Insidious

Ismét a Fűrész-stáb, és ismét az ő filmjük volt csak elég újító és ötletes hozzá, hogy rám hozza a cidrit. Tette ezt még úgy is, hogy sok a "már láttam valahol"-jelenet, hogy felhasznál elég sok klasszikus horrorelemet, amiket inkább művészinek, semmint ijesztőnek gondolok (Wan, a rendező név szerint meg is említi Dario Argentot, mint ihletforrást), és azért a humort sem felejti ki (Leigh Whanell, az író, mint geek szellemvadász, és az eszközei:)). A történetben is voltak gyengébb pontok, mert egy kicsit csapongó, talán túl sok mindent akartak belevenni, túl sok stílust akartak egybeolvasztani.
Az viszont biztos, hogy mind frászhozás, mind vizualitás szempontjából ők azok, akik miatt a horrorfilmek legalább időnként felfrissülnek mostanában. Volt, hogy egy olyan logikus dolgot léptek meg, ami amúgy minden elátkozottház-horror gyenge pontja, és az tetszett, volt, hogy egy olyan apróságot vettek bele, amitől összerezzentem, és az (az ablak előtt elsétálós jelenet például egyszerűen tökéletes), vagy csak az unásig ismert motívumokat dobták fel egy-egy bolondosan meglepő ötlettel (pl.: a szeánsz).
Nem csodálom, hogy többen fel akarták venni a 2011-es TOP10-ükbe. Onnan nekem kimaradt volna, de így is
84%