Ki mit néz most?

Egy kicsit megijesztettél a véleményeddel, de most már nem tudok mit tenni, hisz nekem is a polcomon van 3 résznyi ebből a borzalomból.Mindenképpen meg fogom nézni őket, ha eljutok odáig.
(A vérfarkasok lázadása érdekel a legjobban, mert Michael Sheen-t és Bill Nighy-t is kifejezetten kedvelem.Az olvasottak alapján ez egy teljes egészében rájuk épülő sötét hangulatú történet.Különálló szál részletesebb bemutatása a latex-csajszi nélkül.)

Underworld

Vannak filmek, melyeknek a befogadásához, megkedveléséhez idő kell. Most úgy érzem, hogy túl rövid az élet, hogy én ezt valamikor majd komáljam. Állítólag ez a legjobb a négyből. Nem tudom, hogy erről saját szememmel is képes leszek-e meggyőződni. Nagyon nem az én világom. Még a Pengén sem éreztem magam ennyire cefetül, pedig az is egy elég gyenge láncszeme a kollekciómnak, de abból már két részt legyűrtem. Ráadásul még alváshoz se jó, mert nagyon villog a képernyő.

Hitchcock: A gyanú árnyékában (1943)
Az utóbbi néhány évben nem vittem túlzásba a Hitchcock-filmek nézését, pedig korábban jóval nagyobb rajongója voltam a mesternek, illetve a filmjeinek (csak hát annyi érdekes dolog van rajta kívül is...). Most viszont elérkezett az idő, hogy újranézzem A gyanú árnyékábant, amit mindig is az egyik legjobb filmjének tartottam, és ezt egyáltalán nem gondolom most sem másként. Ami zavart benne, az talán inkább az akkori hollywoodi formanyelvi és dramaturgiai konvenciók számlájára írható (Teresa Wright játékstílusa néhol kissé idegesítő volt, az egyik mellékszálat, amiben az apafigura és a szomszéd bűnügyek kiterveléséről értekeztek szabadidejükben, igencsak erőltetettnek éreztem, s leginkább az összecsapott befejezés hagy maga után némi, nem is kevés, kívánnivalót). DE! Hitchcock életművében az egyik legérdekesebb pszichológiai tanulmány ez a film, mégpedig leginkább talán arról, hogy egy ember meddig tolerálhatja azt, hogy a szeretett családtagja egy elvetemült gazember - és ebből a szemszögből a lány Charlie drámája a film. Másrészt ott van benne, hogy egy gazember, akit az egész világ iránti megvetése motivál talán leginkább a bűnei elkövetésében, mennyire élhet vissza a saját családi kapcsolataival, hogy elrejtőzzön, hogy palástolhassa a sötét énjét, miközben az igazi arca újra és újra a felszínre tör - s ebből a szempontból Charlie bácsi drámája a film. És a két Charlie-szál összeér, keresztezi egymást, együtt halad, akárcsak a két idegen találkozásának következményeképp Hitchcock másik mesterművében, az Idegenek a vonatonban. Van a filmben néhány olyan beállítás, gyönyörű kameramozgás, ami előtt ma is le a kalappal (nem technikai értelemben: hanem hogy ezek milyen tökéletesen illeszkednek a filmbeli drámához), a környezetrajz pedig pompás, mindig is imádtam a garázsajtón a falevelek árnyékmintázatát.
Ám amit talán a legnagyobb művészi teljesítménynek érzek a filmben, az Joseph Cotten alakítása Charlie bácsi szerepében. Arcának egy-egy rezdülésével, a szemével, visszafogott kézmozdulataival sokat mond el - és még többet képes sejtetni ebből a titokzatos figurából. Amit ő nyújt itt, az szerintem a klasszikus hollywoodi filmben látott legösszetettebb alakítások egyike.
Végszóként illene talán egy 10-es skálán pontoznom. Nem teszem, mert holnap, ha felébredek, valószínűleg úgysem értenék egyet a most adható ponttal (ami nyilván legeslegrosszabb esetben is 8-as lenne, de még inkább 9-es). Elég az hozzá, hogy ezt a filmet minden filmrajongónak ajánlom.

Végső állomás 1-2-3-4-5

Érdekes élmény volt... Kissé átértékelődtek a filmek szerepei, az első, bármennyire is meghatározó, meg forradalmi, egy kissé lassú és unalmas a volt a többi tükrében, míg a negyedik kicsit jobban tetszett, de karakterek szempontjából továbbra is üres. Furcsa, hogy míg az elsőhöz midegyik visszanyúl, addig a másodikhoz, amiben van egyáltalán túlélő - azt meg sem említik. Jók a kis elrejtett kikacsintások a későbbiekben, igazán figyelni kell, de valódi pluszt nyújtanak.

A nyitóbalesetek mindegyikben zseniálisak, a halálok kidolgozása azonban felemás: néha egészen kiváló, néha összecsapott. Szerintem a leggyengébb rész továbbra is a negyedik, míg a legjobb a második. De összességében szeretem az egész franchise-t.

Gacy House

Ahhoz képest, hogy egy Asylum csodáról van szó, kifejezetten tetszett, így a Paranormal Entity-vel együtt már két olyan filmet okádott ki az említett stúdió, melyekkel tulajdonképpen nagy gond nincs.
2004-ben egy TV stáb John Wayne Gacy ( akit ugye nem nagyon kell bemutatni ) házában azzal a reménnyel töltött el egy éjszakát, hogy sikerül filmre venniük Gacy szellemét. Másnapra a stáb minden tagja halott volt.
A gyatra színészeket és néhány hülyeséget leszámítva hatásos film és nagy erénye, hogy időnként tényleg parás. Persze minden kiaknázatlan lehetőség és feldobott labda a már százezerszer látott áldokumentum-horrorok megszokott történetvezetésének az áldozata, így meglepődni nagyon nem fogunk. A kellemesen szórakoztató első negyven percben ugyan ( majdnem ) nem történik semmi említésre méltó, a film második felében aztán rendesen a gázra lépnek a készítők. Sajnos a kreatív szakemberek ( ha voltak egyáltalán ) egy másik Asylum film forgatására lehettek hivatalosak, mert a szellemjárás itt kimerül az idegesítően mű hangeffektekben és egy-két láthatatlan kéz által elhajított stábtag repülésében. Ennél fogva sokkal többet nem nyújtana a film, mint egy olcsó Blair Witch utánzat, szerencsére a parás, nyomasztó hangulat és a felpörgő események megmentik a Gacy House-t attól, hogy egy ultrabugyuta AVH kerekedjen ki a dologból. A BuFit bátorítanám, hogy ha már azt a sok Asylum moslékot piacra dobták, ezt a filmet is nyugodtan kiadhatják. Ha nem is toronymagassággal, de jó pár szinttel magasabban van a mércéje a többi, nézhetetlen Asylum szemétnél. Én biztos vevő lennék rá.

10/5,5

Ezen a héten jó pár, remek filmet emeltem le a polcomról, hogy megtekintsem őket. Egy kivétellel mindet láttam már korábban, de volt amit esetleg csak másodszor, és még jobban megérett, még minőségibbnek éreztem a filmet, mint korábban.

SZIRIANA
George Clooney újabb Golden Globe-jának köszönhetően tekintettem meg ezt a filmet. Jól összerakott, elgondolkodtató film, teli remek alakításokkal, és most nagy öröm volt felfedezni Alexander Siddig-et, a DS9 Bashir dokiját, korábban pl. őt nem is szúrtam ki (valószínűleg mert első alkalomnál még nem néztem a DS9-et). Nagyon többet nem is tudok nyilatkozni a filmről, nagyszerű darab, kötelező "olvasmány".
9/10

AZ UTOLSÓ JELENTÉS
Következő nap jött az a film, amit még korábban nem láttam. A CIA és az FBI ügynökeiről, hétköznapjairól szóló filmek mindig is érdekeltek, nem tudom, miért halogattam eddig a film megtekintését, de örülök, hogy végül sort kerítettem rá. Ha nem igaz történet lenne, akkor is emelném a kalapom a jól összerakott sztori után, így meg pláne. És megdöbbentő, hogy a 2000-es években még mindig megy/ment ez a nagy kémháború. Chris Cooper pedig szokás szerint nagyszerűen játszott. Kicsit a vége talán el lett kapkodva, de 8/10-et simán adok neki.

MÜNCHEN
A következő alkotás Spielberg nagy port kavart filmje. A moziban való megtekintése óta nem láttam, de nem azért nem néztem meg, mert annyira rossz lett volna vagy ilyesmi, egyszerűen vannak filmek, amiket nem szórakoztató túl sokszor megnézni. A müncheni események bemutatása felkavaró és egyben nagyon torokszorító érzés volt látni, pedig (számomra) nem egy olyan eseményről van szó, mint 9/11, amit megéltem. Simán el tudom képzelni, hogy valós események alapján készült a film (mint a könyv, amiből készült), így megértem az izraeli felháborodást, hisz nem büszkélkedhetnek ezzel az akcióval. Azzal nem igen tudok egyetérteni, hogy ez volt a helyes módja annak, hogy kézre kerítsék a tetteseket, már ha tényleg azok voltak. Összességében, ez a film is egy 8/10, de jóval erősebb, mint az előző.

GRAN TORINO
Clint Eastwood-ot mindig is szerettem, ha ránézek (vizuálisan) apám jut róla eszembe, nagyon hasonlít rá. És jó pár filmjében a mogorva, zsörtölődő jellemével még inkább ő rá emlékeztet. Úgyhogy érdekes, de mindig aféle "apa figuraként" tekintetek Eastwood-ra, és ezzel a filmmel feltette a koronát nagyszerű karrierjére. Hol jókat lehet mosolyogni rajta, látva ahogy a zsémbes öregember feloldódik a tök ismeretlen, sőt, eddig megvetéssel gondolt emberek közegében. A film lezárása pedig, olyan, amilyen, nagyszerű. Nem egyszerű filmeket csinál Eastwood, gondoljunk csak a Millió Dolláros Bébi-re, az sem olyan filmnek indult, mint ami kikerekedett belőle. Sajnálom, hogy ha minden igaz, tényleg többet nem látjuk színészkedni az öreget, de remélem ezek után is ontja a filmeket, nagyon kíváncsi vagyok, mit sikerült alkotnia J. Edgar Hoover regényes életéből. Ez a film pedig, simán 10/10-es, az évtized egyik legjobbja.

Tetovált lány maratont rendezek.Az amerikai változattal kezdtem ma délután, a moziból kijőve rögtön rávetettem magam az egybecsomagolt dvd változatra is.

The Funhouse (1981)

Tobe Hooper 1981-es, méltatlan módon kissé elfeledett filmje horrorfilmje az egyik legnagyobb kedvencem a dicső nyolcvanas évekből. A sztori a következő: kétes hírű vándorcirkusz érkezik a városba, négy fiatal pedig úgy dönt, hogy eltölt egy vidám éjszakát a cirkusz "elvarázsolt kastélyában". Ám a sötét termek mélyén egy deformálódott alak az életükre tör.
A hangulat kiváló, hamisítatlan 80-as évek. A maszkmesterek szuper munkát végeztek, László András operatőr kellőképp színes és borzongató képekkel növeli a nívót, a főhősnő pedig kellőképp el van látva minden jóval, ráadásul tehetségesen sikongat.
Ha nem is megkerülhetetlen, de mindenképpen figyelemreméltó mozi a The Funhouse. Ha az Ultrafilmet nem nyelte volna el egy fekete lyuk, ez a mozi tökéletesen illett volna a kiadványaik soraiba. Így viszont maradt a külföldi piac, ahol sajnos szintén lespóroltak mindenfajta extrát, viszont a kép felújított és aránya eredeti.

Kedvenc horrorjaim egyike.
10/8

Ezt még nem mertem megnézni, mondom biztosan okádék, de akkor teszünk egy próbát... :)

Paranormal Activity: Tokyo Night

Hol is készülhetett volna máshol a PA spin-offja, mint a hosszú, fekete hajú kísértet-leánykák hazájában, Japánban. Izgalommal ültem neki a filmnek, kíváncsi voltam a tokiói éjszaka mennyivel nyújt többet, mint az amerikai. ...És nem csalódtam. A sztori pár mondatban: Haruka autóbalesete után kerekesszékbe kényszerül és apja, mivel állandóan üzleti utakon vesz részt, ezért fiára, Haruka öccsére bízza a lányt. Kis idő múlva furcsa jelenségek ütik fel fejüket és elkezdődik a szellemjárás.
Teljesen korrekt film, jólesően borongós hangulattal, ijesztgetésekkel. Persze a japán attitüd itt is megmutatkozik: az utolsó 20 perc rátesz még egy lapáttal a tűzre és egy remek, a legszebb japán kísértetfilm-hagyományokat követő befejezést kapunk.
A színészek jók, az ijesztgetés hatásos. A Paranormal Activity sorozat számomra a második résszel kezdődik, rögtön utána a Tokyo Night következik a rangsorban.

Jól sikerült folytatás/spin-off.
10/7

Az eleje kicsit nyúlós volt, de csak azért, hogy felvezesse a szadizást. Jó szórakozást! :)

Óóó, kösz!

Sweatshop

Mi sülhet ki abból, ha egy csapat fiatal raver úgy dönt, hogy soron következő technobulijukat egy gigantikus, lepukkant, használaton kívüli raktárban ejtik meg? Stacy Davidson rendező-forgatókönyvíró szerint: brutális vérengzés.
Olyan mozi a Sweatshop, melyben alig várjuk, hogy a cseppet sem szimpatikus szereplőket elérje a végzet,...amely jelen esetben egy nemes egyszerűséggel "The Beast" névre hallgató, két méter magas, másfél mázsás, állati bőrbe és bundába öltözött, hegesztőmaszkos pszichó alakjában jelenik meg, akinek kedvenc eszköze egy megabazinagy satu-pöröly. A raktár kijárata bezárul, így antihőseink bent ragadnak ezzel a bomlott elméjű barommal, aki megmutatja nekik, hogyan lehet egy hetvenkilós punkból 20 dekányi húspogácsát gyártani. Ha ez nem lenne elég, a rém mellett egyéb alakok is mozognak a sötét folyosókon, akiknek szintén nem erősségük a szeretet.
A sztori pofonegyszerű, túl sok meglepetés nem éri a nézőt, viszont az egész marha élvezetes. A műfaj rajongói megtalálják benne azt, ami szem-szájnak ingere. Sőt, talán még többet is, mivel az egész trancsír valami olyan kegyetlenül brutális, hogy John Kramer is sikítva zárkózna be rejtekhelyére.
Meg kell említenem még a soundtracket is, ami telitalálat. A különbözőm elektro és techno dalok mellett itt-ott némi metál is borzolja hallójáratainkat. Számomra a legsikerültebb és a film hangulatát leginkább kifejező muzsika a Lucid Dementia F.U.T. című dala. Telitalálat!

Az utóbbi idők egyik legszadistább mozija. Muszáj megnézni!
10/7

A negyedeik film, amit ma megnéztem, pár perce végeztem vele:
Tim Burton: Ollókezű Edward
Sosem volt - és sosem lesz - a kedvenc TB-filmem, de sokadszorra láttam, és mindig jó, hol megmosolyogtató, hol szívszorító (bár inkább ez utóbbi) élmény (újra)nézni. A jégszobor megalkotásakor a lány táncát pedig változatlanul az utóbbi bő 2 évtized egyik legszebb hollywoodi filmjelenetének tartom.

A felvonó(4)
A meglepetés elmaradt, mindenki az aminek látszik.Azért volt mégis érdekes, mert nem a szokásos bezártság érzésre játszottak rá, hanem simán csak egy perverz ámokfutását követhetjük végig.A helyszín a végén válik igazán érdekessé, inkább a szereplők életébe pillanthatunk bele a megszokottnál kicsit jobban, ez a fő vonal.Persze hatással van mindenre a lift, de tulajdonképpen csak az időkiesés számít.A kényszerhelyzet felgyorsítja ugyan a valódi én felszínre kerülését, de semmi hirtelen változást vagy váratlan eseményt nem hoz magával.Izgalommentes, talán csak azért érdemes végigülni, mert biztos akarsz lenni benne, hogy a megfelelő ember ússza-e meg a dolgot.
Jó kis kameramozgások, félelmetes főszereplő és egy elég tisztességes befejezés, de ezt sem tudom majd még egyszer megnézni, az biztos...

Azt hittem a franciát, mert az a Kultúrsokk-szériában volt. Arra írtam, hogy "csak egyszer üt", vagyis a sokk nem tart örökké. Kiszívott a szauna, gyenge a poén. Mindenesetre akkor előbb inkább a francia 13-assal próbálkozom.

A felvonót tettem be a lejátszóba.

Ezt nem értem.
(Azt elfelejtettem leírni, hogy ez a 2010-es változat.)

Tényleg, a 21 és a 13 után mit nézel? Mondjuk a Nekem 8?

A kultúrsokk se tarthat örökké

A 13-as(6,5)
Valakinek irtózatosan elbaszott gyerekkora volt és ezt még tetézte azzal, hogy vagy ötször megnézte egymás után a Rat Race-t.:)Ebből születhetett meg ez a furcsa gondolat.Érdekes, hogy pont a lövések pillanatában tudtam magam megnyugtatni avval, hogy ez egy baromság és ilyesmi nem létezik.De az összes többi jelenetnél görcsbe rándultam, annyira feszült voltam a látottaktól.
Amatőr elkeseredett csávóból ez az elmebeteg játék igazi hőst faragott, tetszett, hogy mennyire felkészülten várta az elkerülhetetlen véget.Az már kevésbé jött be, hogy a rendőrök még a szokásosnál is bénábban viselkedtek, mintha valami rajzfilmből pattantak volna elő.Egyszerűen minden lehetséges módon átejtették, kicselezték őket.A másik dolog pedig, hogy a gazdagok játszóterévé változtatott ház és ezek a különös karaktereket készen megkaptam.Semmi háttér, semmi magyarázat.Így is érdekes volt, de egy pár mondatot elvesztegethettek volna valamiféle bemutatásra, hogy érzelmileg is kötődjek valakihez.Üres figurákat láttam akik tették a dolgukat ebben a végtelenül mocskos és bizarr világban.Nyomasztott, hogy nem tesznek föl kérdéseket, beletörődtek, hogy ez van.Kényszerhelyzetben volt minden szereplő...és pont.Megszorongattak, de nem eléggé.
Ajánlom, de a kiszámíthatósága miatt nem fog álmatlan éjszakákat okozni senkinek.Tipikusan egyszer ütő mozi.

Pont a napokban forgott e kezemben újra a BD, és azon gondolkodtam, jó lenne újranézni! Aztán más lett belőle...de lehet, meghoztad a kedvemet hozzá! :)

21 - Las Vegas ostroma(+5)
A kártyajátékokat szeretem, kaszinóban még életemben nem voltam, és azt hiszem arra az üres székre sem pályáznék soha...Nem mindegy, hogy az ember önszántából teszi hátra a kezét, vagy azért mert hátrakötik.
Egyébként sem való nekem olyan terület, ahol sok pénz forog kockán, kényelmetlenül érzem magam tőle.Ez a világ mégis vonzó, legalábbis messziről.Az még fontosabb, hogy filmet készíteni is megéri róla.
Amiket itt igazán szerettem, azok az irányító vagy megfigyelőközpontban készült felvételek, na meg az elmaradhatatlan tükör előtt gyakorlás.A háttérmunka és a főszereplő megszédülésének nyomon követése miatt élvezem az ilyen filmeket.Úgy vagyok ezzel is, mint az Ocean s sorozattal.A zárás mindig egy kicsit csalódást okoz, mert ugyan vigyorgok rajta, de egyik karakter bőrébe sem tudok belebújni igazán, és egyébként is csak a tervezésig érdekes az egész számomra.(Általában elsétálnak a napfényes vagy kivilágított nagy büdös semmibe, és kész.Ez az érzés, hogy kívül rekedtem biztos arra vezethető vissza, hogy magamat csak valami kukában agyonlőve tudom elképzelni, ha ilyesmivel próbálkoznék.Az öltönyöket és ezt a csillogást sem kedvelem igazán.Lúzer vagyok és csak pár pillanatig dob fel a nagymenők felvonulása.Szeretem a rablásos, trükkös filmeket, de egyik sem okoz maradandó élményt.)
Itt is picit súlyosabb befejezésre számítottam, előre elképzeltem, hogy ki vagy mi lesz a veszteség oldalon.De nem vagyok teljesen elégedetlen amiatt sem, hogy megmaradtak a könnyed szórakoztatásnál.
Jó ez, biztosan előszedem még legalább egyszer.

Remek sorozat és vannak magyar vonatkozásai is:
(Spoilermentes kép)

Másnaposok