Fábián Bálint találkozása Istennel (MNFA kiadás) (DVD)

"Fábri Zoltán minden kétséget kizárólag a legnagyobb magyar rendező. Nem volt még olyan alkotása, amely ne hagyott volna nyomot bennem."

Ezzel a kijelentéssel maximálisan egyetértek! Sőt, mondhatnám örülök, hogy eljött az idő végre, hogy egy Fábri-rajongó fórumtárs hozzászólására reagálhatok.:) Én magam kb. 30 évvel ezelőtt kezdtem az ismerkedést Fábrival: a legelső film, amit tőle láttam, a "Két félidő a pokolban" című film. És utána már nem volt megállás...Írtad, hogy vannak olyan jelenetek az általad említett filmből, amik mély nyomot hagytak benned. Na most veszek egy mély levegőt és leírnám, hogy melyek azok a képsorok, amelyek bennem hagytak mély nyomot Fábri Zoltán filmjeiből:

Körhinta:

A táncjelenet a dinamizmusával és a fokozódó feszültséggel. Valamint a film vége a repülő fejszével és utána a tekintetetek...

Hannibál tanár úr:

Az éjszakai mulatós jelenet.

Édes Anna:

Amikor Anna visszamegy az előző helyére, hogy meglátogassa a családot, akiket szolgált és ahol utoljára boldog volt és a kisfiú, akit nevelt nem ismeri meg. Kegyetlen...

Két félidő a pokolban:

A levélosztás a fogolytáborban. Kell többet mondani? Igen, kell:

"Visz a vonat, megyek utánad
talán ma még meg is talállak.
Talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz..."

/Ekkor fedeztem fel magamnak igazán József Attilát/

Húsz óra:

Géppisztoly sorozat a csukott ajtón keresztül. Utána pedig a bentről felhangzó sírás...

A Pál utcai fiúk:

Amikor a beteg Nemecsekhez látogatóba jön az ellenség küldöttsége. És az anya forró csokival kínálja őket...

Isten hozta Őrnagy úr:

Hogyan kell átugrani egy olyan árkot az úton, mi valójában ott sincs.:)

Az ötödik pecsét:

Amikor Latinovits magyarázza ifjú tanítványának az erőszak filozófiáját. Kegyetlenül szép...

Gyertek el a névnapomra:

A fiatal oknyomozó újságírő nő és Kállai Ferenc közös jelenete a film vége felé. Ahogy egyre kínosabbá válnak a kérdések, annál gyakoribb a képbevágás: Kállai és a falióra.

Most röviden csak ennyi. Általánosságban elmondható, hogy a rendező alamennyi filmjének közös motívuma a tehetetlen kisember és az "abszurd erő", vagy mondjuk úgy, hogy a mindenkori ideológiáktól független nagybetűs "HATALOM" közötti szembenállás. Ami természetesen egyenlőtlen esélyekkel zajlik és szinte minden esetben tragédiával végződik.

A díszdobozos kiadások természetesen nekem is megvannak. Gyűjteményem /számomra/ legértékesebb darabjai.

Fábri Zoltán minden kétséget kizárólag a legnagyobb magyar rendező. Nem volt még olyan alkotása, amely ne hagyott volna nyomot bennem. Mindenképpen kiemelkedik az ötödik pecsét az életművéből, de azt hiszem tényleg nem jött ki gyenge alkotás a kezei közül (pedig nem 3 filmet rendezett).
Fábián Bálint találkozása Istennel című műve olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy napokig eszembe jutottak jelenetek, mondatok, az utolsó képsorok. Nem egyszerű film, de megéri nekigyürkőzni. Általános kritika szokott lenne a szerzői magyar filmekre, drámákra, h lassúak, avétosak,  nehezen befogadhatóak. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy mindenre ráhúzzuk ezeket a jelzőket. Figyelni kell a filmet és meghálálja:-) Csodálatos élmény volt, mélyen szomorú, keserves, a történelem minden mocskával... A Fábri kiadások pedig annyira impozánsok... Érdemes beszerezni mind a hármat. Sajnálatos, hogy Tarr és Jancsó nem kapott hasonló kiadású díszdobozokat. Csak külföldön...