
A Titanic elsüllyedése után két évvel, már 1914-ben született terv a hajó roncsainak kiemeléséről, de megfelelő tőke hiánya miatt ez a terv nem valósult meg. Legközelebb 1953-ban próbálkoztak a hajó megtalálásával, de sem ebben, sem az ezt követő évben nem akadtak a hajó nyomára. A nyolcvanas évek elején több expedíciót is indítottak, de ezek rendre kudarcba fulladtak. A sajtó úgy gondolta, sosem találják meg a Titanic-ot, így nem övezte különösebb médiaérdeklődés a francia tengerkutató intézet, az IFREMER és a woods hole-i Tengerkutatási Intézet közös kutatását. A National Geographic Society támogatásával kísérve, többek között dr. Robert „Bob” Ballard vezette az expedíciót. Ő volt az első kutató, aki a túlélők beszámolói alapján úgy kereste a hajót, hogy az nem lehet egy darabban, így a süllyedő hajó által hátrahagyott törmeléksávot keresték. A francia kutatóhajó fedélzetén ott volt az ARGO-Jason, egy új, amerikai készülék, melyet a nélkül lehet irányítani és képes fényképeket készíteni, hogy a kutatók is a vízbe merüljenek.
A bal felső képen Ballard és kutatótársai láthatók a történelmi pillanatban, az alsó képeken pedig a két ROV, és ahogyan Cameron irányítja Bill Paxton figyelmével kísérve, alattuk pedig a Keldysh.
Az első kísérlet nem járt eredménnyel 1985 júliusában, így augusztusban már a Woods Hole Knorr nevű kutatóhajójával tértek vissza, Ballard mellett a francia Jean-Louis Michel-lel a fedélzeten. Az intenzív kutatás ellenére sem találtak két héten át semmit, amikor is szeptember 1-én, nem sokkal éjfél után az ARGO kamerái fémtárgyat találtak: egy kazánt. A kutatók jól ismerték a hajó szerkezetét így nem volt kérdéses, ez a Titanic kazánja. Ezután megtalálták a hajó roncsait, de fel kellett húzniuk az ARGO-t és csak másnap tértek vissza a roncsokhoz. A 2 fokos, sötét vízben, 3821 méteres mélységben ekkor találták meg a meglepően jó állapotban levő hajóorrt: 73 évvel elsüllyedése után is magasan az iszap fölött tornyosult a roppant hajó kecses orra. Napokba telt, mire megtalálták a tatrészt, de ezzel bizonyossá vált: a hajó kettétört. A kéményeket sem találták helyükön, a roncs sokkal rosszabb állapotban volt, mint számítottak rá. Az expedíció sikere nagy sajtószenzációt váltott ki, Ballard pedig a következő nyáron visszatért a Titanic-hoz. A korábbinál jobb kamerarendszerrel felszerelkezve, alaposabban is átfésülték a roncsokat: sem a roppant üvegkupolát, sem az alatta egykor a Titanic ékkövének számító lépcsőt nem találták meg, ahogyan a luxus lakosztályok is lesújtó látványt nyújtottak. A faburkolat és tárgyak szinte teljesen eltűntek, főképp a tartósítószerrel bevont anyagok maradtak meg. A tat pedig borzalmasabban festett minden addigi elképzelésnél, teljesen elpusztult, mintha csak bomba robbant volna rajta. Más tudományos felfedezéseket is tettek: a roncsokat egy eddig ismeretlen, rozsdaevő baktérium támadta meg, mely, mint egy rozsdacseppeket képezve emészti fel lassan a hajó vas szerkezetét, biológusok szerint, 2030 körülre az egész hajó összeroskadhat, eltűnhet.
Akkor és most #1
Ballard szerette volna, ha háborítatlanul hevernek a roncsok és tárgyak az óceán fenekén, de már 1987-ben megkezdték a leletek felszínre hozását. Az RMS Titanic Inc. az IFREMER-rel összefogva 1800 tárgyat hozott fel (többek között azt a harangot, melyet Fleet kongatott meg a jéghegyet látva), továbbá újabb felfedezéseket tettek a roncs állapotáról. Nagy viták övezték a műveleteket, de mivel ők hozták fel az első tárgyakat, a francia-amerikai csapaté lett az egyedüli jog a roncsok felett. 1993 és 1994 nyarán további 3600 tárgyat hoztak felszínre. Az akkor még élő túlélők is másképp vélekedtek a tárgyak kiemeléséről és kiállításáról: volt, aki örült, hogy viszontláthatta a Titanic-ot ilyen módon, volt, aki ellenkezett ezzel a szándékkal. A roncsok megtalálása hihetetlen lehetőséget is adott a kutatóknak: a roncsokból olvasva további részleteket derülhettek ki a Titanic haláláról. Megvizsgálták a hajó vaslemezeit összetartó szegecseket is, ezek alapján derült ki, hogy gyengébb minőségű vasszegecseket használtak a hajó megépítésénél, mint akkor szokás volt, így a jéghideg vízben, nagyon könnyen elpattanhattak a szegecsek a jégheggyel való ütközéstől. Korántsem volt olyan jó minőségű a hajó, mint gondolták, ugyanakkor úgy vélem, nem tudatos anyagspórolásról lehetett szó, mint azt a legutóbbi Titanic sorozatban láthattuk.
Akkor és most #2
1995-ben a világ legnagyobb, orosz tulajdonban levő kutatóhajójával, az Akademik Keldysh fedélzetén látogatott el a roncsokhoz a nagy sikereket elért filmrendező, James Cameron. A Keldysh fedélzetén két, nagy teljesítményű, különleges tengeralattjáró is rendelkezésre állt, a MIR I és a MIR II. A rendkívül fejlett kamerarendszerrel felszerelt és jó megvilágítási lehetőségekkel bíró tengeralattjárókkal a filmkészítők minden addiginál lenyűgözőbb felvételeket készíthettek a roncsról. A hatalmas sikerű film után, 2001-ben Cameron visszatért a Keldysh-el a roncsokhoz, de ezúttal már a Cameron és testvére által fejlesztett, a MIR-ekről irányítható, két mini robottal (ROV), melyekkel olyan mélyen hatolhattak be a hajó belsejébe, mint még előtte soha senki. Az expedíció során páratlan képeket rögzítettek, és találtak meglepően jó állapotban levő helységeket is. Cameron 3D-ben mutatta be az erről az expedícióról szóló filmjét, a Ghosts of the Abyss-t. 2005-ben, ez eddig utoljára, tért vissza Cameron a roncsokhoz, összesen 33 alkalommal járt lenn, több időt töltött el a Titanic hullámsírjánál, mint annak kapitánya a fedélzetén. Még mélyebbre hatoltak a Titanic-ban, de ugyanakkor további fontos kérdéseket válaszoltak meg a hajóval kapcsolatban. Így például találták bezárt vasrácsot a harmadosztálynál, azaz tényleg nem minden rácsot nyitottak ki a Titanic elsüllyedésének éjszakáján. A sok felvétel kielemzése, illetve maga Cameron és szakértőinek megállapításai után, a hajó elsüllyedésének 100. évfordulójának alkalmából a National Geographic-kal közösen egyszer és mindenkorra tisztázták a hajó kettétörésének hiteles menetét, továbbá választ adtak az orr részen található különösen nagy erőhatások okára is, ahogyan a tat borzalmas eltorzulásának okait is felfedték.
A képen látható többek között a harang, a lépcsőház egy kerubja, egy géptelegráf, mely a híd és a gépház között biztosított összeköttetést.
A kiemelt tárgyak és a törmelékmező egyetlen kitermelője, az RMS Titanic Inc. időközben tulajdonosváltáson esett át, melynek köszönhetően egyelőre befejeződtek a kiemelések, és inkább a roncsok minél alaposabb feltárására, dokumentálására helyezik a hangsúlyt szakértőkkel együtt. Ennek szellemében nem rég a cég az eddig felhozott leleteket is el kívánta adni, de egyelőre nem akadt érdeklődő, a majd 200 millió dollár értékű gyűjteményre, melyet csak egyben szeretnének eladni, azzal a feltétellel, hogy a nyilvánosságtól azok el nem zárhatóak.
A 100 éve elsüllyedt, fenséges hajó még tartogat titkokat magában, az elkövetkező években talán ezekre is fény derül, és még jobban megismerhetjük a Titanic-ot. A szakértők számára az egyik legnagyobb sajnálatra adó okot a roncsot illetően, hogy mélyen az iszapba fúródva a hajó azon része, ahol a jégheggyel ütközött, így a sérülés mértékét továbbra sem lehet feltárni, csak valószínűsíteni lehet.
És a végére egy személyes vélemény: nem egészen osztom Bob Ballard véleményét, aki sírrablónak tekinti az RMS-t és a roncsokat kutatókat sem látja szívesen a hajónál: az újabb és újabb expedíciók közelebb visznek minket a Titanic megértéséhez. És szerintem igenis fontos, hogy minél több tárgy meg legyen mentve, azok pedig szakszerűen konzerválva megmaradjanak az utókor számára, mintegy mementóként. Amíg nem láttam az öt évvel ezelőtti kiállításon ezeket a tárgyakat, köztük a harangot, magam se lelkesedtem annyira a tárgyak kitermeléséért, de ma már úgy gondolom, jó, hogy ezek a tárgyak megvannak és azok is láthatják, akiknek sosem adatik meg élőben megtekinteni a hajó roncsait. A Titanic nem tűnhet el, ezekben a tárgyakban és a felvételeken él tovább, és így tovább él az emberek emlékezetében is. Köszönöm az egy heti kitartó figyelmet, konstruktív hozzászólásokat, ezek után erősen elgondolkoztam, hogy egyszer majd talán egy saját honlapot is csinálok (újra), de addig is, itt marad a központom :)
A végére még néhány érdekes kép a Titanic belsejéről, akkor és most: