"Romantikus D Artagnan és Mme B. viszonya; sokszínű a háttér, benne figurák és intrikák; vidám pl. Porthos pénzszerzése; de komor és komoly Athos története és a Mylady raboskodása."
Ezt a könyvre értettem. A filmben mindez szerintem egy lesteres - ez itt egy jóindulatú jelző - kalandtörténetté mosódik össze.
Mindenesetre érdekelne, megfelelő költségvetéssel mit hoznának ki a témából a franciák. Úgy vagyok vele: angol könyvet angolok filmesítsenek meg, franciát meg franciák. Azt hiszem, egy BBC-sorozat simán lemosná P. Jackson Gyűrük ura próbálkozását. A franciák pl. legutóbb alaposan leegyszerűsítették a Monte-Cristo grófját, ennek ellenére a sorozat teljesen nézhető volt - ha kiadnák, meg is venném.
Ami a színészeket illeti, M. York amennyire kölyökképű volt a filmben, annyira angolos is, mindenesetre eddig ő a legmeggyőzőbb, Chamberlain ma is eljátszhatná Aramist, Reed is hiteles (bár ugyanígy Malkovich is, teljesen más karaktert hozva a Vasálarcosban).
"Tom játéka teljesen korrekt volt szerintem az ESŐEMBER-ben, A PÉNZ SZÍNÉ-ben, a TÚL AZ ÓPERENCIÁN-ban és a JERRY MAGUIRE-ben. Más filmben vagy nem láttam, vagy idegesítőnek találtam."
Szerintem jó volt az Interjú a vámpirral (a könyvet nem ismerem) ill. a Kockázatos üzlet c. filmekben is (utóbbiban R. de Mornay szintén - A kéz, amely a bölcsőt ringatja tényleg nem túl emlékezetes darab, RdM játéka viszont annál inkább, valószínűleg a készítők is erre utaztak: legyen egy csinos nő a főhős, és egyben a rosszfiú is, így a nézők, miközben vívódnak, vajon kinek is kell szurkolni, átsiklanak a banalitások felett), a Mission Imp.-karaktert pedig mintha rá szabták volna.
"Olvasnak az emberek most is épp eleget, csak az értékek tekintetében felborult világunkban nem a nívósat preferálják: női magazinok, Story, ponyvák, botránykönyvek a fő favoritok, s ebben a felborult értékrendben sokan hajlamosak azt hinni, ha Stephen Kinget olvasnak, az már maga a nagybetűs, magvas IRODALOM:"
Gyerekkoromban A. Christie, Rejtő stb megtűrt lektűr volt. Hitchcock nívós, és (ha titokban is, mert a filmjeit annyira azért nem engedték vetíteni) elismert szórakoztatónak számított. (Hozzáteszem, akik ma H-t művészfilmesként emlegetik, kicsit olvassanak utána, mit gondolt erről ő maga.) Jókait nem azért olvastak a gyerekek, mert kötelező volt, hanem mert érdekes. Persze, az egy másik világ volt.
"nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nem néz ki jól."
Drew Barrymore a Lány A Szomszédból-típus. Szerintem helyes és csinos (bár ha akarná, valószínűleg ennek ellenkezőjét is be tudná bizonyítani).