itt van az én kritikám ( swforever.hu-ról ):
STAR WARS: II. RÉSZ - A KLÓNOK TÁMADÁSA
Május 15-én reggel érdekes érzés fogott el... azon gondolkodtam, hogy eltelt hát a három év, és pár óra múlva indulok a fõvárosba, hogy a rajongókkal együtt megnézzem 0:01-kor a várva várt filmet. A hangulat a tetõfokára hágott, mikor a Star Wars felirat megjelent a képernyõn, és hát a film... na kezdjük!
Lenyûgözõ. Az elmúlt három évünk arra ment rá a különbözõ fórumokon, hogy a kissé sántító Baljós Árnyakat védjük ( leszögezem, hogy az Episode I NEM rossz film, de kétségtelenül a legkevésbé jó az eddigiek közül ), azonban Lucas most valami olyat alkotott, amely elõtt megemelem a kalapomat, és rohanok a moziba újra meg újra! Egyszerûen ez a film a tökéletesség határát súrolja. Egyértelmûen a lenyûgözõ látvány a film uralkodó eleme, de mit sem érne ez a kiváló történet nélkül, amit humoros és néhol irónikus párbeszédek tarkítanak, ezek nagyon emberközelivé teszik a szereplõket.
A történet az elejétõl a végéig leköt, a filmnek egy perce sem volt olyan, amikor úgy éreztem volna, hogy unatkozom. A szerelmi szál a Naboon önmagában megunható lenne egy idõ után, de végig ott van Obi-Wan kutatása a rejtély megoldása után, ami egy krimire emlékeztet, és rettentõ izgalmas lett, ahogy ilyen jelentõs dolgok tárulnak fel.
Apropó, szerelmi szál! Ez volt az egyik pont, ami miatt egy kicsit félve mentem be a filmre, de nem csalódtam, bár a szinkron egy kissé csöpögõsebbé teszi ezeket a részeket, mint amilyenek valójában. Mert nagyon jóra sikerültek, végig érezni, hogy valahogy már most halott ötlet az egész, mégis a végére mindketten vállalják a következményeket. Tetszett.
Hayden Christensen. Anakin Skywalker. Darth Vader. Hihetetlen színészi játékkal mutatja be a kanadai fiú, ahogy elõbújik belõle néhol igazi énje, a gonosz Sith lovag. A csúcspont ebben természetesen a buckalakók lemészárlása, és fõleg az, amikor Padménak vallja be a tettét. Hihetetlen harag van a szemében, és mintha örülne annak, amit tett. Láthatóan megkönnyebbült, de azért mégis nehéz, hisz nem velejéig romlott a srác... egyelõre.
Jöjjön akkor az a bizonyos látványvilág. Ha az ILM nem kap Oscart jövõre, kifutok a világból. Hogy miért? Bátran állítom, hogy ilyen vizuálisan gazdag filmet nem nagyon láttunk még vásznon, és az utolsó háromnegyed óra - ami szinte teljes egészében a trükkcég munkája - odatapaszt mindenkit a székhez. Fõleg a kis zöld mester... eleinte az õ jelenetetétõl is féltem, de végül aztán lenyûgözõ lett, és abszolút meglepte a közönséget, amit Dookuval mûvelt a végén. Hihetetlen volt.
A film tele van továbbá olyan apró dolgokkal, amik nagyban hozzátesznek ahhoz, hogy ilyen jó véleménnyel vagyok róla. Az egyik ilyen Obi-Wan lazasága, a beszólásai, ez nagyon hiányzott az elõzõ részbõl. Aztán az olyan "kis dolgok", mint például mikor Dooku gróf kezében megjelenik a Halálcsillag kezdeti tervrajza... azt hiszem sokaknak megállt a szívük abban a pillanatban. Dooku egyébként tökéletes gonosz, bár kicsit keveset szerepel, de van egy olyan érzésem, hogy ereje teljében látjuk majd viszont a harmadik részben.
És a film vége pedig maga a tragikum, és a megdöbbentõ szembesülés: azt hiszem, amikor Palpatine diadalittasan lenéz a Köztársaság klónjaira, akik a háborúba indulnak, és közben a Birodalmi induló megy teljes erõvel... nos, akkor szerintem mindenki hirtelen felismerte, hogy mi is folyik itt. Aki nem, az meglátja három év múlva. Addig is könyveljük el ezt a részt, mint a sorozat egyik legjobb darabját, nálam holtversenyben az elsõ helyen A Birodalom Visszavággal, és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Most pedig menjünk mozizni...