Titanic - extra változat (4 DVD)

Hihetetlen az emberi elme...! Bővebben itt.

Szerintem csináld azt, hogy az összes kijavított hsz-t az összes jól beszúrt képkóddal tedd be még egyszer, egymás után, és akkor egyben, mellékzöngék nélkül olvashatja végig minden érdeklődő ezt a remek összegzést.

Köszi, most már látszik! :)

Oh, köszönöm, megtisztelsz :) Mivel befejeztem, holnap kijavítom azt a táblázatot, amit elszúrtam a túlélőkről :) Remélem ideig-óráig azért a diskurzus még élni fog itt a topikban :)

megvárom h befejezd a posztolgatást...... aztán szépen lementem az egészet úgy ahgoy van :D

Ez lett volna az a kép:


Meg most úgy látom, még egy helyen lett volna kép, legalábbis szerintem beütöttem oda a megfelelő kódot, de aztán képet még se raktam be oda.

Nálam azóta se látszik az a kép...

Most már sikerült :) Annál a képnél a /view maradt benne a linkben, de most már pótolva a hiányosság :)

vedd ki a macskakörmöket

Egy képet csak nem sikerült beszúrni :/

A Titanic elsüllyedése után két évvel, már 1914-ben született terv a hajó roncsainak kiemeléséről, de megfelelő tőke hiánya miatt ez a terv nem valósult meg. Legközelebb 1953-ban próbálkoztak a hajó megtalálásával, de sem ebben, sem az ezt követő évben nem akadtak a hajó nyomára. A nyolcvanas évek elején több expedíciót is indítottak, de ezek rendre kudarcba fulladtak. A sajtó úgy gondolta, sosem találják meg a Titanic-ot, így nem övezte különösebb médiaérdeklődés a francia tengerkutató intézet, az IFREMER és a woods hole-i Tengerkutatási Intézet közös kutatását. A National Geographic Society támogatásával kísérve, többek között dr. Robert „Bob” Ballard vezette az expedíciót. Ő volt az első kutató, aki a túlélők beszámolói alapján úgy kereste a hajót, hogy az nem lehet egy darabban, így a süllyedő hajó által hátrahagyott törmeléksávot keresték. A francia kutatóhajó fedélzetén ott volt az ARGO-Jason, egy új, amerikai készülék, melyet a nélkül lehet irányítani és képes fényképeket készíteni, hogy a kutatók is a vízbe merüljenek.


A bal felső képen Ballard és kutatótársai láthatók a történelmi pillanatban, az alsó képeken pedig a két ROV, és ahogyan Cameron irányítja Bill Paxton figyelmével kísérve, alattuk pedig a Keldysh.

Az első kísérlet nem járt eredménnyel 1985 júliusában, így augusztusban már a Woods Hole Knorr nevű kutatóhajójával tértek vissza, Ballard mellett a francia Jean-Louis Michel-lel a fedélzeten. Az intenzív kutatás ellenére sem találtak két héten át semmit, amikor is szeptember 1-én, nem sokkal éjfél után az ARGO kamerái fémtárgyat találtak: egy kazánt. A kutatók jól ismerték a hajó szerkezetét így nem volt kérdéses, ez a Titanic kazánja. Ezután megtalálták a hajó roncsait, de fel kellett húzniuk az ARGO-t és csak másnap tértek vissza a roncsokhoz. A 2 fokos, sötét vízben, 3821 méteres mélységben ekkor találták meg a meglepően jó állapotban levő hajóorrt: 73 évvel elsüllyedése után is magasan az iszap fölött tornyosult a roppant hajó kecses orra. Napokba telt, mire megtalálták a tatrészt, de ezzel bizonyossá vált: a hajó kettétört. A kéményeket sem találták helyükön, a roncs sokkal rosszabb állapotban volt, mint számítottak rá. Az expedíció sikere nagy sajtószenzációt váltott ki, Ballard pedig a következő nyáron visszatért a Titanic-hoz. A korábbinál jobb kamerarendszerrel felszerelkezve, alaposabban is átfésülték a roncsokat: sem a roppant üvegkupolát, sem az alatta egykor a Titanic ékkövének számító lépcsőt nem találták meg, ahogyan a luxus lakosztályok is lesújtó látványt nyújtottak. A faburkolat és tárgyak szinte teljesen eltűntek, főképp a tartósítószerrel bevont anyagok maradtak meg. A tat pedig borzalmasabban festett minden addigi elképzelésnél, teljesen elpusztult, mintha csak bomba robbant volna rajta. Más tudományos felfedezéseket is tettek: a roncsokat egy eddig ismeretlen, rozsdaevő baktérium támadta meg, mely, mint egy rozsdacseppeket képezve emészti fel lassan a hajó vas szerkezetét, biológusok szerint, 2030 körülre az egész hajó összeroskadhat, eltűnhet.


Akkor és most #1

Ballard szerette volna, ha háborítatlanul hevernek a roncsok és tárgyak az óceán fenekén, de már 1987-ben megkezdték a leletek felszínre hozását. Az RMS Titanic Inc. az IFREMER-rel összefogva 1800 tárgyat hozott fel (többek között azt a harangot, melyet Fleet kongatott meg a jéghegyet látva), továbbá újabb felfedezéseket tettek a roncs állapotáról. Nagy viták övezték a műveleteket, de mivel ők hozták fel az első tárgyakat, a francia-amerikai csapaté lett az egyedüli jog a roncsok felett. 1993 és 1994 nyarán további 3600 tárgyat hoztak felszínre. Az akkor még élő túlélők is másképp vélekedtek a tárgyak kiemeléséről és kiállításáról: volt, aki örült, hogy viszontláthatta a Titanic-ot ilyen módon, volt, aki ellenkezett ezzel a szándékkal. A roncsok megtalálása hihetetlen lehetőséget is adott a kutatóknak: a roncsokból olvasva további részleteket derülhettek ki a Titanic haláláról. Megvizsgálták a hajó vaslemezeit összetartó szegecseket is, ezek alapján derült ki, hogy gyengébb minőségű vasszegecseket használtak a hajó megépítésénél, mint akkor szokás volt, így a jéghideg vízben, nagyon könnyen elpattanhattak a szegecsek a jégheggyel való ütközéstől. Korántsem volt olyan jó minőségű a hajó, mint gondolták, ugyanakkor úgy vélem, nem tudatos anyagspórolásról lehetett szó, mint azt a legutóbbi Titanic sorozatban láthattuk.


Akkor és most #2

1995-ben a világ legnagyobb, orosz tulajdonban levő kutatóhajójával, az Akademik Keldysh fedélzetén látogatott el a roncsokhoz a nagy sikereket elért filmrendező, James Cameron. A Keldysh fedélzetén két, nagy teljesítményű, különleges tengeralattjáró is rendelkezésre állt, a MIR I és a MIR II. A rendkívül fejlett kamerarendszerrel felszerelt és jó megvilágítási lehetőségekkel bíró  tengeralattjárókkal a filmkészítők minden addiginál lenyűgözőbb felvételeket készíthettek a roncsról. A hatalmas sikerű film után, 2001-ben Cameron visszatért a Keldysh-el a roncsokhoz, de ezúttal már a Cameron és testvére által fejlesztett, a MIR-ekről irányítható, két mini robottal (ROV), melyekkel olyan mélyen hatolhattak be a hajó belsejébe, mint még előtte soha senki. Az expedíció során páratlan képeket rögzítettek, és találtak meglepően jó állapotban levő helységeket is. Cameron 3D-ben mutatta be az erről az expedícióról szóló filmjét, a Ghosts of the Abyss-t. 2005-ben, ez eddig utoljára, tért vissza Cameron a roncsokhoz, összesen 33 alkalommal járt lenn, több időt töltött el a  Titanic hullámsírjánál, mint annak kapitánya a fedélzetén. Még mélyebbre hatoltak a Titanic-ban, de ugyanakkor további fontos kérdéseket válaszoltak meg a hajóval kapcsolatban. Így például találták bezárt vasrácsot a harmadosztálynál, azaz tényleg nem minden rácsot nyitottak ki a Titanic elsüllyedésének éjszakáján. A sok felvétel kielemzése, illetve maga Cameron és szakértőinek megállapításai után, a hajó elsüllyedésének 100. évfordulójának alkalmából a National Geographic-kal közösen egyszer és mindenkorra tisztázták a hajó kettétörésének hiteles menetét, továbbá választ adtak az orr részen található különösen nagy erőhatások okára is, ahogyan a tat borzalmas eltorzulásának okait is felfedték.


A képen látható többek között a harang, a lépcsőház egy kerubja, egy géptelegráf, mely a híd és a gépház között biztosított összeköttetést.

A kiemelt tárgyak és a törmelékmező egyetlen kitermelője, az RMS Titanic Inc. időközben tulajdonosváltáson esett át, melynek köszönhetően egyelőre befejeződtek a kiemelések, és inkább a roncsok minél alaposabb feltárására, dokumentálására helyezik a hangsúlyt szakértőkkel együtt. Ennek szellemében nem rég a cég az eddig felhozott leleteket is el kívánta adni, de egyelőre nem akadt érdeklődő, a majd 200 millió dollár értékű gyűjteményre, melyet csak egyben szeretnének eladni, azzal a feltétellel, hogy a nyilvánosságtól azok el nem zárhatóak.
A 100 éve elsüllyedt, fenséges hajó még tartogat titkokat magában, az elkövetkező években talán ezekre is fény derül, és még jobban megismerhetjük a Titanic-ot. A szakértők számára az egyik legnagyobb sajnálatra adó okot a roncsot illetően, hogy mélyen az iszapba fúródva a hajó azon része, ahol a jégheggyel ütközött, így a sérülés mértékét továbbra sem lehet feltárni, csak valószínűsíteni lehet.



És a végére egy személyes vélemény: nem egészen osztom Bob Ballard véleményét, aki sírrablónak tekinti az RMS-t és a roncsokat kutatókat sem látja szívesen a hajónál: az újabb és újabb expedíciók közelebb visznek minket a Titanic megértéséhez. És szerintem igenis fontos, hogy minél több tárgy meg legyen mentve, azok pedig szakszerűen konzerválva megmaradjanak az utókor számára, mintegy mementóként. Amíg nem láttam az öt évvel ezelőtti kiállításon ezeket a tárgyakat, köztük a harangot, magam se lelkesedtem annyira a tárgyak kitermeléséért, de ma már úgy gondolom, jó, hogy ezek a tárgyak megvannak és azok is láthatják, akiknek sosem adatik meg élőben megtekinteni a hajó roncsait. A Titanic nem tűnhet el, ezekben a tárgyakban és a felvételeken él tovább, és így tovább él az emberek emlékezetében is. Köszönöm az egy heti kitartó figyelmet, konstruktív hozzászólásokat, ezek után erősen elgondolkoztam, hogy egyszer majd talán egy saját honlapot is csinálok (újra), de addig is, itt marad a központom :)

A végére még néhány érdekes kép a Titanic belsejéről, akkor és most:

Szenzációs fotók, magam is rátaláltam erre az oldalra a napokban.

Most azonban egy másik oldalon időzök, ahelyett, hogy befejezném az utolsó fejezetemet, a roncsok megtalálását. Egy nagyon ügyes, orosz fiatalember fogta a lehető legtöbb Titanic képet (no meg az Olympic, a Britannic és más, híres óceánjárók se maradtak ki) és kiszínezte őket, így láthatjuk, hogy festhetett a hajó és a belső tere az eredeti fekete-fehér képek készültekor. Lenyűgöző munkát végzett, egytől-egyig! Régebben magam is próbáltam hasonlót, de meg se közelítette ezt a színvonalat. A képeit sajnos el kellett látnia vízjellel, mert sokan lopták tőle forrás megjelölés nélkül, én is most levágtam ezért a kis válogatásért, de a kép alján feltüntettem ezeket a levágott adatokat, érdemes ellátogatni a honlapjára!

www.boston.com/bigpicture/2012/04/the_titanic_at_100_years

Már a Nolan-es beszúrásnak sem lett volna itt a helye, mert semmi köze konkrétan a filmhez, de belementem a folytatásba, viszont azt hiszem, egész jó érvekkel próbáltam máshová terelni ezt a technikaivá fajult eszmecserét. Mivel erre nem voltál hajlandó, és tovább folytattad a 3D elleni vélekedésedet, ezért írtam azt, hogy a hiba benned van. Felőlem annak örülsz, meg azt nem szereted, amit akarsz, nekem nincs veled alapból bajom, sőt, csak itt kellene már végre tudni kitenni a pontot.

:) okszi. nem értek veled egyet és velem a hiba? okszi... kár volt ennyit is írogatnunk akkor.

A probléma benned van, de ezt már ne itt terjeszd tovább, ha egy mód van rá. Szívesebben olvasnék a filmről, semmint a filmet technikailag boncoló érdektelenségekről.

Az angol Eureka-féle A Night To Remember BD-re úgy hírlik, a Criterion HD-transzfere lett felhasználva, legalábbis a tesztelő nem vett észre semmi egetverő különbséget..

Huhh, az is kincset érő extra lehet! Az angol honban megjelent dvd-n is a Criterion kiadás felújított képe lehet vajon? A könyvet szinte kívülről fújom, úgyhogy akár angol felirattal is egyszer belevágnék :)

Korábban olvastam egy oldalon, meg nem mondom melyiken, és nyilván még nem biztos infók voltak, de az új, ITV-féle minisorozat BD-jén valahol feltüntették a magyar szinkront és feliratot is. Tudnátok ajánlani olyan oldalt, ahol megbízható infók vannak a specifikációkat illetően? Utána néznék egy-két Titanic-os dvd-nek :)

Valóban nagyon szépen felújították, én is néztem teszt képeket, de felújítás nélkül sem vészes a képminősége.

OFF: Rendben, persze, addig is majd tartalékolok :)

rosszul fogalmaztam, de egyre gondoltunk. real 3d-ben jobb az élmény, ezt tanusíthatom...
tvben elvből oda sem kapcsoltam. barbárság amit a filmek elszenvednek a kereskedelmi tévéken...

IMAX-ben nem csonkított a képaránya, hanem ki van nyitva alul-felül 1.78:1-re, maga Cameron felügyelte az átalakítását. De ha ez annyira zavar, ott a digitális Real 3D, abban eredeti a képaránya (állítólag ott szebben is néz ki a 3D-je). Amit tegnap adtak tévében, na az a csonkolt, pedig ugyanabban a méretben ment, mégis hiányzik az oldalairól egy kevés...

akkor még csak annyit... :) hogy, az első a film élvezete ez tény, de egyrészt amit írtam az a 3D-re általánosságban elmondható, másrészt a Titanic esetében számomra különösen zavaró volt. Másrészt pedig ha egy cukrásmesterrel megkóstoltatsz egy édességkülönlegességet ő sem feltétlen csak az élvezetnek tud adózni, hanem szakmai szemmel is ízleli, hogy mi merre hány méter, mi miért van, hogy reagál rá stb... Belefeledkeztem volna én a Titanic 3D Imaxbe szívesen és nem úgy indultam neki, hogy le-felkapkodom a szemcsit, de amikor először megláttam a hajót teljes pompájában 3D-ben, felcsillant a szemem, hogy ez "mi a picsáé  ilyen kicsi"... Onnantól meg óhatatlanul a látványosabb részéknél kidugtam a fejem a szemüvegből...  Itt egy ilyen méretű vászon mint az Imax, egy ilyen kaliberű film mint a Titanic és akkor nézzem ilyen "alig észrevehető" 3D-ben, szemüveggel a fejemen, csonkolt képaránnyal, ráadásul még a produkció méretéből is csak kb 70%-ot kapok?!?!  ;)

Mindenestre várom a Jurassic Parkot is hog ymoziba kerüljön. Ha lesz 2D akkor abban nézem meg először, utána meg esetleg 3D-ben. De félek, hogy nem lesz lehetőségem választani ott sem...   (Titanic amúgy 15 éve az abszolút Top 1 film számomra, így különösen bosszantó az eset...)

Mellettem biztos nem huzigálnád a szemüveget film közben, mert olyan döntést hoznék, hogy... :) Komolyra fordítva a szót, nem igazán jöttél elő semmilyen megközelítéssel, csak annyit közöltél, hogy ha a leveszed a szemüveget, ez és az van. Ha meg a cserepeket szeded le, beesik az eső. De hát azok is azért vannak ott, mert ott a helyük. A szemüvegnek meg az orrodon. A 3D-ben lehet nagyot alkotni, művészit is, lám, Scorsese a legjobb aktuális példa. Az aeonfluxon olvasott kevés értékes hozzászólás-gondolat között találtam azt a gyöngyszemet, amiben az áll, hogy hagyni kell, hogy a művész(et) a szívre hasson elsősorban, és ne az agyra. Magyarul ne akarjuk már az első percben "megfejteni" a látottakat, ne kezdjük el tolómérővel és pixelszámlálóval felmérni a vásznat, hanem dőljünk  hátra, adjuk át magunkat az élvezetnek, és a végén mosolyogjunk egy jót!
Mint most, ennek a beszélgetésnek a végén.
Egészségünkre!

szerintem meg le is zárhatjuk :) nem vagy hajlandó elfogadni az én megközelítésemet (hisz mint olyan a te megközelítésed mellett simán megférhetne...) , tehát túl sok értelme tovább csürni-csavarni nem igen van...  :)

Ebben a beszélgetésben a szakmabeliségedet feldughatod, nem releváns. :)
Viszont átmehetnénk egy másik rovatba, mert itt már úgy érzem magam, mint egy olyan valaki, aki a jéghegyről vizel az óceánba, s közben fitymálva jegyzi meg, hogy nem is olyan nagy szám ez az egész. Túl kedves nekem ez a dolog ahhoz, hogy szétoffoljam, ráadásul a Lord míves megemlékezésdarabkái elől is elvesszük a levegőt. Szóval, ok ohen okté viz csettopik!