Rég volt, amikor olvastam az első Batman képregényeket, de úgy emlékszem, hogy az eredeti, klasszikus változatban szó sincs arról, hogy a későbbi Joker ölte volna meg Bruce Wayne szüleit. Ez csak a Burton-féle változatban, és a film alapján készült képregényben van így, de cáfoljon meg nyugodtan bárki.
Egyébként a képregény elég képlékeny műfaj, szinte minden sikeresebb szuperhős átesett már több újjászületésen, tehát az eredettörténetet is valószínűleg már vagy három-négy változatban megírták, megrajzolták Batman esetében is.
Miért volt - szerintem is - a régi Burton-féle Batman-nel egy színvonalon a Nolan-adaptáció? Talán azért, mert eltérő eszközökkel, de mindketten nagyszerű FILMET készítettek a történetből, és nem egy színes számítógépes játékot, mint amilyen mondjuk a rosszemlékű Batman és Robin volt.
Én nem hasonlítanám össze a két feldolgozást, hiszen a maga nevében mindkettő jól sikerült. Burton Batman-feldolgozása mese-szerű, a képregények képi- és hangulati világát ragadta meg, ami nem is csoda, hiszen úgy tűnik ez Burton igazi közege - olyan gyermeki és jó értelemben véve naív (lásd: Charlie és a Csokigyár).
Nolan ugyanakkor megragadta azt a lehetőséget Batmannél, ami a többi szuperhős-történetben nem adatott meg az alkotóknak: azt, hogy Batman nem szuperhős, hanem egy hús-vér, sérülékeny ember, aki kütyükkel és jó fizikummal veszi fel a harcot a gonoszokkal szemben. Ezzel az alapfelfogással már elfogadható, hogy a képregény-alap ellenére egy a realitásokhoz ameddig csak lehet ragaszkodó, amennyire csak lehet, racionális történetet vigyen vászonra.
Ez - szerintem - azért működik, mert a Batman képregények alaptónusa a komorság, a "szuperhős" történetek közül a Batman játszódik leginkább reális környezetben, patkányoktól nyüzsgő sikátorokban, sötét, füstös utcákon, szemben Pókember, vagy Superman steril környezetével.
A Batman: Kezdődik! a képregény-rajongói számára tehát teljesen elfogadható feldolgozás, de az igazi sikert szerintem azzal érte el a film, hogy azok számára is befogadható a történet, akik egyébként képregény-feldolgozások közelébe sem mennek. Nekem is sikerült elcibálnom a moziba néhány barátomat, akik nem rajongtak az ötletért, hogy képregény-filmet nézzünk, végül megköszönték, hogy erőszakos voltam, és kölcsönkérték az X-Men filmjeimet is :)