Ki mit néz most?

Gondolom a bilincs megmarad. :-)

(Ha minden jól megy holnap én is megkapom ezt a filmet)

Who can kill a child

Hát srácok azt hiszem megvan nálam az év horrorfilmje, de nem olyan értelemben, hogy 2011 horrorfilmje (ami idén mutattak be), hanem olyan értelemben, mint amit ebben az évben látok először.
Ez a film valami olyan adrinalin bomba volt nekem most délután, amit nem vártam. A legmagasabb fokon égő feszültség van a filmben, ami teljesen átragad a nézőre, aki egyszer csak azt veszi észre, hogy kalapál a szíve és tágra nyílt szemmel várja, hogy mi lesz és közben kirázza a hideg. Teszi ezt úgy a film 80-90%-ban fényes nappal játszódik. Mesteri.  Tényleg szinte csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről a 76-os spanyol horrorfilmről, ami abszolút a műfaj és az európai film egyik csúcsa. Kult film a javából, a feszültségkeltésnek és az atmoszférának olyan szintű magasiskolája, hogy ez után azt mondom, hogy ehhez képest az olyan "gyermekes" horrorfilmek, mint Ómen, A kukorica gyermekei stb. is csak piték. Azt gondolom így a megtekintés után, hogy ez egy hibátlan mestermű. A horror esszenciája van a filmben.
Ilyenkor mondom, hogy bárcsak egyszer nálunk is megjelenne DVD-n.

Jurassic Park 2. - Az elveszett világ, Jurassic Park 3.:
Arra emlékeztem csak belőle, hogy nem érdemes a tankolást sötétedés utánra hagyni, és a magas fűben rohangálás is veszélyes tud lenni.Ja és már akkor sem vert hevesebben a szívem a városi környezettől.Alapjában véve félelmetesek a lények, de határozottan jobban tetszenek a végig szigetelős részek.
Mindig távolságtartással kezeltem a dinós filmeket, természetesen lenyűgözött a látvány, és az ordítástól a mai napig becsurrantanék mozis hangerőn, de az itthoni silány rendszeren valahogy nem az igazi ez a sorozat.Megvan a hangulata dvd-n is, de az első részre kíváncsi vagyok kékben is.
(Érdekes módon a filmes kiegészítők, fröccsöntött marhaságok is megvannak a mai napig.Nem váltak idejétmúlttá, nem túl büszkén, de vállalom, hogy egész kis dinó farmom van itthon.A Velociraptor karom sajnos már nincs meg.)
Szóval annyi változott az első megtekintés óta, hogy picit jobban zavar a tudósok nem túl eszes viselkedése.A második résznél többször legyintettem rájuk, hogy jól van, ha ennyire barmok vagytok, akkor itt és most legyen végetek.
A harmadik sem jobb érzelmi kötődés szempontjából, mondjuk itt Sam Neill jelenléte és a bevezető kicsit segített.De egyértelműen nem az emberanyag miatt tudom szeretni a filmeket.
Hogy melyik részben van a legtöbb hülyeség azt nem tudom...megmondom őszintén nem is volt kedvem táblázatba írni a zavaró tényezőket.
Annyit viszont biztosan állíthatok, hogy leghatásosabb jelenet a Brachiosaurus-ok zenés felvonulása, még mindig változatlanul elvarázsol.Ezt egymás után 25X is képes vagyok végignézni.
Élveztem az utazás, és örülök, hogy megvettem ezt a 4 lemezes kiadást a sorozatból.

Ejha bizony:)! Amennyire ismerem az ízlésed az eddigi hozzászólásaid alapján, szerintem neked még jobban tetszene, mint nekem.

Eeeejha!

Hátööööö... de. :)
A dög másodjára inkább idegesített, mint szórakoztatott, A. Aja pörgős, jó értelemben vett önironikus ripacsmozijából egy agy nélkül überelni készülő wannabe-rendező nagyon könnyen kitojhat egy visszataszító és a ló túlsó oldalára áteső hülyeséget. De ha eljön az ideje, megpróbálom az előítéleteimet félretenni.

Annak viszont örülök, hogy a szerény mennyiségű képsorból kiindulva, ezúttal leforgatták azt a jelenetet, mely az első rész alkalmával csak a storyboard-fázisig jutott: ebben egy furgon hátsó ülésén tevékenykedő szerelmespárt láthatunk, ahol a női tag odabilincseli a kilincshez a fickó kezét, majd a rövid előjátékot követő, egyre erőteljesebb kamatyolás következtében, megrúgván a kéziféket, az autó a lejtős talajnak köszönhetően megállíthatatlanul robog a víz felé. Hogy ezután mi történik, azt nem árulom el. :)

The Silent House, avagy La casa muda



Azt hiszem, most egy jó időre kielégítettem az egylámpás-egyszereplős horror-thrillerekre vonatkozó igényemet. A 78 perces játékidő kilencven százalékban gyakorlatilag arról szól, hogy egy csaj egyedül bolyong egy lepukkant erdei házban (ahova a történet szerint azért jött két férfival, köztük az apjával, hogy a ház leendő eladása előtt kitakarítsák a többéves koszt). Ennek során a klasszikus eszközöket jó ütemben alkalmazzák; nyikorog, puffan, felvillan, elsuhan minden, aminek kell (nekem egyből a Paranormális filmek ugrottak be).

Ez az ütem egyébként a kulcsa az egész filmnek, mert hivatalosan végig egyetlen snittből áll (mondjuk van helye a "rejtett" vágásoknak, de semmi tolakodó)! Ez éppen annyira pozitív vonás (ha a nézőt egyszer beszippantotta a hangulat, akkor már nem nagyon engedi el), mint amekkora hátrányokkal is járt (pl.: a digitális kamera miatt a felvételek kicsit sterilek). Összességében azt kaptam, amit vártam, és bár a vége elég összecsapott, de pár riogatás és beállítás igencsak működött, így aztán jár a...

77%

A film uruguayi, és szép fokozatosan terjed a világban (én Angliából vettem), plusz van belőle remake, az is friss, úgyhogy a magyar piac még semmiről nincs lemaradva.

Legjobb. :)

Ezt.

Remélem a rendező a Dög első részének színvonalával rukkol elő! Akkor semmi baj nem lehet! :-)

Szerelem jött kölcsönbe hozzám:Kockázatok és mellékhatások nélkül megtekinthető langyos limonádé.400Ft-ért bezsákolom, mint a szél.Többet nem ér, se a dvd, se a film.
Minden megvan benne, amitől működnek az ilyen telenovellák, kivéve egy jó alapötlet.
Bár, ha jobban belegondolok, legtöbbször csak összeeresztenek egy halom szerethető színészt és rájuk bízzák magukat.Nem kell itt új dolgokat feltalálni.
A főszereplő csajt és kedves tanácsadóját(Krasinski-t) imádni kell hozzá, hogy az ember ne akadjon ki az esőtáncot járó indiánoktól és a végtelenségig húzott kamu problémától.Az sem tesz jót a filmnek, hogy nincs benne igazi ellenfél vagy akadály, ami meggátolhatná a bódog befejezést.Hülye picsa, rendes srác, vadkan trió nem veszélyes a főszereplőkre.
"Erről mit gondolhat egy nő?"
Ez járt a fejemben közben, és persze az, hogy miért nem tudom szívből gyűlölni ezt a filmet...
Kellemes zenéket válogattak össze az tény, de ettől még nem kéne működnie.
Annyira átlagos és semmilyen, hogy nem zaklatott fel igazán.Ez a legnagyobb erénye.
Betegeskedéssel töltött délutánokra, szenvedős időszakokra tökéletesen alkalmas töltelékfilm.

Szerencsére ráért a testvérem, így nem kellett jövő hét közepéig várnom a megbeszélt mozizós délutánra(Tower Heist).

Annyira megkönnyebbültem, amikor először felnyeríthettem a filmen.Nyugtatgattam magam, hogy jó lesz ez csak ki kell várnom, amíg beindulnak a dolgok.
Az elején Michael Peña hozta a várt poénokat, utána Eddie Murphy vette át teljesen az irányítást, és csak a végén éreztem, hogy a többiek is képesek hozzátenni valamit  az egészhez.
Szóval szerintem nehézkesen indultunk és a lezárás sem tetszett, de annyira jól játszották ki a lapokat menet közben, hogy mindent meg tudok bocsátani.Ez tényleg egy nagy társaságban nézhető kólás, popcornos minimális odafigyelést igénylő remek mozi.
Általában utálom, ha körülöttem sok ember van, de most jó volt tudni, hogy másoknak is ennyire bejönnek a poénok.Ez engem is afelé terelt, hogy egyre jobban érezzem magam a bőrömben.Egyedül Casey Affleck, és az ő borzalmas szinkronhangja zavart végig.
Egyébként nem érdemes nagyon utánajárni a filmnek, kifejezetten ártott, hogy előtte pár nappal (3X)láttam az előzetesét.

Ebben az évben fokozatosan visszaszoktam a közelemben lévő moziba.Ha úgy tetszik, újból megtaláltam a szépségét a nagy vászon bambulásának.Ma is remekül mulattam.Jó dolog ez, főleg feliratos filmeket szeretek ezen a helyen nézni.(Eddig kb. 18 alkalommal ültem be ilyen vetítésre, és csak négyszer volt rajtam kívül más is a teremben.Ugyanis ennyiszer néztem meg a Drive-ot itt, és azon sosem voltam egyedül...ha eszembe jut a lassított ajtófélfánál eltűnés, még mindig beleborzongok.:) Remélem hamarosan jönni fog dvd-n.)

Ma is végig dobogtam a lábammal Woody új filmjének(Éjfélkor Párizsban) nézése közben, annyira jó dalok csendültek fel benne.Most végre minden klappolt, ezért dobtam is egy csókot a vászon felé, amikor kimentem a teremből.(Hülyének is nézhetett a takarító.)
Az, hogy rendesen meg vannak írva a párbeszédek, az nem meglepő, de öröm volt nézni, hogy végre rendesen "használják" a sztárokat.Ki volt találva, hogy mit akarnak ezzel, nem csak az utóbbi évek kicsit elfáradt(, de még itt-ott a régi Woddy-t idéző) agymenésének voltam a szemtanúja.
Jó döntések születtek a vége felé, az álomszerű jeleneteknek és különböző korban tett látogatásoknak egy szimpatikus figura állt a középpontjában.Drukkoltam neki, hogy közelebb jusson Párizshoz, egy nőhöz, a szenvedélyéhez.Azt sajnálom csupán, hogy Barcelona után ebbe a városba már nem tudtam beleszeretni.Túl rövid volt az idő vagy csak simán nem figyeltem eléggé.Annyi minden más is volt a színes kavalkádban, hogy nem maradt energiám a szerelmeslevél címzettjére.
A magam részéről várom, hogy legközelebb merre horgonyoz le a rendező egy kis időre.

Délután három óta szinte folyamatosan vigyorgok, ha eszembe jutnak részletek a filmekből.
Mondjuk nem is olyan rég összehoztam egy rossz napot magamnak(3-ból 2 film nem tetszett igazán), de szerencsére rövid időn belül tudtam kompenzálni.
Bla-bla-bla

Creep, avagy Borzongás - Hajsza a metróban



Hajlamos vagyok rá, hogy ha egy-egy színész vagy rendező igazán belevési valamelyik produkciójával magát a fejembe, akkor feltérképezem korábbi filmjeiket is, hátha azokban is kincsre lelek... A Creep esetében a kapcsolat Christopher Smith és a Triangle volt, és bár azt már az előzetes ismertetők alapján tudtam, hogy ez nem lesz akkora hullámvasút, mint "elődje", de most egy metróval is kiegyeztem.

Jó döntés volt. Az igazi horror és az igazi borzongás nekem még mindig az, ahogy magányos figurák egy szál fényforrással keresik az útjukat, a fényt az alagútjuk végén, ami a túlélésüket jelentheti. Valahogy ezekben érzek több munkát és több energiát, több ötletet, mert egy maroknyi szereplőt kell úgy mozgatni egy szűk térben, hogy az változatosságával tartósan lekösse és feszültséggel töltse el a nézőt, és ez kívánja szerintem az igazi kreativitást. Ott van például a helyszín: a Creep egy metróállomásról indul, de egy olyan történelmi városnak, mint London, a rengetegféle, egymásba fonódó föld alatti objektuma jó lehetőség, hogy a néző ne vagy csak ritkán érezze, hogy ugyanazt látja (mint amin például a Katabombák megbukott nálam), és ez a film erre ügyesen rá is játszik.

Ezen felül annyit mondhatok, hogy a filmben a legtöbb dolog a helyén van, egy-két helyen zavaróak voltak a sablonok, máshol meg a történések túl extrém fordulatai zavartak, de tetszett. A szereplők hihetőek, a főszereplő szőke csaj képes valós rettegést produkálni, a "valódi" főszereplő pedig groteszk, kifacsart mozdulataival tudott meglepni.

Azon már annyira nem lepődtem meg, hogy ez is megjelent Magyarországon, csak éppen az Intersonicnál és vagy 6 éve, tehát nem csoda, hogy kimaradt a látóteremből. Azért ha más lát belőle valamelyik lomtalanításnál, ne borzadjon el tőle; klasszikus nem lesz/lett, de egy jó borzongásra megteszi.

78%

A dolog:Meglepetés nélkül nincs győzelem!Megéri moziban megnézni, de száraz maradt a pelusom.Az extra mennyiségtől teszem függővé a későbbi beszerzést.

A segítség:Kacagtató és egyben megható tanmese.Szerintem szenzációs volt.Minny és Celia hihetetlen dolgokat műveltek együtt.Előre feldobták az egész hetemet.Ilyen lélek feltöltést (moziban) legutóbb a Larry Crowne-tól kaptam.

Tintin kalandjai:Tovább kell próbálkoznom, hogy igazi 3D-s élményben legyen részem.Ez nekem még túl visszafogott volt.(Azt hiszem el kéne látogatnom végre a Cinema City Arénába.)De így is lesett az állam a beállításoktól, a kidolgozottságától.A történet kevésbé kötött le, annyira mozgalmas és pörgős a film, hogy bármilyen sztorit bekajáltam volna mellé.Ezt érdemes lesz rögtön BD-n megvenni.

(Bátyámnak többször említettem, hogy mennyire nem kapott el a Transformers-láz...Erre mivel állít be széles vigyorral az arcán? no no no no no no no no no no no no no no Én már az elő rész után eldobtam az egész Michael Bay agymenést, erre jön a testvérem, és "oldalba bök" ezzel a három lemezzel."Nem adhatod fel ilyen könnyen Ecsém!":)

George Marshall: Texas
Anthony Mann: The Far Country

Úgy adódott, hogy ma este 4 év után újranéztem egy igen különleges filmet: Bernard Rose - aki később a kitűnő Kampókezet vezényelte le - 1988-as keltezésű, angol rendezését: Paperhouse (elvileg van egy magyar címe is, Rémálmok háza, de persze sokkal stílusosabb az eredeti).
Annak tudom ajánlani, aki a fantasy, a horror, a románc műfajai iránt érdeklődik - mindezt, többé-kevésbé eltaláltan, afféle ifjúsági kiadásban (jóllehet néhány elég ijesztőre sikeredett sokkeffektus is helyet kapott benne). Csak ízelítőül: egy kislányról szól, aki mikor nagyon megbetegszik, folyamatosan lázálmodik: egy házról, amit ő maga rajzolt, és az ő korabeli kisfiúról, aki ott él magányosan... s a "rémről", aki arrafelé ólálkodik.
Nagyon különös hangvételű, vizuálisan figyelemre méltó darab, az ínyencségek kedvelőinek :)

FILM+, 18:45 : SZÁGULDÁS GYILKOSSÁGOKKAL

Nagyon okosan építkező, végig feszültségben tartó filmet láttam. Egy pillanatig nem unatkoztam a 8 kandidáló történetén, akik a világ legtutibb állására pályáznak egy nem mindennapi "vizsgán", ami eldönti, melyikük kapja meg a tuti melóhelyet. (Amiről szép lassan tudunk meg csak minimális információkat, cseppenként adagolva!) Összesen 10 szereplőnk van és egy helyszín - igazán izmos feladat minden forgatókönyvírónak és rendezőnek, sőt, a színészeknek is, hogy ne legyenek unalmasak, esetleg túlzottan idegesítőek, hiszen szinte végig láthatjuk őket a játékidő alatt! Ajánlom mindenkinek, akik kedvelik a csavaros és jól elmesélt történeteket! (és ki az, aki ne szeretné ezeket? :))

Hehe..M1-en Atlantisz gyermekei..Annak idején láttam,de ugye akkor még nem ismertem Anton Yelcin-t..itt meg nézek nagyokat,hogy 10 év körüli kis pocok:)

The Cat returns, avagy a Macskák királysága



Mostanában sokat trappoltam bokáig/térdig/derékig a celluloidra vitt vérben, ezért a sok thriller meg horror után pont jól esett egy ilyen határtalanul kedves, egyszerű és gyerekes mesét megnézni. Részemről a Macskák királyságának története onnan indul, hogy amikor láttam A könyvek hercegét, erős hiányérzetem volt utána, mert szívesen hallottam volna többet az épphogy csak megemlített színesítő elemekről, köztük Báróról és Holdfényről, a két macskáról. Miyazaki is hasonlókat gondolhatott, hiszen amint lehetősége nyílt rá, egy projektbe (egy vidámpark rendelt a Ghiblitől egy kisfilmet macskákkal) azonnal belevitte ezt a két karaktert, és más okokból a stúdió egy új rendezőjét bízza meg vele, hogy filmet csináljon belőle.
A történetben külön tetszett, hogy nagy kedvencem, a Vándorló palota alapjai köszönnek vissza benne, csak jóval könnyedebb és gyerekek számára fogyaszthatóbb formában. Ugyanez igaz az animációra, a humorra és a történetre. Ez utóbbiban mondjuk egy kicsit kevésbé tébolyult macskakirály és egy kicsit gördülékenyebb átmenet a sztori szakaszaiban jót tett volna. De aztán tényleg ennyi, hiszen a jópofa karakterek, főleg az esetlen hatalmaskodásukban és elszántságukban is aranyosra megrajzolt és megformált macskák és a már említett két szereplő rengeteg szórakoztató és tanulságos percet tudott adni. Ahogy például a macskák próbálták kifejezni a hálájukat Harunak, és amilyen csalódottak voltak ennek sikertelensége okán, vagy ahogy a macskakirály testőrei kinéztek, azon könnyesre nevettem magam.

84%

Csak még annyit, hogy az angol lemezen (tudom, hogy van magyar kiadás az Intersonictól, de mára kábé lehetetlen hozzájutni) levő extráktól leesett az állam (például a filmmel párhuzamosan futó, képes storyboard-filmtől)... de lehet bármilyen édes az import gyümölcs, azért szívesen szereznék egy szinkronos példányt is, ha valaki tudna esetleg "emberi" áron egyet...

Tényleg, erre nem is figyeltem. Másodszorra megnézve összeállt a kép! :)

Terrorbolygó-style. :)

Az előzetesben látszik is, hogy puska van a lába helyén:).