Köszönet illeti Dylant, hogy újra csak magára vállalta a számolgatást, no meg mindenkit, aki vette, vagy venni fogja a fáradságot, hogy összerakja a saját listáját és részt vesz a játékban.
01. Három óriásplakát Ebbing határában /Three Billboards Outside Ebbing, Missouri/
02. Az első ember /First Man/ (2018)
03. Örökség /Hereditary/ (2018)
04. A préri urai /Hell or High Water/ (2016)
05. Bosszúállók - Végtelen háború /Avengers: Infinity War/ (2018)
06. Ready Player One /Ready Player One/ (2018)
07. Mission: Impossible - Utóhatás /Mission: Impossible - Fallout/ (2018)
08. Tébolyult /Unsane/ (2018)
09. Halloween /Halloween/ (2018)
10. Hang nélkül /A Quiet Place/ (2018)
1. Három óriásplakát Ebbing határában /Three Billboards Outside Ebbing, Missouri/
Ugyanolyan érzésem volt a film megtekintése közben, mint mikor a Tigris és a Sárkányt, vagy a Fargo-t, vagy a Harcosok Klubját néztem: itt most valami nagyon zseniálisat látok. Kiváló alakításokkal teli, felejthetetlen mozi.
2. Az első ember /First Man/ (2018)
Érdekfeszítő mozi a Holdrasszállásról, de elsősorban Armstrongról, az emberről. Bevallom, a filmvégi kráteres jelenet még úgy is, hogy egyértelmű volt, mi fog történni, nagyon szíven talált.
3. Örökség /Hereditary/ (2018)
Érdekes ez a mozi, mert vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják. Számomra mindenképpen az év egyik legjobb filmje, mely több síkon is jól működik: egyrészt megrázó dráma, másrészt kőkemény horror. Észrevétlenül kúszik a bőröd alá és maradandó heget hagy.
Ehhez a filmhez jár egy privát sztori is: sajnos fáslizott, felpolcolt lábbal feküdtem, így mozi helyett, első alkalommal otthon, párommal tekintettük meg a filmet. Annyira magába szippantott a borzongató atmoszféra, úgy belemerültünk a sztoriba, hogy mikor a fürdőszobából hangos dobbanás hallatszódott, kis híján vonalkódos lett a nadrágom. Nagy nehezen, kalapáló szívvel kibotorkáltam a fürdőbe, ahol is az alábbi látvány fogadott: a mosógép tetején hagyott műanyag kosár, amiben a frissen mosott ruhákat szoktuk kivinni teregetni, a padlóra esett. Ez azt jelenti, hogy a kosár jó öt-hét centit vándorolt magától, mielőtt lezúgott a mosógép tetejéről. A vér is megfagyott az ereimben, mert annyira abszurd volt az egész: egy végtelenül gonosz filmet nézünk, erre ilyesmi történik. Mondanom sem kell, aznap este nem volt könnyű álomba ringatnom magam.
4. A préri urai /Hell or High Water/ (2016)
- SPOILER -
Igazi férfias mozi, még ha hülyén is hangzik ez a jelző. Úgy tartja fenn az érdeklődést, hogy közben már az első képkockákban kódolva van a testvérek, azaz méginkább Ben Foster karakterének törvényszerű és tragikus bukása.
5. Bosszúállók - Végtelen háború /Avengers: Infinity War/ (2018)
Erről a filmről túl sok mindent nem kell mondani, akció, humor, dráma fantasztikusan látványos elegye, a Marvel Univerzum egyik legjobbja.
6. Ready Player One /Ready Player One/ (2018)
Spielbergnek újra és újra sikerül elérnie, hogy visszautazzunk a gyerekkorunkba, mikor még semmi dolgunk nem volt, csak hogy önfeledten átadjuk magunkat a játéknak, a képregényeknek, a filmeknek, a gondtalanságnak. Ez itt is sikerül. Igazi stílus és műfaji bravúr
7. Mission: Impossible - Utóhatás /Mission: Impossible - Fallout/ (2018)
Ugyan már a Titkos Nemzettel szembeni ellenérzésem is gyengülni látszik, de a széria legújabb darabja egyértelműen az egyik legjobb M:I mozi. Pörgős akciófilm, aminek stílusa van.
8. Tébolyult /Unsane/ (2018)
Kiváló alkotás, mely végig leköti a nézőt. A szinte abszurdba hajló kezdő felütés a képernyő elé szegez és el sem enged a záróképsorokig. A legnagyobb érdem egyrészt Claire Foy számlájára írható, aki nagyszerű arányérzékkel játssza a már-már önmaga épelméjűségében is kétkedő, sérült nőt; másrészt Joshua Leonard alakításának is köszönhető, akiről csak a film után esett le, hogy az Ideglelés egyik főszereplőjeként kezdte pályafutását.
Nem mehetek el szó nélkül Soderbergh kiváló rendezése, illetve technikai fogékonysága mellett sem, aminek eredménye, hogy egy iPhone7-el nyomta le az egész filmet. Megemlíteném még a zenét is, ami ugyan minimál, de a főtéma így is az idei esztendő egyik legjobbja... hiába, Thomas Newman már régi motoros.
Miközben a filmet nézzük, és az események szürrealizmusán töprengünk, be-bevillan egy gondolat, hogy ez bárkivel megtörténhet.
9. Halloween /Halloween/ (2018)
Habár közel sem tökéletes mozi, mégis muszáj idecitálnom Michael legújabb kalandját. A készítők gondoltak egy merészet és nyolc Halloween filmet kukáztak ki. Lehet azon merengeni, hogy mennyire volt ez etikus lépés, de nincs értelme: az új október 31-e film úgy porolja le az alapanyagot, hogy közben hű marad ahhoz. Mikor a film elején az újságíró előveszi a maszkot és Michael felé tartja, miközben azt ordítja, hogy „Mondjon már valamit!” és itt hirtelen a jelenetet lezárandó felcsendül a kultikus főtéma… na ekkor már libabőrös voltam. Már önmagában csak ezért a pár percért is érdemes megtekinteni a filmet.
10. Hang nélkül /A Quiet Place/ (2018)
Faék egyszerűségű sztori, mely az általa állított szabályrendszernek köszönhetően mégis működik. Ne csapj zajt, vagyis kussolj és élni fogsz. Elég sok helyen és szituációban alkalmazható kiválóan taktika ez manapság. Jim Halpert az Office-ból gyönyörű képekben és néha torokszorítóan izgalmasan meséli el egy család hányattatásait a felfordult világban. Az alapszitu más filmekből is ismerős lehet: pl. Darkness Falls, csak ugye ott a „Maradj a fényben!” című variáció él, de attól még érdekes, és mivel egy horror akkor működik jól, ha mellette a dráma is meggyőző, így ezt is megkapjuk legfőképp Emily Blunt alakításában.
És akkor még néhány film, ami tetszett:
Vörös Veréb /Red Sparrow/ (2018)
Régimódi, hidegháborús kémfilm. Jó-jó, de valami hiányzik belőle. Jennifer még így is a szívem csücske, ebben a moziban pedig pláne.
Felhőkarcoló /Skyscraper/ (2018)
Ha filmnézés közben izzad a tenyerem, az azt jelenti, hogy izgalmas a film. A Felhőkarcolóban is volt olyan rész, ahol aztán patakokban folyt a víz a tenyeremről. Túlzónak találom azt a szintű lehúzást amit kapott, hiszen korrekt akciófilm, mely nem akar mást, csak szórakoztatni.
Solo: Egy Star Wars-történet /Solo: A Star Wars Story/ (2018)
Úgy tűnik, nekem ezek a sztendalón Star Wars sztorik sokkal inkább fogamra valók, mint a számozott részek. A Solo egy teljesen nézhető, élvezhető mozi jó (bár kevés) akciójelenetekkel és humorral. Két nagy hibája van, mégpedig, hogy klasszikus értelemben véve nincs sztorija, valamint, hogy bárminemű epikusság hiányzik belőle (pl. ezért lett olyan a finálé, amilyen). Persze utóbbi könnyen kikövetkeztethető pusztán abból a tényből, hogy melyik karakterről is szól a film. A Disney-éra Star Warsai között még mindig a Zsivány a kedvencem, majd a Solo.
Ghostland - A rettegés háza /Ghostland/ (2018)
Erőteljes, gyomorszorító és brutális ez a film, ráadásul egy olyan meglepő és szívszaggató fordulatot tol az arcunkba, amire -én legalábbis- egyáltalán nem számítottam.
Predator - A ragadozó /The Predator/ (2018)
Sokakkal ellentétben én rendkívül jól szórakoztam a filmen. Shane Black nevének felbukkanása már előre borítékolta, hogy ez a Predator nem lesz egy vérkomoly film. Számon is kérték a forgatókönyv és a végtermék lazasága miatt, de azért azt a fajta savazást, amit nemzetközi porondon kapott, nagyon nem érdemelte meg az a film, aminek már az első része is arról szól, hogy egy idegen szörny a tíz kicsi néger elvén hogyan redukálja le a dzsungelbeli zsoldoscsapat létszámát, és amely sztorit ráadásul még egyszer csaknem szóról-szóra megismételték 2010-ben.
Úgy gondolom, hogy Shane Black kihozta a filmből azt, a mit lehetett, megjegyzem a technikai részével a mozi vége felé én sem voltam kibékülve, sem magával s befejezéssel, de attól függetlenül jókat nevettem a hibbant szörnyvadász csapaton.
A bosszú /Revenge/ (2017)
Eleinte kis naiv, később badass csajszi bosszút áll a szemét férfiakon, mindez gyönyörű képekben, patakokban folyó vérrel.
Valami Amerika 3. (2018)
Úgy tűnik, hogy fordítva működök, mint az emberek többsége, mivel piszok jól szórakoztam a Valami Amerika harmadik részén... Még úgy is, hogy a film gyakorlatilag semmilyen épkézláb sztorit nem tudott prezentálni. Jelen esetben mondjuk ez egyáltalán nem probléma, hiszen a láthatóan a forgatást élvező színészek és a poénok mindent megtettek, hogy sikerüljön mosolyt csalni az arcomra… ami sikerült is, mivel nemhogy mosolyogtam, sokkal inkább hangosan nyerítettem a hülyébbnél hülyébb helyzetkomikumon és a beszólásokon.
Deadpool 2. /Deadpool 2/ (2018)
Zúzás és ökörködés, avagy ökörködő zúzás. Azt hiszem eléggé túltolták a figurát ahhoz, hogy alaposan el kelljen gondolkodni a harmadik rész létjogosultságán.
A Hangya és a Darázs /Ant-Man and The Wasp/ (2018)
Harmatgyenge, valójában csak a poénoknak megágyazó alibi cselekmény gondoskodott arról, hogy a második rész is nézhető, de habkönnyű szórakozás legyen.
Rampage - Tombolás /Rampage/ (2018)
Ez a film viszont jobb lett, mint gondoltam. Akciódús és néhány helyen még véres is… meg is lepődtem.
A Babadook /The Babadook/ (2014)
Rettentően megkésve, de csak megérkezett hozzánk e jól sikerült pszichológiai horror.
Victor Crowley /Victor Crowley/ (2017)
Kisebb csoda, hogy ezt a mozit nálunk bemutatták. Sztori nulla, de a túltolt gore jelenetek és az agyzsibbasztóan hülye karakterek szerethetővé teszik.
Tomb Raider /Tomb Raider/ (2018)
A nagy durranás ugyan elmaradt, de attól még ez egy épkézláb kalandfilm.
HORROR TOP LISTA
Az idén látott, számomra legkedvesebb horrorok, nem beleszámolva a listámon már szereplőket: pl. Hereditary.
1. The Haunting of Hill House – TV sorozat (2018)
Rögtön egy tv sorozattal indítok: Shirley Jackson regényét már legalább két alkalommal, 1963-ban és 1999-ben is megfilmesítették, mindkét filmváltozatnak megvan a maga erőssége és hibája (bár hibát leginkább az 1999-es, Az átok címűnél divat keresgélni), de vitathatatlan, hogy a filmek hűen tükrözik annak az időszaknak a lenyomatát, amikor készítették őket.
Ez a helyzet a legújabb feldolgozással is, mely korunk minden mocskát, dekadenciáját, technológiai robbanását felhasználja és ezek segítségével modernizálja a klasszikus sztorit. Sokkal inkább egy mély családi dráma, mint horror. Ez persze nem jelenti azt, hogy a horrorkedvelők nem találnak élvezetet benne, vegyük pl. a hatodik epizód virrasztását a viharral, ami zseniálisan játszik az idegeinkkel, olyan szinten épít a bennünk élő ösztönös félelmekre, majd kihasználja azokat, hogy az félelmetes. Senki ne hagyja ki ezt a sorozatot, mert amit láthat, az a televíziós filmgyártás mesterfoka.
2. The Terror – TV sorozat (2018)
Valós történelmi rejtélyre épül a The Terror című sorozat. Az örök jég fogságába esett két angol hajó legénységének fel kell vennie a harcot az egyre apadó élelmiszerkészlettel, a betegségekkel és még valamivel…
Ilyen, mikor egy jól megírt, összeszedett tematikájú, remek színészekre épülő sorozatot lát az ember. Ugyan ha egy kicsit utánaolvasunk a szerencsétlenül járt tengerészek történetének, nagy meglepetés nem fog érni minket azzal kapcsolatban, hogy hova is vezetett az éhezés, ám ezen felül sok-sok minden történik még. Érdemes megnézni, már csak azért is, mert hazánkban forgatták.
3. Ghost Stories (2017)
A három különálló sztorit tartalmazó film kerettörténetét Goodman professzor nyomozása adja, aki megszállottként próbálja leleplezni a csaló médiumokat. Mikor példaképe, az ismert professzor, aki szintén csalókat leplez le, megbízza, hogy járjon utána három esetnek, melyet eddig még ő sem tudott megmagyarázni, Goodman nekikezd a nyomozásnak. Ezt a három epizódot mutatja be a film, melyek mind jól felépítettek, hangulatosak és remek színészek adják hozzá a tehetségüket. De ami a legfontosabb egy horrornál: a félelem faktor... Mit ne mondjak, már rögtön az első történet a frászt hozta rám a maga kísértetiességével. A második sztori inkább szürreális, mint félelmetes; a harmadik epizódnak megint sikerül félelmet gerjesztenie. Mindehhez jön még az említett kerettörténet és a film trükkös végkifejlete.
4. Origin – TV sorozat (2018)
Néhány, egymásnak idegen ember tér magához egy óriási űrhajón. Nem tudják miért keltek fel, nem tudják mi történik, nem tudják kiben bízhatnak, de valami rejtélyes és veszélyes dolog folyik a hajón, amit túl kell élniük. Remek alapanyag egy sci-fi sorozathoz, még akkor is ha, közhelyesen hangzik. A kényszerből egymásra utalt emberek mindegyikének van egy háttérsztorija, amit a lehető legjobbkor dobnak be a készítők, ennek köszönhetően maga a néző sem tudhatja, hogy az, akit eddig pozitívnak gondolt, nem-e a leggonoszabb ember a csoportban, vagy fordítva. Nem mellesleg Paul Anderson rendezte az első két részt, úgyhogy némi Event Horizonos, Resident Evil 1-es hangulat tetten érhető.
5. Aterrados / Terrified (2017)
A spanyolok nem szaroznak, ha horrorról van szó. Össze is hoztak egy olyan filmet, ahol bizony néha markolnom kellett a fotel karfáját az idegtől. A sztori kissé zavaros, de a nagy elődök, pl. a Kedvencek Temetője is úgy van megidézve, hogy öröm nézni.
6. La nuit a dévoré le monde / The Night Eats the World (2018)
Zombiapokalipszis Párizsban. A félelemfaktor nem túl magas, ellenben a film rendkívül hangulatos, és ha lehet azt mondani: életszerű. Kábé én is úgy viselkednék hasonló
helyzetben, mint a film főhőse, aki hónapokra elbarikádozta magát egy társasházban és miközben próbál túlélni, szép fokozatosan ereszkedik rá az őrület fátyla.
7. Apostle (2018)
Főhősünk megérkezik a külvilágtól elszigetelt szigetre, hogy húgát kimenekítse a szigetet uraló, magát közösségnek hazudó, ám valójában gonosz szektából. A Lovecrafti hangulatot felvonultató film szépen csordogál a maga medrében, majd hirtelen a rendezés egy totálisan más irányba viszi a filmet, mint amire számítasz. A végeredmény: 2018 egyik legjobb horrorja.
8. The Lodgers (2017)
Rachel és Edward ikertestvérek, akik árván éldegélnek a családi kastélyban, vállukat súlyos, ősi átok nyomja. De ez nem akadályozza Edwardot, hogy beteges módon közeledjen Rachel felé. És ha ez nem lenne elég, minden éjjel, mielőtt az óra éjfélt ütne, be kell zárkózniuk szobájukba, mert akkor jönnek a Többiek…
Gótikus-romantikus horror, mely mintha csak Edgar Allan Poe tollából származna. A színészi játék megkapó, a látvány gyönyörű. Az pedig már csak az én hóbortom, hogy a Rachelt játszó Charlotte Vega-t pedig rendesen meg...hívnám egy teára :)
9. Cargo (2017)
A zombivírus sújtotta Ausztráliában egy férfinek egymagának kell szembenéznie a veszélyekkel, hogy a fél kontinenst átszelve néhány hónapos gyermekét biztonságba juttassa. A film Martin Freeman gyakorlatilag egyszemélyes színészi bravúrja.
És akkor megemlékeznék azokról a filmekről is, amik nem tetszettek:
Ahol a gonosz lakik /El habitante/ (2017)
Az Aterrados kapcsán méltattam a spanyol horrort, de néha azért ott is becsúszik egy-két félresikerült projekt. Jelen film jól kezdődik, aztán szépen fokozatosan megy át a teljes érdektelenségbe. A fináléra jutó blőd ördögűzés és a gagyi CGI rendesen hazavágja a mozit, majd a stáblista előtti, vagy közbeni, vagy márnemistudommikori, utolsó utáni jelenet pedig annyira okádék és röhejes, hogy kínomban a tapétát vakartam a falról. Egyébként a film, egészét tekintve nem katasztrofális, inkább a (leg)alsó középkategória.
Az apáca /The Nun/ (2018)
Szintén nem katasztrofális, de rendesen csalódást okozó mozi Az Apáca. Az első öt perc és néhány hangulatos külső helyszín a film pozitívumait erősítik, ellenben minden mással: a színészek és az általuk játszott karakterek siralmasak, közülük is a „Francia”-nak, vagy minek nevezett hülyegyerek, aki olyan szinten irritáló, hogy kinyílik a bicska az egyszeri néző zsebében. Ami egy horrornál megengedhetetlen, az az, hogy nagyítóval kell keresgélni a félelmetes jeleneteket, márpedig az Apácához nem árt egy ilyen szerkezet.
Szellemek háza /Winchester/ (2018)
Itt sem menthetetlen a helyzet, de ez a film is követi azt a trendet, hogy ha valami jól kezdődik, annak nehogymár jó legyen a befejezése, úgyhogy a finálé gagyi.
Insidious - Az utolsó kulcs /Insidious: The Last Key/ (2018)
Ezt a részt már tényleg felesleges volt elkészíteni. Szerencsére van benne vagy kettő ijesztő jelenet ami ér valamit, de azon kívül nem sok értékelhetőt találtam. Na és az az Iron Maiden kabalafigura kinézetű démon?!… pfff.
Jurassic Word: Bukott birodalom /Jurassic World: Fallen Kingdom/ (2018)
Ó jaj, mi mozog ott a sötétben? Valahol a semmi közepén egy sötét kastélyban éldegélt egy hercegkisasszony. Egy nap, mikor sötét viharfelhők gyülekeztek a kastély tornyai felett, és eső kopogott az ablakokon, a kastély egyik kamrájának régóta zárt ajtaja nyikorogva kinyílt, és egy Indoraptor lépett ki azon. Az Indoraptor üldözni kezdte a hercegkisasszonyt, akiről kiderült, hogy egy korábbi hercegkisasszony klónja… fuh, hát igen, a birodalom tényleg elbukott. Egyébként szépen megcsinált film.
Tűzgyűrű - Lázadás /Pacific Rim: Uprising/ (2018)
A „hogyan alázzunk meg egy viszonylag jó első részt” című projekt győztese. Nagyon hiányzik ebből a filmből Del Toro tehetsége és egyéni látásmódja, mert egyébként minden szar benne: gagyi kinézetű robotok, gagyi animáció, idióta karakterek és semmitmondó dialógusok.
Hellraiser: Judgment (2018)
Kíváncsian vártam mit főznek ki az előző, csúfos Revelations után… hát nem sokat. De legalább nem volt annyira szar, mint az említett Revelations, sőt egy-két egész jó jelenetet még fel is villantott, és most legalább Pinhead sem úgy nézett ki, mint egy suttyó, bőrrucis paraszt, akinek folyamatosan hasmenése van.
Meg - Az őscápa /The Meg/ (2018)
Na erre mondják: „annyira szar, hogy az már jó”.
Dobpergés, most következik az év legszarabb filmje:
Before Someone Gets Hurt (2018)
A film megtekintése után belém hasított a felismerés, hogy tulajdonképpen mazochista vagyok, mert, bár testem-lelkem ellenkezett, de végül hagytam magam végignézni ezt a förtelmet. Egy szellemvadász tévéműsoros csapat a magas nézettség és pénz reményében betelepszik egy házba, ahol már kurvasok embert kinyírtak, és elvileg szellemek tanyáznak. Ezután természetesen kiderül, hogy tényleg szellemek tanyáznak a házban, úgyhogy a csapat rábaszik a dologra. Már a film címe is ócska, de ez csak a legkisebb gond. Szar sztori, annál is szarabb szereplők, és egy ház, ami kurvára nem félelmetes. Minden szempontból a legrosszabb film amit idén láttam, egy nagy rakás fos.
Köszi, hogy elolvastátok.