Volt egyszer egy... Hollywood (BLU-RAY)

Kapott a kiadvány belső borítóképet?

OFF: Tisztelt Uram!

Kérem, nézze meg a postaládáját! ;-)

/OFF

Két dolgot tévesztettél el! Egyik a stílus.

Valóban nézőpont kérdése. Talán ha előre nem olvasok az ominózus jelenetről, akkor én sem vagyok annyira előítéletes. Ezzel együtt számomra nem volt vicces. Nem hatott úgy, mint mondjuk amikor Indiana jones unott pofával lepuffantja a macsetés dzsinnt a piacon.
A "történelemhamisítás" kapcsán meg azt tudom mondani, hogy a Brigantykban értettem, hogy a dühét írta bele, hasonló indíttatásból, mint ahogy Spielberg (ha már az ő filmjével példálóztam az előbb) mindig nevetségesen állítja be ugyanezen nemzet egykori katonáit - értékeled a burkolt nácizást, remélem:) Ugyebár Quentin (már csak így szólítom, junó) a mostani filmben is átírja a valóságot, ami őszintén szólva tetszett, sőt, talán leginkább ez tetszett az egész egypálcás sztoriban, de szigorúan nézve ez is egy olyan elem, amit már korábban elsütött, szóval a formanyelve és a fordulatai kezdenek önismétlővé válni.
Nekem egyébként az Aljas nyolcas bejött. Azt a Tarantinót bírom. Rohadt sok pofázás, több, mint egy Sorkin-filmben és ráadásul teljesen indokolatlan méretben és környezetidegen választékossággal, lassú tempó, ami a végén átcsap hentelésbe - na, ezt bírom nézni többször is. De már erre is ráuntak páran, az innovációt jobban díjazó döntnökök például nem is tekintették tényezőnek a szoborosztó szezonban. A Volt egyszer...t most majd lehet, hogy jelölik mindenfélére merthogy mégiscsak Hollywoodról szól és az kedves - igaz Polanski-barát a kivitelezés, aki meg fekete seggű az Államokban - de szerintem a kockáknak szóló full részletes tablókép mellett valahogy satnya maradt a történet. Mondjuk az éves filmfelhozatalban még így is egy színfolt, a Tarantino-életműben viszont legfeljebb csak közepes.

Rém unalmas sajnos.

  A Jurassic parkhoz sem kellett paleontológusi végzettség, mégis minden percét élveztem.

Szerintem, ha Polanski lakája vagyok akkor is csalódottan jövök ki a filmről.

ha tudom, hogy ilyen szánalmasan böfögsz ide, úgy valamiről, hogy nem láttad, akkor végig sem olvasom.
Innentől én pedig tényleg úgy vagyok vele, hogy manapság már nem vagyok kíváncsi rá, hogy mit írkálsz ide.

Ez szerintem nézőpont kérdése. A színész és a küzdősportok legyőzhetetlen harcosának tisztelőjeként nyilván engem is idegesítene az a faltörő alpáriság, amivel Tarantino nyúlt Bruce Lee emlékéhez. Legalább annyira, mintha mondjuk Schobert Norbi formagyakorlatával legyőzné Schwarzeneggert az 1975-ös Mr. Olympia döntőjében. Mégis azt mondom, hogy szórakoztatott a szóban forgó jelenet, mivel mindent félre téve kellő távolságból, kívülről tudtam szemlélni a film történéseit. Itt amit értékelni kell szerintem, az a rendező nemtörődöm, sőt inkább vakmerő pimaszsága.

Még egy gondolat: nem tudom, egyet értünk-e abban, hogy Brad Pitt karaktere volt a film lúzere. Ez a tény mindenképpen felértékeli a fenti eseményt, illetve ezen kívül még két epizódot tesz jelentőssé. Az egyik, mikor lenullázza az egekig magasztalt hippi kultuszt. Itt a hippitanyán lezajló kerékcserés jelenet zúzására gondolok. Illetve a másik, amikor -nyilván csak jelképesen-, de elégtételt vesz a Polanski-villában megtörtént borzalmas események elkövetőin az alternatív filmes lehetőségek maximális kihasználása mellett.

Mindezek után a véleményem az, hogy ha Tarantino a jövőben fog még filmet rendezni, akkor azt csak saját magának, önmaga szórakoztatására fogja elkészíteni. Mindenféle nézői, vagy produceri elvárásoktól függetlenül. És ez ebben a profit-orientált világban mindenképpen nagy szó.

Talán rajta kívül csak Woody Allen-nek van erre lehetősége.:)

Örülök, hogy leírtad mindezt, és hogy ilyen részletesen tetted!

Meggyőzött arról, hogy még véletlenül se nézzem meg a filmet. Anno a "Becstelen Brigantyk" óriási csalódás volt számomra.

Nem ismertem a háttértörténetet, és a "kulisszatitkokat", és úgy futottam neki, hogy egy 2. világháborús film lesz Tarantino képi világával.

No, de hogy átírja a történelmet, és egy logikátlan balgaságot alkot... Arra nem számítottam. Életem legrosszabb filélményei közé sorolom; minden percet sajnálok, amit azzal töltöttem, hogy végignézzem.

Ezek után nem lep meg, hogy ezt a történetet is átírta. Hozzátéve, hogy ez a történet önmagában is annyira tragikus, hogy egyenesen tiszteletlenségnek, pofátlanságnak tartom az ilyen módon történő feldolgozását.

Megvan a helye a groteszk műfajának. De az nem ez.

Valahogyan a "Kill Bill" óta Tarantino-t már azelőtt hype-olja szinte mindenki, hogy látná a legújabb alkotását.

Én pedig tényleg úgy vagyok vele, hogy manapság már nem vagyok kíváncsi rá, hogy mit alkot. (Pedig a korai művei között van pár igen parádés darab.)

Igen, ez volt a film mélypontja. Roppant ciki volt.

Valamint megmutatta, hogy a Brad Pitt által játszott kaszkadőr le tudja nyomni Bruce Lee-t.

A(z egyébként teljesen dramaturgia-indokolatlan) Bruce Lee-jelenet semmi más miatt nem került a filmbe, csak hogy megosztó mivolta miatt reklámozza a filmet.

Csak néhány gondolat a filmmel kapcsolatban, SPOILER-veszély lehetséges.

Bevallom a Becstelen Brigantyk óta semmit nem láttam Tarantino-tól. Most pedig előzetesen olvastam olyan véleményeket, melyek szerint kellenek bizonyos ismeretek, amelyek hiányában a néző nem fog tudni összerakni minden egyes Tarantino által elejtett morzsát és összességében kevésbé lesz élvezhető maga a film. Ezzel teljesen egyet tudok érteni. Mire kell gondolni: alapvetően ismerni kell a 60-as évek végének menő hollywoodi filmes arcait. Azért, hogy minden egyes -akár csak pillanatokra- belibbenő karakter kilétével tisztában legyünk. Ismerni kell Polanski szűk holdudvarát, hogy értelmezhető legyen a Polanski-Sharon Tate-Jay Sebring hármas enyhén is szólva furcsának mondható kapcsolata. Ismerni kell a Tate-gyilkosság részleteit és a mai napig tartó mítoszát ahhoz, hogy kellően nagyot üssön a film végi csavar. Illetve valamennyire ismerni kellene a Manson-"család" hátterét, kapcsolatait, hiszen Tarantino a tagok és egymás közti viszonyuk bemutatását nagyvonalúan elhagyja.

Ezek után pedig el kell fogadni azt, hogy a rendező saját szokásához híven csak azért tesz egyes jeleneteket a filmjébe azzal a céllal, hogy megtörje a cselekményt, mert őt Quentin Tarantino-nak hívják és bármit megengedhet magának, amit csak akar...Pl. Steve McQueen figurája csak azért szerepelt egyetlen rövid jelenetben, mert egyrészt talált egy többé-kevésbé rá hasonlító színészt, másrészt azért, mert kellett valaki, aki elmagyarázza a nézőnek a már említett Polanski-Tate-Sebring hármas bizarr hátterét. Ennyi...

Nehéz az első benyomásokról beszélni. Ami tetszett az Tarantino pimaszsága, amiért bizonyos dolgokra és személyekre teljesen másképp emlékszik, mint amit a valóság diktálna. Gondolok itt pl. Bruce Lee karakterére, akit egy arrogáns pojácának ábrázol. Vagy a befejezés, ami a várható -valóban megtörtént- végkifejlet helyett egy kellően véres, de katarzissal felérő, alternatív happy end-et szolgáltat. Egyébként a Bruce Lee és Brad Pitt kaszkadőr karaktere között lezajló rövid harc számomra a közelmúlt legszórakoztatóbb filmes élménye volt. Van néhány jelenet, amiben összekacsintottam a rendezővel: Yul Brynner felemlegetése hatalmas, vagy amikor Sharon Tate egy könyvesboltban megvásárolja férjének az "Egy tiszta nő" című könyvet. Polanski életművében járatos  kollégáknak nem kell magyarázni, hogy miért poén ez a jelenet. Tetszett Brad Pitt karaktere. Steve McQueen figurájával ellentétben ő valóban "cool" volt. Tetszett, hogy az ő szemén keresztül láttatja Tarantino azt, hogy az egész hippi kultúra romantikája mennyire hamis.

És itt szerintem ez volt a lényeg: egy tragikus esemény alternatív módon történő bemutatásán keresztül leszámolni mindazzal, ami abból a korszakból nosztalgikusnak, vagy romantikusnak tűnhet az azóta eltelt fél évszázad távlatából visszatekintve.