A tragédia után semmi volt már olyan, mint régen: számos jogszabályt módosítottak, pontosítottak a hajózási törvényekben. A filmvilág viszont nem sokat várt az első reakcióra, egy hónappal a katasztrófa után már elkészült az első film, a Saved from Titanic, igaz ez csupán egy 10 perces némafilm, melynek érdekessége, hogy a főszereplő, Dorothy Gibson maga is átélte a borzalmakat.
Ezután azonban elég sokáig kerülték a témát, 1943-ban érkezett az első, nagyobb költségvetésű film, meglepő módon Németországból, de nem meglepő módon egy náci propaganda filmről van szó: természetesen a Titanic egyetlen hőse és úriembere a fedélzeten egy német férfi. Érdekes módon azonban a filmből vettek át jelenetet 1958-ban és Cameron filmjében is több, hasonló képi beállítás található. Az amerikai producerek 1953-ig vártak a katasztrófa megfilmesítésével: ekkor mutatták be a szintén Titanic c. filmet Clifton Webb, Barbara Stanwyck és Robert Wagner főszereplésével. A film főként egy szerelmi melodrámaként lett emlékezetes, melyhez csupán háttérként szolgált a hajó, Oscar-díjat is érdemelt a forgatókönyv, de történelmi hűséget ezen a filmen sem kérhetünk számon.
Walter Lord alapos nyomozás, a tanúvallomások átolvasása és még élő túlélőkkel készült interjúk után írta meg A Night to Remember c. könyvét (idehaza A Titanic pusztulása címen jelent meg, lehutóbb idén). A legnagyobb történelmi pontatlanság a hajó kettétörésének mellőzése, de ezt azért nem vette számításba, mert a hivatalos vizsgálatokat vezetők egyszerűen nem vettek róla tudomást. Amint azt könyvében is megjegyzi, elhamarkodott ítéletet mondani arról az éjszakáról, és a túlélők illetve a nyilatkozataik alapján készült korabeli cikkek is néhol túloztak. A könyv nagy sikere után 1958-ban elkészült a film változat is, Kenneth More, Ronald Allen, David McCallum főszereplésével (de a fiatal Sean Connery is felfedezhető a filmben). A mozifilm, akárcsak a regény, nem sokat vesződik a tragédia előkészítésével, de a lehető leghitelesebben adja vissza a könyvben leírtakat és az életben maradottak beszámolóit, el is nyerte a Golden Globe-díjat a Legjobb Brit Film kategóriában. Ez a film nagyobb hangsúlyt fektetett a Californian-ra illetve a Carpathia-ra is. Az effektek a korához képest ma is tisztességesek, a készítők a lehető legtöbbet hozták ki az adott filmezési technikákból. Nem is csoda, hogy majd 40 éven át a leghitelesebb Titanic film volt.
A következő nagyobb volumenű produkció egy tévéfilm volt, mely 1979-ben készült el, S.O.S. Titanic címmel. A kritikusok nem fogadták tárt karokkal a filmet, noha olyan színészek játszottak benne, mint Ian Holm, Helen Mirren vagy David Warner (aki Cameron filmjében Lovejoy-t alakította, de 1981-ben az Időbanditák c. filmben is szerepelt, melyben szintén szerepel a Titanic). 1980-ban újra a filmvásznon tűnt fel a hajó, de ezúttal már a jelenben: a Raise the Titanic! (A Titanic kincse) Clive Cussler azonos című, 1976-ban kiadott regényéből készült. A könyv annak idején nagy siker volt, a producerek joggal gondolhatták, filmjük is nagy sikerrel kerül bemutatásra. A hidegháború idején játszodó történetben az amerikaiak egy rendkívül ritka anyag miatt nem kevesebbel próbálkoznak, mint kiemelni a Titanic roncsait, de szorosan mögöttük ott vannak már a szovjetek is. A látványon nem spóroltak semmit, főleg a víz alatti felvételek sikerültek nagyon hatásosan, de a vízből kiemelkedő hajó látványa is megdöbbentő. Erre a szerepre egy kimustrált görög óceánjárót, az Athinai-t használták, de egy igényesen elkészített, nagy modell is készült az elsüllyedt Titanic-ról, ennek a roncsai Máltán tekinthetők meg. A 40 milliós költségvetés hatalmasnak számított akkor, de sajnos sem a színészek (akik között ott van Jason Robards és Alec Guinness), sem a forgatókönyvírók nem remekeltek, így a film nagy bukás lett. Ma már nevetségesnek tűnhet az egyben levő hajó látványa, de akkor még nem tudták, hogy az kettétört. Összeségében rendkívüli ötletet láthatunk, remek látványvilággal, kár hogy a technikai megvalósítás mellett sok más értéke nem maradt.
1996-ban a Hallmark Channel bemutatta közel 3 órás Titanic filmjét. A szereplők között megtalálhatjuk Peter Gallagher-t, Barry Pepper-t, Tim Curry-t, Catherine Zeta-Jones-t és utolsó szerepében a legendás George C. Scott-ot láthatjuk, mint Smith kapitány. A szerény költségvetésű filmben gyönyörű díszletek közt elevenedik meg a Titanic első útjának története, a készítők fókuszában egy szerelmespár, egy aggodó dadus és egy tolvaj állt. A hajó kettétörése ugyan itt már szerepel, de igen szerényen ábrázolva. Nem meglepő módon, de ezt a filmet is erősen áthatja Walter Lord könyvének szelleme. Minden hibája ellenére, egy jól sikerült filmet láthatunk, de a bő egy évvel később bemutatott hollywoodi mozifilm után sok figyelem nem jutott neki.
1995-ben James Cameron, olyan sikerfilmek rendezője, mint az Aliens, Terminator 1-2, egy orosz kutatóhajó fedélzetén felkereste a Titanic roncsait, a MIR-1 és MIR-2 tengeralattjárókkal pedig le is merültek a hullámsírhoz. Az itt készült felvételeket később Cameron felhasználta a filmben, illetve díszletet is építettek a roncsok alapján. A szereposztás is igazán pazarul sikerült: a feltörekvő Leonardo DiCaprio és Kate Winslet mellett szerepet kapott a filmben Billy Zane, Frances Fisher, Kathy Bates, Bernard Hill, Victor Garber, Bill Paxton és Gloria Stuart. A produkció olyan Titanic szakértőket vonultatott fel, mint Don Lynch vagy Ken Marschall. Utóbbi páratlan festményei voltak az alapjai a film képi világának. A mexikói Baja mellett felépült studióban egy 60 millió literes medencében felépült a Titanic majdnem pontos mása, igaz fából és csak külsőleg nézett ki Titanic-nak az elsüllyeszthető díszlet. Külön stúdiókban lehetőség szerint eredeti tervek alapján, a lehető legpontosabb díszleteket építették meg, amit lehetett, az eredeti gyártóktól rendeltek meg vagy azok útmutatásával készültek el. Miután Cameron a kezdeti költségvetést túlszárnyalta, és az eredeti bemutatódátumot sem tudták tartani, sokan keltették a 20th Century Fox „halálhírét”, és sokan biztosra vették a film bukását is. Annál nagyobb volt a tévedésük: a Tokióban bemutatott film hatalmas sikert aratott, csak Amerikában 600 millió dolláros bevételre tett szert, a nemzetközi bevételeket tekintve pedig összesen 1.8 milliárd dolláros álombevételt ért el a film, 2010-ben éppen Cameron új filmje, az Avatar tudta csak felümúlni. A filmet számtalan díjjal jutalmazták, 14 Oscar-díj jelöléséből 11-et nyert el, ezzel beállította a Ben-Hur majd 40 évvel korábbi rekordját. A 100. évforduló 3D-ben felkonvertált film eddigi bevételeivel pedig a Titanic immáron a 2 millárdos bevételi határt is átlépte.
Habár a film gerincét adó szerelmi történet fikció szüleménye, a hajón kibontakozó történetben felbukkan a Titanic összes, ismert történelmi alakja. Ugyan sosem derült ki, E. J. Smith hogyan vesztette életét, több túlélő is utoljára a hídon látta a kapitányt. A Titanic zenészeinek helytállásának is emléket állít a film, bár mai napig vita tárgya, mi volt az utolsó dal, amelyet eljátszottak. Több túlélő esküdött, hogy a filmben is hallható Nearer My God To Thee csendült fel utoljára, mások szerint az Autumn vagy a Songe d’Autumne-t játszották utoljára. Olyan finom utalások is voltak a valós események, mint a taton kapaszkodó italozó férfi alakja: ő nem más volt, mint Charles Joughin, a hajó egyik pékje, aki az este folyamán elfogyasztott sok szesznek köszönhetően nem hűlt ki a vízben és sikerült mentőcsónakba kerülnie. A film világsikere ismét felhívta a hajó történetére a figyelmet: dokumentumfilmek sora készült el, a hajóról felhozott tárgyakból nyílt kiállításokon mindenütt állandó telt ház fogadta a szervezőket.
A hajó tragédiájának 100 éves évfordulújára az angol ITV által megrendelt, nemzetközi összefogással (főképp Magyarországon, a pomázi stúdióban forgatták) készült 4 részes mini-sorozat került bemutatásra, amely Julian Fellowes (Gosford Park, Downton Abbey) forgatókönyvéből készült. A Mary Doyle Kennedy, Toby Jones és Peter McDonald főszereplésével készült 4 részes művet szombaton este teljes egészében láthattuk az MTV műsorán. A főképp a karakterekre épülő sorozat látványvilága elmaradt Cameron filmjétől, sőt, talán a többi Titanic filmétől is 1958 óta. A kevés díszlet (azok sem pontos másai az eredetinek), sok dialógus miatt inkább egy kamaradrámaként gondolhatunk a sorozatra, mely akár színpadon is bemutatásra kerülhetne. Természetesen a feszültség keltés miatt nem annyira a Titanic-on utazók, már jól ismert történetére, hanem fiktív szereplőkre fókuszál a film. A nem lineáris történetvezetés miatt viszont Angliában is jócskán lecsökkent az érdeklődés és a nézettség az első rész után. A másik sorozat egyelőre úgy néz ki, csak ősszel fog bemutatásra kerülni. A főképp olasz befektetők pénzéből készült, 12 részes, Titanic: Blood and Steel c. sorozat a hajó építésének körülményeit tárja fel Chris Noth, Derek Jacobi, Kevin Zegers és Neve Campbell főszereplésével.
Ezen a képen a fekete-fehér kép az 1958-as film díszlete, mellette a Raise the Titanic! díszletét mozgatják, alattuk pedig James Cameron filmjének monumentális díszlete tárul elénk.
A katasztrófa óta eltelt 100 évben a hajó iránti lelkesedés töretlen: számtalan dokumentumfilm, kis játékfilm készült a hajóról és a rajta utazókról. Nap, mint nap tárják fel egyre alaposabban a roncsokat, lépnek elő újabb elméletekkel a Titanic vesztét okozó körülményekről és tartják életben a világ leghíresebb hajójának megindító történetét.
