Kasszandra álma /Woody Allen - 2007/
Woody Allen az utóbbi néhány év/tized/-ben saját bevallása szerint is csak saját magának és rajongóinak csinál filmeket. Ezt mondjuk jól mutatja az is, hogy nagyjából 15 millió dollárból összebarkácsolt filmjei rendre nem hoznak vissza annyit, mint a bekerülési költség. Azért szökőévente van egy-egy kivétel. Na ez a film nem az...
Talán tényszerűen kijelenthető az is, hogy korunk filmrendezői közül az övé a legkomplexebb és ugyanakkor a legellentmondásosabb rendezői életmű. Komplex, mert gyakorlatilag hibátlan és ellentmondásos, mert soha nem lehet tudni nála, hogy mivel rukkol elő következő filmjében. Azaz abban a bizonyos bűvös fiókban kotorászva éppen melyik sok éve ott porosodó ötletére talál rá és varázsol belőle vígjátékot, tragédiát, vagy tragikomédiát. A Kasszandra álma a középső kategória, vagyis aki Woody poénosabb filmjet szereti /pl: Fogd a pénzt és fuss, Banánköztársaság, Hétalvó, Süti nem süti, stb../ az inkább ne kísérletezzen ezzel. De ha valaki álmatlan éjszakái egyikén mondjuk a Másik asszony, Férjek és feleségek, Belső terek, vagy a Bűnök és vétségek valamelyikét végig tudta nézni egy huzamban szuicid reflexek nélkül, annak mindenképp ajánlanám ezt a filmet is.
Jómagam Allen-rajongóként kivétel nélkül mindegyik alkotását szeretem valamiért, /na jó, kivéve a Mi újság Tigris Lily-t/, tehát hibái ellenére ez is hamar kedvenccé vált. Legnagyobb hibája szerintem az, hogy elnagyoltak a mellékszereplők, viszont ezzel együtt jóval hangsúlyosabb a főszereplő testvérpárt alakító két színész játéka. Az általam látott filmjei közül Colin Farrell itt a legerősebb, Ewan McGregor pedig szimplán csak nagyon jó a suttyó ám kezdetben szerethető testvérpár szerepében. Allen-nél bevált szokás, hogy a cselekmény menetét egy abszurd közjátékkal szakítja meg, ami lényeges változást eredményez a történet folyamában és a szereplők jellemében is. Itt ebben az esetben a nagybácsi megjelenése és segítségkérése az, ami katasztrófális következményekkel jár.
A film legnagyobb pozitívuma számomra az, hogy /S P O I L E R/ nincs happy end a történet végén, alátámasztva azt, hogy a Kasszandra álma egyáltalán nem közönségfilm. A rajongók nyilván megbocsátják ezt, a lényeg, hogy minden évben legyen valaki, aki megtámogatja néhány millióval a rendező költségvetését a biztos anyagi bukás tudatában is.  És akkor remélhetőleg sokáig láthatunk még jobb-rosszabb Woody Allen filmeket.