkor talán nem lenne ilyen felemás az egész film.Bizakodó vagyok, talán még Peeta ügyében is van remény.(összeszedi magát a srác, vagy egyszerűen írnak neki valami jobb szöveget:)
Arra mindenképpen elég volt a közel két és fél óra, hogy megvegyenek a következő részre is, legyen az akár könyv vagy film.Az ötlet továbbra is tetszik, nyilván sok mindenen lehetne javítani, de a játékidő nagyobbik felében bejött, amit láttam.

Igen, kereste azt hiszem az ő fejében elképzelt képeket legjobban átadó operatőrt, nem is csodálom, hogy már lassan 20 éve nem is keresi tovább :) És köszi :) Megpróbáltam érthetően írni, de azt az érzést akkor se tudom szavakkal leírni, amit még most is érzek a film kapcsán. Ilyet nagyon nagyon régen nem éreztem, de ez a film most telibe talált.

Egyébként remek írás! :)

Spielbergnek mindig voltak különböző operatőr-korszakai. Kezdetben Zsigmond Vilmossal dolgozott többször, aztán a Jones-filmeket egységen Douglas Slocombe rögzítette, volt ugye Daviau a Homályzónában, a Bíborszínben és A Nap birodalmában, de például Dean Cundey-val is emlékezeteset produkáltak a Hook és a Jurassic Park kapcsán. Aztán a Schindler listája előkészítésekor jött képbe Kaminszki, akivel azóta is tart a munkakapcsolat.

"Ma tanultam egy új szót: Atombomba."

Ennek erejével hatott rám az a film, melyet fél órája vettem ki a lejátszóból. Bevallom, először csak azért vettem meg, mert Spielberg, és mert kíváncsi voltam, Christian Bale milyen színész volt gyerekként. Aztán majd két és fél órán át nem vettem le szemem a képernyőről, még egy telefonhívást is kinyomtam.

A Nap birodalma minden volt, csak nem olyan, mint amire számítottam. Ismerem és szeretem Spielberg stílusát, gondolkodását, fel voltam készülve arra, hogy vagy nagyon komoly lesz a film, mint a Schindler listája, vagy egy háborús, hősies eposz, mint a Ryan közlegény… Egyik sem, és mégis, talán mindkettő. Minthogy Jim szemén keresztül láthatjuk az átélt éveket a táborban, megkövetelik, hogy Christian Bale minden jelenetben benne legyen. Nem is emlékszem mostanában ilyen filmre, amiben ennyire egy karakterre fókuszáljon a történet, nem mellesleg, ennyire hatásos legyen. Már 13 évesen bizonyította tehetségét Bale, és talán nem túlzás, hogy talán már élete alakítását nyújtotta 1987-ben, te jó ég, abban az évben születtem! Zseniális, amit alakított és Jim karaktere is ritka jól megírt (vagy inkább eljátszott, mert voltaképp, ami történt Jim-mel, az a film alapjául szolgáló regény szerzőjével történt), ez az energikusság, állandó jövés-menés, be nem áll a szája, elképesztő. Alighanem sok táborlakónak okozott már a puszta léte kellemes perceket a pokolban. A gyermeki naivitás és találékonyság segítette át Jim-et a borzalmakon, mintegy kizárva maga körül a kínt. Megadja a tiszteletet a japánoknak (alighanem a film legnagyobb momentuma a Suo Gan előadása tisztelegve a pilótáknak), elbratyizik az amerikaikkal, és el van a britekkel is, de ő igazándiból hontalan, sodródik az árral. Nem tudok túl értékesen és érdekesen fogalmazni, nem tudom körülírni az érzéseket, melyet kíváltott a film. Beszélek inkább másról. John Malkovich nos, ő John Malkovich, kisujjból képes bármit-bárkit eljátszani. Az a hideg közöny, amikor őt kiválasztják transportra, de Jim-et nem… Jim és Baise kapcsolatának fejlődése gyönyörűen lekövethető, és a végére talán fordul is a kocka, a férfi tanulhat a fiútól. Ben Stiller bombameglepetés volt számomra, ahogyan az eleinte finom úri nő, Mrs. Victor-t alakító Miranda Richardson is remek választás volt, ahogyan mindenki más. Nem mellesleg, Jim apját végig Kevin Kline-nak hittem. De mindegy is, ki van a szereplők között, Bale ellopta az egész filmet, ami nagyon nem baj.

Az operatőri munka gyönyörű és első osztályú. Azon csodálkozok, Allen Daviau hogy-hogy nem volt olyan sok film operatőre, és mellesleg, miért nem hagyta meg maga mellett Spielberg. Nincs bajom Kaminski-vel, dehogyis, de kíváncsi lettem volna, később milyen felvételeket készített volna mondjuk a Schindler-hez, vagy Ryan-hez. Szerencsére Spielberg állandó munkatársa, John Williams ismét a rendező rendelkezésére állt, és csodálatos dallamokat szerzett a filmhez. Azt hittem már minden korábbi mesterművét hallottam, de ismét tévedtem. És ez Spielberg-re is vonatkozik, ez a csontig hatoló remekmű örökre a kedvenceim közé került, nem egy könnyű darab, de úgy érzem, gyakran fogom még látni ezt a filmet. Nem pontozok, felesleges. Csakúgy, mint minden szó, amit a film éltetésére szenteltem. Nem kell neki, aki látta, tudja miért, aki pedig nem látta, nem e sorokból fogja a lejátszóba tenni. De egy szóval könnyen le tudom írni a filmet és az érzést, mely elfogott közben: felejthetetlen.

The Woman in Black (2012)

...hát-hát-hát... Hangulat és para az egyik oldalon. Következetlenség, ócska sztori, egysíkú karakterek a másikon. Daniel minden tőle telhetőt megtesz, de hiába... ha a rendezőt csak az érdekli, hogy minél nagyobb szívbajt hozzon a nézőre, akkor bizony a színészvezetés csak huszadrangú feladat marad. És az a fránya sablon-befejezés... Csak ki kellett volna másolni a könyvből, ehelyett egy tökfelesleges, százszor lerágott csont lett belőle.
Mindenesetre jó pár ijesztő jelenetet és misztikus "derítsük ki, miért kísért a kísértet" atmoszférát kapunk. Volt egy momentum, amikor valódi veszélye fenyegetett az alsógatya vonalkódosulásának.
Végső soron tetszett, de nem törném kezem-lábam, csakhogy még egyszer megnézzem, viszont tuti, hogy a DVD a polcon fog landolni.

7/10

Életem:Ez egy csodálatos történet, igazi szívmelengető tanmese.
(De most még úgy gondolom, hogy ezt nem szabad így intézni.Persze, ha eljön az én időm biztos másképpen fogom látni a dolgokat.A halál egy magányos sport.Valakire, akit tényleg szeretsz nem lehet ekkora terhet rakni.Ha lehetőséged van rá, akkor ezt profikra kell bízni és nem a családodra.Előttük távozni, őket a kelleténél jobban bántani szerintem szükségtelen.Talán csak azért gondolom így, mert nem szeretek igazán senkit.Nem választhatom meg a rokonaimat, igazi barátom, társam meg nincsen.Mindig egyedül érzem magam attól függetlenül, hogy van-e éppen a közelemben valaki vagy sem...Kiskoromtól fogva ez van, nem tudok mit csinálni.)
Látni ezt a férfit és magamra ismerni furcsa dolog.Én is elfojtok szinte mindent.Nem szoktam így hazudni, ha közvetlenül rákérdeznek problémáimra, de amíg csak lehet inkább magamban tartom őket.Nehéz kitárulkozni valakinek, a filmben bemutatott helyzetben meg pláne.Mindenképpen súlyos következményekkel jár, ha őszinte vagy.Ezért is fizetnek az emberek hatalmas összegeket bizonyos orvosoknak, hogy meghallgassák őket, és semmiképpen se ítélkezzenek felettük.A filmben ezt olcsóbban, ügyesebben oldják meg, az egész videózás egy nagy terápia mindenkinek.Jó ezt látni, még akkor is, ha valószínűleg semmi köze a valósághoz.
Miért is akarnék kevésbé hatásos befejezést?:) Ez így volt kerek.
Abban reménykedem, hogy pár év múlva már nekem is lesz mit mondanom.Ha mázlim van, akkor szemtől-szembe oszthatok meg fontos információkat magamról.
Persze előbb találni is kéne valakit, akinek én is kíváncsi vagyok a vallomására.:)

Távírányítós szörfözés..viasat 3 valamelyik Potter..meglepő és egyedi módon maxivásznas sugárzás..le a kalappal viasat 3:)

Jövő csütörtökön én is.

Blood Creek

Evan Marshall mentőorvosként dolgozik, beteg apját ápolja, gondoskodik bátyja családjáról... és súlyos emlék nyomja a vállát. Két éve kirándulni ment iraki veterán bátyjával, Victorral, amely során egyik éjjel erdei táborhelyükön megtámadták őket, Victort elhurcolták, Evan pedig hiába kerestette hetekig, nem akadtak a nyomára. Két évvel később, amikor Evan már halottá is nyilváníttatta testvérét, Victor váratlanul felbukkan, és azt kéri Evantól, segítsen neki bosszút állni mindazért a szenvedésért, amit az elrablása óta átélt. Mint kiderül, Victort egy család tartotta fogva, mely egy olyan lény szolgálatában áll, aminek a története egyfelől a nácik okkultizmusáig, másfelől a viking időkig nyúlik vissza.

A Blood Creek több szempontból is különleges film.
Különleges abban az értelemben, hogy Joel Schumacher horrort rendezett. Ő, aki felváltva csinálja a kiváló thrillereket (Fülke, Lapzárta, 8mm, Ha ölni kell, Összeomlás) és a végtelen giccsparádékat (Az Operaház fantomja, a Batmanek), és most vélhetően eltévesztette a ritmust, és csinált egy giccses horrorfilmet. Némelyik kép, beállítás vagy esemény még tekinthető egyszerűen eltaláltnak és szépnek (mondjuk ilyen a megvadult zombi-ló), de a vérhez képest nekem sok volt a nyál, a vége meg aztán tuti zárlatot okoz a hangfalban.
Különleges abban az értelemben, hogy a forgatókönyv és a háttér kitalálása közben nemhogy szitokszó volt a logika, hanem azt a film egyszerűen nyomokban sem tartalmaz... és nem, még a viking mágiával sem lehet mindent megmagyarázni. Mondhatnám például a szupererős vérmágust, akit 70 éven át megállított egy rozsdás lakat és pár korhadt léc, ugyanőt, aki csontokból páncélt csinál, hogy megvédje őt a... mitől is?!..., ja, azért, hogy aztán hagyja, hogy egy tizenéves szőke liba ellopja azt tőle, és azzal tartsák sakkban. A gyógyszer ott gurult el végleg, amikor az egyik frissen feltámasztott zombi szemrebbenés nélkül zsigereli ki az apját, fél órával később pedig egy másik meghasonul, a családjáért kezd aggódni, és szépen megkéri a vadidegen Evant(!), hogy zárja be őt egy olyan helyre, ahol nem bánthat senkit... amit az készségesen meg is tesz. Mi mást is tehetne ugye, ha egyszer egy élőhalott, akit elsőre ő nyírt ki, ilyen kedvesen kéri?????
Különleges abban az értelemben, hogy ritkán látok ilyen típusú filmben ilyen színészeket. Henry Cavill már rég Hollywood ügyeletes tinilány-bálványa lenne, ha nem kísérné balszerencse a szerepválasztásait, Dominic Purcell már tudja, mi a Szökés, de a legnagyobb meglepetés Michael Fassbender, aki egyre feljebb jut a kedvenc színészeim listáján, elsősorban azért, mert szélsőségesen eltérő karaktereket is kiválóan alakít. Sajnos ők sem tudták megmenteni ezt a filmet.

52%

Gondoltam nekiesek Liam Neeson új filmjének a Fehér pokolnak...

Lemaradt a szöveg...

Primer

Négy fiatal tudós afféle garázsprojektként egy olyan berendezésen dolgozik, ami elektromágnesek segítségével képes tárgyakat lebegtetni. Tesztelés közben azonban véletlenül kiderül, hogy a gépüknek van egy különleges mellékhatása: a belsejében megváltozik az idő folyása. Hogy mindezt teljeskörűen tudják dokumentálni és úgy a világ elé tárni, a maguk szakállára kísérletezni kezdenek, milyen lehetőségek rejlenek a gép használatában, de rövidesen azon kapják magukat, hogy hiába próbálták az ellenőrzésük alatt tartani az időt, az minden alkalom után egyre jobban összegubancolódik.

Nem csak a filmbeli gép, hanem a film maga is garázsprojektnek tekinthető, 7000 dolláros költségvetése kisebb, mint bármelyik hollywood-i produkció körme alatt a piszok. Személy szerint ahogy egyre többször kapcsolatban kerülök ezekkel a kísérletező-amatőr munkákkal, úgy becsülöm meg egyre jobban őket, mert ár/"érték" arányban gyakran verik a nagyokat. Az író-rendező ötletes és hangulatos környezetet teremtett az elképzeléseinek, amiben leginkább az összetett, mégis logikusan felépített események adják a történet gerincét. Akinek esetleg az Eredet bonyolult volt, az jó eséllyel itt is elveszíti a fonalat... és csak azért nem mondom biztosra, mert én is csak szakaszosan tudtam követni, hogy kivel mi, és főleg mikor történik ebben a filmben:) (egy netes ábra szerint a történet a vége felé 9(!) idősíkot mozgat párhuzamosan). De ezt csak kihívásnak veszem...

89%

Primer



Négy fiatal tudós afféle garázsprojektként egy olyan berendezésen dolgozik, ami elektromágnesek segítségével képes tárgyakat lebegtetni. Tesztelés közben azonban véletlenül kiderül, hogy a gépüknek van egy különleges mellékhatása: a belsejében megváltozik az idő folyása. Hogy mindezt teljeskörűen tudják dokumentálni és úgy a világ elé tárni, a maguk szakállára kísérletezni kezdenek, milyen lehetőségek rejlenek a gép használatában, de rövidesen azon kapják magukat, hogy hiába próbálták az ellenőrzésük alatt tartani az időt, az minden alkalom után egyre jobban összegubancolódik.

Nem csak a filmbeli gép, hanem a film maga is garázsprojektnek tekinthető, 7000 dolláros költségvetése kisebb, mint bármelyik hollywood-i produkció körme alatt a piszok. Személy szerint ahogy egyre többször kapcsolatban kerülök ezekkel a kísérletező-amatőr munkákkal, úgy becsülöm meg egyre jobban őket, mert ár/"érték" arányban gyakran verik a nagyokat. Az író-rendező ötletes és hangulatos környezetet teremtett az elképzeléseinek, amiben leginkább az összetett, mégis logikusan felépített események adják a történet gerincét. Akinek esetleg az Eredet bonyolult volt, az jó eséllyel itt is elveszíti a fonalat... és csak azért nem mondom biztosra, mert én is csak szakaszosan tudtam követni, hogy kivel mi, és főleg mikor történik ebben a filmben:) (egy netes ábra szerint a történet a vége felé 9(!) idősíkot mozgat párhuzamosan). De ezt csak kihívásnak veszem...

89%

The Woman

"Ez nem civilizált viselkedés!"

Többen említették ezt a filmet a tavaly év végi listájuk kapcsán, így kíváncsi lettem, mi olyan kimagasló benne. Az ötlet mindenképpen; azt hiszem, sikerült megteremteni a filmtörténelem egyik legbizarrabb normális-kertvárosiaknak-tűnünk-közben-meg-hótt-zakkantak-vagyunk családját, ami talán pont azért volt sokkoló, mert egyre-másra bukkannak fel ilyenek a híradókban, alig enyhébb kiadásban. Az alaphelyzeten már csak csokicsöpp a hab tetején, hogy a ház ura egy vadászatról hazatérve egy vadat is magával cipel, azzal a szándékkal, hogy majd megszelídíti, háziasítja, és persze egyre nehezebb eldönteni, hogy melyik az ember, és melyik az állat. A színészek lehetőség szerint élethűen alakítanak, bizonyos jeleneteknél még az én gyomrom is összeszorult a feszültségtől, de nekem (talán szerencsére) mindez túl beteg volt ahhoz, hogy igazán nyomot hagyjon bennem.  

Kicsit utánaolvastam, és kiderült, hogy ennek a filmnek van egy előzményfilmje, The Offspring címen, ami a címszereplő hátterét világítja meg kicsivel jobban, de ismerete nem elengedhetetlen.

81%

8 nő:A Clue című film egy kicsit másképpen előadva, elsőre furcsának tűnő dalbetétekkel.(Már az ötlet is szenzációs.)
Nem hittem benne, hogy működhet egy csak nőkkel előadott darab, de a társaság meglepően jól vette az akadályokat.Az első két dal ugyan kizökkentett a hangulatból, viszont a vége felé egyenesen vártam, hogy ki rukkol elő legközelebb valamivel.Minden volt itt féltékenység, gyűlölet, szenvedély, nem hiányzott senki és semmi a színről.Persze kellettek a nagyszerű játékosok is, de engem egész idő alatt maga az alapötlet varázsolt el.(Egyébként fárasztó másfél órán keresztül emiatt vigyorogni.)
Hol egy kicsit túl édes, hol egy kicsit abszurd, de végig feszült film.Mondjuk a befejezéstől nem esett le az állam, mert végül is én sem tettem volna másképp, ha ezek az emberek vesznek körül.Jó döntést hozott az egyik szereplő, bármennyire is szörnyűnek tűnik elsőre a cselekedete.Nem lehet így élni.
Csodás volt, még sok ilyet akarok látni!