Elég nagy a csend e remek film körül, így álljon itt egy kis ajánló/:
Wes Anderson munkásságával idén tavasszal kezdetem el megismerkedni, aminek eredményéről talán az árulkodik a legjobban, ha elmondom: egy Okostojás-Petárdányira vagyok a teljes (mozifilmes) életmű abszolválásától.
Akárcsak sokáig Denzel Washington esetében, említett rendező filmjei is mindenfajta ok nélkül, észrevétlenül elkerültek engem (leszámítva az Édes vízi élet Vox magazinban publikált kritikáját).
Nagy valószínűséggel ez így is maradt volna, ha kb. 1 évvel ezelőtt nem figyelek fel jelen filmünkből kiollózott képekre, majd a cím ismeretében magára az előzetesre is.
A kb. két és félperces kedvcsináló különleges élménnyel kecsegtetett, remek, számomra egyedinek érzett hangulata fel is adta nekem a házi feladatot: zárkózzunk fel Wes Andresonból a film premierjéig!
A filmek beszerzése szerencsére kellőképp nehéz volt, szinte mindegyik joglejárt lett mára (akkoriban még A Grand Budapest Hotel is eltűntnek volt nyilvánítva), de szerencsére kitartásom meghozta gyümölcsét, és a Holdfény Királysággal bezárólag mindegyik cím beköltözhetett a lejátszómba, majd onnan fel, egyenesen a polcomra.
A filmeket egyesével most nem elemezném ki, mert akkor valószínűleg rekordot döntenék "Leghosszabb topic-bejegyzés" kategóriában, helyette pontszámokat prezentálok:
Tenenbaum, a háziátok: 7,5/10
Édes vízi élet: 6,5/10
Utazás Darjeelingbe: 6,5/10
A fantasztikus Róka úr: 9/10
Holdfény királyság: 9/10
A Grand Budapest Hotel: 9/10
A megtekintés a filmek beszerzésének sorrendjében történt, ami így, visszagondolva nagyon szerencsésen alakult: a kevésbé magasra értékelt (ám még így is újranézendőnek titulált) darabok maradtak a végére, amik két remekmű után, és a legutolsóként begyűjtött Holdfény királyság előtt egy íves, és végül növekedésnek induló életgörbét rajzoltak ki...
... amit aztán sikerült is minden addiginál magasabbra repíteni.
Kevés film varázsolt el annyira, mint a Kutyák szigete: ha körül kellene írnom az élményt, akkor egy egyfolytában minden hibát-, és ellentmondást elkerülve formálódó, stílust váltó, és megújuló festményhez tudnám hasonlítani.
Minden pillanat más, és más felfedeznivalóval kecsegtet: van, ami a háttérben, az egész egy apró részeként bújik meg, és van, ami olykor magát a nagy képet alakítja át/egészíti ki.
A film az életmű többi tagjához is ily módon igazodik: a Wes Andersonra jellemző, "mesekönyves" alaphangulat itt is végig tetten érhető, ám ezúttal a könyv nem (csak) a gyerekeknek szól.
A karakterek kinézete, a körülöttük élő, lélegző világ különös, és különleges kettősség jegyében egyszerre aranyos/kellemes, és furcsának tetsző/taszító, amit kölcsönhatásba hozni nem egyszerű feladat, viszont annál hálásabb kihívás, amit Andersonnak sikerült is megvalósítani.
Itt biztosítanám együttérzésemről azon szülőket, akik az átlagos animációs filmekre jellemző szórakozás reményében választották a Kutyák szigetét, akár a A fantasztikus Róka úrból kiindulva.
A film nem egy jelenete ezeknek hátat fordítva a valóság nyersebb oldalát (is)prezentálta, animációs keretek között szinte már egyedi módon. Az ilyen pillanatoknál nem egyszer a Szentjánosbogarak sírja is felidéződött bennem, mint hasonlóan bátor, és akkor épp anime rajzfilmek közt egyedivé váló műfaji film.
Véleményem/Reményeim szerint Wes Anderson ezen műve is hasonló klasszikussá érik majd, ahogy egyre többen, és többen élik át az általa nyújtott varázslatos élményt.
Én biztosan terjeszteni fogom a hírét.
10/10
