Dekameron

:-)))))))))))))) Ez profi munka volt. :-)

Emlegetett Szamár! :-)))

Ugyan, kérlek!
Kevés nálad műveltebb ember irogat e helyen nap mint nap baromságokat! :-)
Megy ez neked egyedül is, csak néha ugyanarra gondolunk! :-)

De, James volt az... :))

Most már bevallhatom, hogy minden ötletemet tőled szippantottam át! :(I)

:-))) Csak hogy másoknak is "átjöjjön": De, Cameron.
Jó poén! Nekem is eszembejutott délelőtt, pedig nem voltam gépközelben! Telepatikusok leszünk? :-)

Nem Cameron rendezte a Terminátor 2-őt?

Na, azért ez a programajánló túl gyorsan eltűnt a főoldalról. Ahhoz képest, hogy tegnap napközben szinte semmi élet nem volt a fórumon...

Ja, és a helyszínt sem árt tudni... .))

MŰCSARNOK FILMKLUB 2005. december 14.

1146 Budapest, XIV. kerület, Dózsa György út 37.

Sajnos a kezdés időpontja nincs feltüntetve a honlapon, de állítólag este 6-kor szoktak kezdeni.

Az alábbi, ígéretes programot ajánlom a sajnos nem túl nagy számú Pasolini-fanok figyelmébe. Az előadó, Csantavéri Júlia egyébként a rendező munkásságának nagy értője és szakértője.

2005. december 14.
PIER PAOLO PASOLINI: Dekameron ( Il Decamerone, 1970 – 116 perc )
Előadó: Csantavéri Júlia
Az Élet Trilógiájának ez az első darabja Boccaccio és az olasz reneszánsz szellemét idézve szegezi szembe a vágyat, a testek felszabadulását, a lélek szabályszegéseit mindenfajta dogmával és erőszakkal. A teremtés vágyát, ami (nem csak) Pasolini olvasatában nagyon, veszélyesen közel áll a halálvágyhoz. A maga idejében sok szempontból félreértett, tömegfilmmé lett alkotás gazdag jelentésárnyalatait ma, látszólag jóval felszabadultabb világunk nézőpontjából próbáljuk meg kibontani.

A DVD Extrán megjelent tesztemben kitértem arra is, hogy a DEKAMERON-nak valószínűleg létezik legalább egy kimaradt jelenete. Nos, erre vonatkozóan most érdekes beszámolót találtam egy weboldalon Tanner Gábor tollából. Bemásolom az erre vonatkozó – s kissé csalódást keltő – részt: a jelek szerint ugyanis ez az epizód tényleg elveszett.

"A fesztivál katalógusa nem készült el a megnyitóra, július 2-án szombatra, hétfőn is csak késő délután érkezett meg az Il Cinema Ritrovato központjába, így három napig meglehetős információhiányban jöttem-mentem. A programok felől egy szűkszavú és olasz nyelvű leporellóból lehetett egyet s mást megtudni. Így vasárnap délelőtt besétáltam a Dossier Pier Paolo Pasolini-kelepcébe. A fesztivál központi mozija, a Cinema Lumiere előcsarnokának termetes üvegvitrinjeit Dekameron-plakátok díszítették. A hajtogatós műsorlapon pedig az állt (amit spanyoltudásom alapján "fordítottam" olaszból), hogy negyed tizenkettőkor a Dekameron elveszett, tizedik epizódjának rekonstrukcióját mutatják be. Gondoltam, ez igazi filmtörténeti csemege lesz, nem véletlen ez a nagy felhajtás (valóságos kis plakátkiállítás) körülötte! Időben beszuszakoltam magam a nézőtérre. Ekkor egy embert próbálóan hosszú, beszélő fejes dokumentumfilm vette kezdetét, melyben a Dekameron alkotói emlékeztek vissza Pasolinire. Többen megerősítették, hogy fizikailag is erős ember volt, amúgy nyugodt és jó kedélyű, de amikor munkáról volt szó, megszállottá vált. Az egyikük mesélte, hogy egyszer Pasolini kikapta az operatőr kezéből a kamerát, és vadul fényképezni kezdett egy jelenetet, mert azt fantasztikusan jónak tartotta. Közben figyelmeztették, hogy a gépben már nincs film, de Pasolini ügyet sem vetett az okvetetlenkedőkre, nem lehetett leállítani a fanatikus Mestert, és film nélkül fejezte be a jelenet "forgatását". Ez volt a legszínesebb történet az elhangzottak közül, amúgy semmi többet nem tudhattunk meg Pasoliniről annál, mint amit egy filmszakos egyetemistának is illik tudnia róla. Bő másfél óra után csüggedni kezdtem. Ekkor egy szemcsés, életlen amatőr film unalmas és rossz svenkjei következtek egy Sana nevű jemeni városka házacskáiról. Ez már biztos a Mester keze műve! De nem. A fáziskésésben levő tolmács arról beszél, hogy ezt valaki a stábból forgatta azokon a helyszíneken, ahol azt a bizonyos elveszett tizedik epizódot (Alibech) rögzítették. És e felvételekből képet alkothatunk arról, hogy Pasolinit miért ragadta magával ez a különös atmoszférájú táj. (Tudniillik Pasolini a Unesco számára is készített itt egy rövid filmet az Alibech befejezése után Sana falai címmel, majd három évvel később is visszatért ide, hogy Az Ezeregyéjszaka virágaihoz felvegyen néhány jelenetet.) Őszintén szólva nekem nem ment a képalkotás, de ezt a filmfelújítás világában való járatlanságomnak tudtam be. Egész elkedvetlenedtem, amikor hirtelen megkezdődött az Alibech rekonstrukciója. Forgatókönyvrészleteket mutatott a kamera. Egészen közelről. El lehetett olvasni a betűket. Aztán sötét inzertek következtek egy-egy Pasolini-idézettel. Majd still- és werkfotók is színesítették a rekonstrukciót. Ezeken többnyire a meztelen fiúszerelmest láthattuk, akinek nemi szervét szemérmesen eltorzították. És néhány kicsit távolabbi képet a sziklabarlangba igyekvő szerelmesekről. A dokumentumfilm vége felé besűrűsödtek a feliratok, majd vége szakadt a dolognak. Ahogy a nézőtér-világítást felkapcsolták, kiderült, hogy már csak a leglelkesebb Pasolini-rajongók maradtak bent. Meg én. Később megtudtam a katalógusból, hogy a plakátokat azért tették ki ilyen szép számban, mert ha azokat aprólékosan megfigyeljük, felfedezhetünk rajtuk olyan képeket, melyek egyik ismert Dekameron-epizódból sem köszönnek vissza. Mert ezek az eltűnt Alibech-ből származnak. A dokumentumfilmben elmondta az egyik producer, hogy forgalmazási okokból kellett kivágni a Dekameronból az Alibech-t, ugyanis ezzel együtt már túl hosszú lett volna a film. A könnyűnek találtatott epizód aztán eltűnt. Az én fogalmaim szerint azóta sem sikerült se megtalálni, se rekonstruálni."