Ez a film is egyike azoknak, amelyet nemrég, a francia vígjáték gyűjteményemet bővítendő vásároltam meg.

Stílszerűen: nem szeretném "lelőni a poént", de a film igencsak meglepett.

Ne egy a szó klasszikus értelmében vett "fergeteges vígjátékot" tessék elképzelni, mert ez nem az. Sőt...!

A film elejével egészen zavarban voltam. Ugyanis egy meglehetősen fura, nyomasztó, és egészen pszichedelikus történéssel indít, amelyhez még a film képi (és szín)világa is tökéletes alapot ad.

Rögtön a "Jóbarátok" sorozatból, Joey, Las Vegas mellett forgatott filmje jutott eszembe. Amikor megismer a metróban egy lányt, összemelegednek, és másnap megy meglátogatni őt, ám egy öregassszony nyit ajtót, és kérdésére annyit mond: "Kedveském, Betsy már 10 éve halott."...

Ha értitek mire gondolok. Tényleg ennyire fura a nyitó jelenet, és még a folytatás is.

Aztán szépen lassan "kibomlik" a sztori, és meg kell mondanom... annak ellenére, hogy úgy igazán harsányan talán csak egy jelenetnél tudtam nevetni, végig jól szórakoztam a film alatt.

A színészi munka ugyanis szerintem kiváló. És nem néztem utána, de talán ennek a filmnek az alapja egy színdarab. Vagy akár színházban is előadható, mert helyszínből nincsen sok, és tulajdonképpen azok lényegtelenek.

Színész, szereplő is kevés van a filmben, mert nem a "mennyiség" a lényeg, hanem az ő lelkiviláguk, az érzelmeik, amelyek eljuttatnak a mondanivalóig.

Az pedig nem más, mint a család fontossága, és az anyai szeretet ereje.

Ennek köszönhetően ez a film, ez a dráma egy igazán kedves, megható, elgondolkodtató alkotás. Örülök, hogy a gyűjteményem része lett.

Nyugodt szívvel ajánlom mindazoknak, akik számára a fent említett dolgok fontosak.
0