MONTY PYTHON REPÜLŐ CIRKUSZA

Halóka! Lesz ismertető a mai epizódhoz is? Tök jó lenne, már úgy megszoktam. :)

Persze, nyilván én sem értettem volna meg, ha csak úgy lezúzzák az egészet, de ez meg a másik véglet volt. A kimerevítés első 5 másodpercében fel lehetett fogni, hogy mi a poén. Elég lett volna kiírni a szópárokat, de a narráció már sok volt, hosszú, unalmas. (lehet, hogy csak nekem)
Amúgy a morze, szemafor, satöbbi poénok nekem is bejöttek! :)

Hát másképp nem nagyon értettem volna meg... Pedig elég jól tudok angolul...

Egyébként nagyon tetszett ez a rész! Mikor Graham Chapmant szállítják egyik jelenetből a másikba hogy ajtót nyisson... :DDD Meg a Julius Cézár Morze változata is hatalmas volt... :DDD

Te egy kis lexikon vagy. :-) Honnan vadaszod ezt a sok infot?

A tegnapi, 15-ös epizódban egyáltalán nem tetszett Galla szájbarágós, képkimerevítős magyarázata a bírósági jelenettel kapcsolatban. Tudom, hogy "Python-hű" akar lenni, jól is végzi a dolgát, de konkrétan ennél a jelenetnél, a sok megszakítás miatt, annyira vontatott lett a felvezetés, hogy a poénokat a végén teljesen elmosta.

Izgatottan várjuk. Részemről én még nem hagytam egy részt sem. Azelőtt sosem láttam a sorozatot, szóval, nekem minden újdonság. :)

Újabb hét telt el, így újabb részek következnek minden idők legjobb abszurd humor sorozatában

Tizenötödik rész

A repülő ember; A spanyol inkvizíció; Tréfás újdonságok ügynöke; Az izé megadóztatása; Képek Ted bácsiról (spanyol inkvizíció); Az "Üvöltő szelek" szemafor-változata; A "Julius Caesar" morzelámpa-változata; Bírósági jelenet (Most mutasd meg!)

Ez egy tök jó rész volt!!! (Mármint a 14.) Piranhastól, hülye járásostól együtt.

Ebben az interjúban pedig John Cleese-ről és a "Fészkes fenevadakról" mesél az angol abszurd humor hazai ápolója.

Galla Miklós elôadóművészt, a Monty Python-sorozat fordítóját, alkotóik életművének jeles ismerôjét John Cleese legújabb munkájáról kérdeztük.
    - Mennyire érhetô tetten a sajátos angol humor a Fészkes fenevadak című filmben?
    - Nem fogadom el az ,,angol humor" kifejezést mint stílusmeghatározást, mert az angol humoristák épp annyira sokszínűek, mint mondjuk a magyar költôk vagy a német zeneszerzôk. Tehát nincs ilyen, hogy angol humor. Hisz Benny Hill is angol és homlokegyenest ellenkezô a humora, mint például John Cleese-nek, aki szintén angol.
    - Akkor hogyan lehet meghatározni Cleese humorát?
    - Létezik abszurd humor, Cleese részben ezt műveli, ami viszont egyáltalán nem nemzetiségfüggô. Ismerek például olyan olasz, dán elôadóművészt, aki stílusában nagyon közel álló Cleese-hez vagy akár hozzám is.
    - Mennyire abszurd a humora a Fészkes fenevadaknak?
    - Vannak benne abszurd elemek, mint ahogy morbid elemek is vannak a filmben, de nem annyira elszabadultak, extrémek, mint a Monty Python repülô cirkusza című sorozat. Ennek az lehet az oka, hogy ilyesfajta humorral nem lehet másfél órás összefüggô történetet kreálni, csak három-négyperces szkeccseket. Aki azt a célt tűzi ki maga elé, hogy összefüggô, megszerkesztett történetet mesél el, az nem tud annyira abszurd lenni. A Gyalog-galopp is inkább epizódokból áll. A Fészkes fenevadak mindettôl függetlenül roppant szellemes, humoros, közérthetôbb, mint egy Monty Python-film. John Cleese célja az volt, hogy humorával eljusson a legszélesebb rétegekhez is, anélkül hogy ízlésbeli kompromisszumokat kelljen kötnie. Ez az elképzelése egyébként egyszer már megvalósult A hal neve: Wanda című játékfilmnél.
    - Mennyire hasonlít a Fészkes fenevadak ehhez az 1988-ban készített korábbi játékfilmjéhez?
    - Egyrészt abban, hogy ugyanaz a négy fôszereplô, de abban is, hogy mindkettô forgatókönyve alaposan kidolgozott. Nem véletlen, hogy mind a kettô másfél-két évig készült. Mértani pontosságú mind a két film cselekményvezetése, csiszolt gyémánt mindkét forgatókönyv. A két alkotás között az a legfôbb különbség, hogy míg A hal neve: Wanda egy nevettetô bűnügyi filmvígjáték, addig a Fészkes fenevadaknak üzenete van. Cleese találkozásunkkor el is mondta nekem, hogy valóban ez volt a célja. Egyrészt fellép az állatok védelmében, másrészt felemeli a szavát az egy kézben összpontosuló nagy gazdasági és politikai hatalom ellen. Így abszolút negatív figuraként jelenik meg a filmben a mogul, aki mindent felvásárol, s mindent üzleti szempontok szerint osztályoz.
    - Személyesen is megismerkedhetett John Cleese-zel tavaly decemberben, amikor Budapesten járt. Interjút készített vele és együtt is vacsoráztak. Milyen embernek ismerte meg?
    - Nagyon magasnak. Ezt ugyan tudtam róla, meg a filmen is látszik, de érdekes ezt személyesen is látni. Ezenkívül nagy kedves ember. Úgy tűnt számomra, nagyon értékelte, hogy lefordítottam magyarra az egész Monty Python-sorozatot. A vacsoránál a Gundel étteremben meglehetôsen közvetlenül viselkedett. Mind a ketten egyformát rendeltünk - talán sült kacsa lehetett - ô megette az övét, én viszont hagytam valamennyit a tányéromon. Amikor ezt meglátta, gondolkodás nélkül megette a meghagyott részemet is. Annyira nem volt éhes, hogy még egy adagot rendeljen, de annyira igen, hogy azt a keveset, amit meghagytam, még kedve legyen bedobni. Már korábban is szerettem volna vele interjút készíteni. Londonban fel is kerestem az ügynökét, akit éppen akkor hívott telefonon, de közelebb hozzá nem jutottam. Ahhoz képest nagy elôrelépés volt, hogy egy tányérból ettünk. Az este során jókedvű volt, szellemes megjegyzéseket tett, kedves sztorikat is mesélt, úgyhogy jó volt a hangulat.
    - Ezek szerint ha videón rögzítenénk, ahogy Galla Miklós és John Cleese együtt vacsorázik, az akár önálló műsorszám is lehetne?
    - Ez azért túlzás, mert ha a kamerák ott lennének a vacsoraasztal közelében, az ember feszélyezve érezné magát, hogy minden pillanatban jópofa dolgot kellene csinálnia vagy mondania. Egyébként Cleese-zel akad egy közös tulajdonságunk: nem igazán erôsségünk az improvizálás, szeretjük elôre megírni a jeleneteket.
    - Kinek ajánlja az immár videókazettán is látható Fészkes fenevadakat - és kinek nem?
    - Nem ajánlom annak, aki a moziban már vagy tízszer látta. Illetve annak is ajánlom, de elôtte tartson egy kis szünetet. Ajánlom azoknak, akik jól szeretnének szórakozni, s javaslom azoknak, akik a humorral vagy a filmkészítéssel hivatásszerűen akarnak foglalkozni: többször is nézzék meg és tanulmányozzák, hogy épül fel, milyen a szerkezete. Elsô megtekintéskor ez még kevéssé derül ki, mert a nézô figyelmét inkább az események kötik le. Aki csak szórakozni akar, évente egyszer nézze meg. Jómagam eddig kétszer láttam. Egyszer angol eredeti hanggal, egyszer magyar szinkronnal.
    - Profi szemmel nézve elégedett a szinkronnal?
    - Igen, egy-két kisebb apróságtól eltekintve elfogadható.
    - Melyek John Cleese újabb tervei, mit mesélt errôl önnek a baráti vacsorán?
    - Tervezte, hogy a Don Quijote című filmben játszik, Robin Williamsszel. Hogy ez megvalósul-e, arról nincsenek újabb híreim.
    - És melyek Galla Miklós legújabb tervei?
    - A Holló Színház keretén belül több televíziós műsor tervén is dolgozom. Legközelebb szeptember 29-én este lesz látható a Holló Színház produkciója az MTV 1-en.
    - Nemcsak John Cleese-t, hanem Galla Miklóst is lehet szeptembertôl kölcsönözni, hiszen szerepel az év egyik legnagyobb sikerű magyar játékfilmjében, a Csinibabában, melyet moziban már félmilliónyian láttak. Vannak-e újabb tervek Tímár Péter rendezôvel?
    - Igen, néhány napja meghívott következô filmjébe, melynek címe Zimmer Feri. Egy nyomozót fogok benne alakítani. A Csinibabában játszottnál nagyobb lesz benne a szerepem. Természetesen ez is vígjáték. Remélem, majd ezt is legalább félmillióan nézik meg a mozikban.

Egy érdekes, zenei témájú interjú Galla Miklóssal, még a L art pour l art szétválása előttről:

Azt akarja, hogy simára nyaljam a recehártyártyáját?
Galla Miklós annak idején zenészként nem bírta meghatni az országot. Az
Ikarus és a GM 49 működését nyugodtan nevezhetjük bukásnak, bár én könnyesre
szoktam röhögni magam a Digitális majális lemezen. GM 49 után Galla eltűnt a
színpadról, és néhány év múltán az angol abszurd honosítójaként tarolt. A
Holló Színház sikerét is felül bírta múlni aztán két zenészkollégájával,
Dolák-Saly Róberttel és Laár Andrással valamint Nagy Natáliával, azaz a
L art pour l art Társulattal. Vastyúk is talál szeget című tévéműsorukkal
két éve robbantottak, azóta a Besenyô család címet viselô jelentsorozat már
a magyar humor klasszikusai közé somfordált. Kicsavart fordulatait,
szólásparódiáit éppoly sűrűn idézgetik bölcsészklubokban, mint
menedzserképzôkön, futballmeccseken vagy kocsmákban. És a L art pour l art
zenés anyagaival Gallának sikerült az, ami a GM 49-el nem: a slágerlisták
élvonalába került. Amikor a cikk megjelenik, a Lila liba című L art pour
l art-album már aranylemez.

UP: A Lila liba CD rendesen bekezdett az eladási listákon. Ahogy látom jobban
megy, mint az elsô lemezetek.

GM: Sokkal jobban. Ez már most aranylemeznek tekinthetô. Az elsô hat-nyolc
hónappal a megjelenés után lett aranylemez, ez pedig másfél hónap alatt.

UP: Ha jól megy egy lemez, akkor gyakori kiadói reakció, hogy "gyorsan még
egyet!", koncertanyag, vagy unplugged. Készültök valami follow upra?

GM: Úgy szerzôdtünk a PolyGram Zebrával, hogy három év - három lemez, tehát
értelemszerűen egy év múlva lesz új CD. De elképzelhetô egy maxi-CD most
nyáron, mert koncertezni fogunk július közepe és augusztus vége között. Lila
liba című koncertünket adjuk elô, és erre lehet, hogy kijön egy maxi, maximum
négy szám lesz rajta. A koncert érdekessége, hogy teljesen élô lesz. Tehát
öttagú zenekar játszik a színpadon a társulaton kívül. Gitár, basszusgitár,
dob, két billentyű, két vokalista lány, a kísérô zenekar magját a Fahrenheit
együttes adja, a két billentyűs pedig Lippényi Gábor és Gay Tamás, akivel még
a GM 49-ben együtt játszottam. Ezen kívül Laár Andris is gitározik bizonyos
számokban és Dolák-Saly Robi is. De az a lényeg, hogy teljesen élô produkció
lesz.

UP: Milyen nagyságú helyeken lesz ez a nyári turné? Klubokban? Művházakban?
Sportcsarnokokban?

GM: Szabadtéri színpadokon. Augusztus végén a Budai Parkszínpadon lesz a
zárókoncert. A fellépôk tiszteletdíját a 2. számú Gyermekklinika kapja meg
berendezésfejlesztési célra.

UP: Akik emlékeznek még Galla Miklósra, a zenészre, azok többnyire a GM 49-bôl
ismernek. Pedig már elôtte is játszottál egy zenekarban.

GM: Persze, játszottam. Elôtte az Ikarus nevű zenekar volt.

UP: Az valami rockzenekar volt, ugye?

GM: Az szeretett volna lenni, mondjuk így. Példaképünk a P. Mobil volt meg
a Deep Purple, dehát ahhoz nem voltak meg a képességeink. Meg nekem teljesen
más a beállítottságom, mint szerzônek. Most is nagyon szeretem a régi
P. Mobilt meg a régi Deep Purple-t, még akkor is ha én magam nem olyan
jellegű szerzeményeket adok ki a kezembôl.

UP: Régi P. Mobil, régi Deep Purple. Miért hangsúlyozod a régi jelzôt?

GM: Nosztalgiám van, mert hetvenhét-hetvennyolcban minden P. Mobil-koncerten
ott voltam, mint újságíró megismerkedtem a zenekarral. Ott több tehetséges
ember dolgozott együtt. Itt Becsik Sándor gitárosra gondolok, Schuster
Lórántra és Vikidál Gyulára, akik olyan fantasztikusan egészítették ki
egymást, hogy tényleg fehérizzás volt a színpadon. Nagyon szerettem. Nincs
olyan nap, hogy Bencsikre ne gondolnék. Azért nyomtam meg a régi szót, mert
a mostani már nem ugyanaz, nem is lehet az.

UP: Szerintem így, a GM 49 után kevesen gondolják rólad, hogy ennyire fontosak
neked ezek a gitározós zenék.

GM: Nagyon fontosak. Bencsiket egyébként mindig a legjobb magyar
rockgitárosnak tartottam. Amikor a GM 49 lemezére kellett egy rockos
gitárszóló, akkor ôt hívtam el. A külföldiek közül pedig Ritchie Blackmore
az, aki az ideálom a gitárosok közül. Nagyon szeretem azt a tiszta játékot,
amely mindkettejük sajátja. A GM 49-nél már fölismertem, hogy külön kell
választanom, mi az, amit zenehallgatóként szeretek és mi az, amit
elôadóművészként csinálnom kell.

UP: Ha szétválasztod a kettôt, azt is jelentheti, hogy amit csinálsz, azt nem
szereted annyira.

GM: Nem, nem. Az ember több dolgot szeret, mint amennyit csinál. A kezdeti
GM 49-re például a UB40 volt hatással és a Madness. Azokat is szerettem.

UP: A GM 49 megért egy darab nagylemezt, a Digitális majálist. Szeretem azt a
lemezt.

GM: Oh! Kevesen vagytok.

UP: Te viszont többször tettél önkritikus megjegyzéseket ezzel az anyaggal
kapcsolatban. Például, hogy bugyuták a dalok.

GM: Igen. Bár egy elôre meghatározott cél érdekében lettek bugyuták zeneileg
is meg szövegileg is. A producer Novai Gabi barátom volt a Dolly Rollból, és
tulajdonképpen egy elektronikus Dolly Rollt akartunk csinálni. A cél az volt,
hogy azt a sikert megismételjük. Ez nem jött be. Így utólag sajnálom, hogy
nem az eredeti, fanyar újhullámos GM 49-et vittük lemezre, mert az sem fogyott
volna jobban, de legalább egy értékes dokumentum lett volna. Ez a lemez nem
egy létezô zenekar dokumentuma. Abban a felállásban csak háromszor
koncerteztünk. De most már veszett fejsze nyele.

UP: Annak idején a zenekarod a KFT-vel együtt megkapta a hivatalos újhullám
jelzôt. Hogy is volt ez?

GM: Ez ostobaság. Nem tudom, kitôl kaptuk ezt a jelzôt. Mi az, hogy hivatalos
újhullám? Attól hogy egy kicsit jobban tudtunk zenélni, mint akiknek ennyi
lemeze sem volt? Vagy mi? A KFT-nek azért volt több lemeze, mert nyilván
magasabb művészi színvonalú produkció volt. A mienknek nem volt olyan magas a
színvonala. Ez a megjegyzés inkább azoknak az irigységébol fakadhat, akik nem
tudtak olyan színvonalú zenei és szövegi produkciót letenni az asztalra. Senki
sem azt mondja, hogy ô gitározik gyengén, hanem azt, hogy aki tud gitározni,
az viszont hivatalos újhullám. Semmi hivatalos nem volt benne, nem a kormány
szabta meg, hogy mirôl énekeljen a KFT vagy a GM 49, semmiféle direktívát sem
kaptunk, hogy mit adjunk elô. Hanem elôadtuk, amit elôadtunk, mondtuk, hogy
szeretnénk lemezt csinálni, és bizonyos esetekben azt mondták, hogy jó.
Ennyi. Én, aki annyit küszködtem ezekkel! Szóval kevés emberrel beszéltek
olyan cinikus hangon az Erdôs-Bors féle lemezgyárban, mint velem.
Kifejezetten cinikus és atyáskodó, lekezelô volt a hangnemük végig velem
szemben. Úgyhogy ha valaki nem volt hivatalos újhullám, az én voltam.

UP: Milyen volt a viszonyod azokhoz a zenékhez, amiket az "igazi" pontosabban
nem hivatalos újhullámnak tartottak akkor? Kontroll, URH meg a többiek.

GM: Hallottam ôket egy párszor. Abszolút nem volt a világom ez a zene.
Zeneileg nekem ez kevés volt. Nekem nem volt zene. Akinek csak világnézete
van, meg hangulata van, az fejezze ki másképp. De a zenét számomra dallamok
és akkordok jelentik. Nekem, aki gyerekkorom óta Illés-zenén nevelkedem, meg
Fonográfon, meg Supertrampen, meg Yesen, meg Elton Johnon, meg Suzanne Vegán,
Beatlesen, meg Deep Purple-ön, meg Rainbow-n, meg AC/DC-n, meg Abbán, nekem
a Kontroll meg az URH zeneileg nem adott semmit. Nincs egyetlen dallam, amire
visszaemlékeznék, amiben valami feszültség, érdekesség, izgalom volna. Tehát
egyszerűen unalmas volt számomra zeneileg. Szövegileg pedig hát én azokat a
szövegeket tartottam leleményesnek, amiket a Bornai meg a Laár írtak, meg a
Bródy Jancsi. És ráadásul ezek a szövegek, mármint a KFT- meg a Bródy
-szövegek, formailag is tökéletesek. A magyar nyelv és a zene ônáluk nincs
konfliktusban. És a rímek. Szóval ott, az undergroundoknál olyan
fogalmazásbeli meg rímhibák, amelyektôl a dolog hitele megkérdôjelezôdött.
De a lényeg az, hogy nem tartottam érdekesnek ôket.

UP: Ha már az Illés zenekar szóba került: nemrég, még a koncertek elôtt a Z
Magazinban egy olvasói levélben ünnepelted az Illést illetve védted
mindenféle támadásoktól. Miért érezted úgy, hogy meg kell védened ôket?

GM: Nem olvasói levél volt, hanem valamiért a levél című rovatba tették a
cikket. Azért éreztem, hogy meg kell védenem az Illést, mert mindehol
mindenkitôl csak egyféle reagálást hallottam ezzel a koncerttel kapcsolatban
és mind ilyen szkeptikus megjegyzés volt. Én meg nem értettem, hogyha van
egy ilyen csodálatos életmű, produkció, amit az Illés együttes munkásságának
lehet nevezni, akkor annak miért nem örül mindenki. Hogy Magyarországon
létrejött egy olyan életmű, ami egy csoda, és ami az egész zenetörténetnek
az egyik legnagyobb magaslata. Én úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban
minden aspektusnak örülni kell. Örülni kell annak, hogy ezek a dalok
hozzáférhetôk CD-n, örülni kell annak, hogy akik ezt létrehozták, azok olyan
fizikai állapotban vannak, hogy elô tudják adni, örülni kell annak, hogy egy
olyan világrengetô színpadi egyéniség, mint Szörényi Levente föláll a
színpadra és meg lehet nézni. Mint ahogy nagyon sajnálom, hogy Örkény
Istvánnal már nem lehet találkozni, Kabos Gyulát már nem lehet élôben
megnézni, Ôze Lajost nem lehet megnézni, csak filmen, ugyanúgy boldog vagyok,
hogy Szörényi Leventét meg lehet nézni színpadon. Az ô énekesi, zeneszerzôi
működését egyszerűen káprázatosnak tartom és az egyetemes zenetörténet egyik
csodájának.

UP: Akkor a zenébôl hátráljunk vissza a színpadhoz, illetve a különbözô
színpadi produkcióidhoz. Hány is megy most éppen? Ugye a Holló-Színház nem
működik.

GM: Az pihen. A L art pour l art megy, ôsszel is tovább játsszuk itt, a
Budapest Bábszínházban a Farkas a mezôn és a Rengeteg parittya című
elôadásokat. Van még egy tévéműsorunk fölvéve, amit az év második felében,
valószínűleg szilveszterkor lesz látható. Én pedig Dózsa Gergellyel is
rendszeresen föllépek.

UP: A társulat mostani népszerűségét elsôsorban a Besenyô családnak
köszönheti. Egyetértesz?

GM: Igen. A tavalyelôtti szilveszteri műsor volt az áttörés. Bár a Lila liba
lemez sikere például szerintem már nem csak a Besenyô családnak és a
legutóbbi szilveszteri műsornak köszönhetô, hanem annak is, hogy ezen nagyon
erôsek a dalok. A legtöbb számnak nincs is köze a Besenyô családhoz, ott van
a Fületlen fiú, A nyálon lôtt lány balladája.

UP: A Besenyô család milyen humorműfajba tartozik?

GM: Álmagyar félreértéses dráma.

UP: Ál?

GM: Igen, álmagyar, mert csomó magyartalanság van benne, nyelvi hiba.
Szándékosan, persze. És félreértéses, mert a szólások, közmondások félre
vannak értve.

UP: Fogjátok a szótárat és nézitek, milyen közmondásokból lehetne kicsiholni
egy poént?

GM: Nem. Szótárból a Besenyô család nem születhet. Ha megnézed, egy csomó
olyan szófordulatot parodizálunk, amely nem szerepel semmilyen szótárban.
Csak ami az eszünkbe jut, abból dolgozunk. Kitalálunk egy sztorivonalat, azt
teletűzdeljük különbözo odaillô vagy nem odaillô humorosnak szánt mondatokkal.
Több van benne, mint különbözô közmondások és közhelyek kifigurázása. Például
a legújabb jelenetben van egy olyan, hogy a Besenyô Pista bácsi azt mondja az
öregnek: Mit néz, öreg? Azt akarja, hogy simára nyaljam a recehártyáját? Ez
nem közmondás, csak egy félreértés. A Besenyô Pista bácsi azt hiszi, hogy a
recehártya egy recés felület, amit ô a nyelvével simára tud nyalni. Ha akar.
Ezt azért mondom, hogy nem lehet könyvbôl, ez csak szabadon szárnyaló
elméknek a terméke lehet. Vagy amikor az öreg letesz egy nagy faliórát a
földre és azt mondja, hogy lefekszem egy órára.

UP: Ezt a szóláskicsavarós technikát ellested valahonnan vagy saját?

GM: Ez saját. Illetve nem az enyém, mert többen csináljuk. Igazából nincs is
egy technika, mert ezek a poénok többfélék. Ha egy filológus venné a
fáradságot, hogy a Besenyô család poénjait kiírja, ezeket kategorizálni
lehetne. A társulat tagjai találják ki a poénokat, és Szászi Móni. Ô nagyon
sokat talál ki, fôleg az öregnek.

UP: A Besenyô család a csúcson van. Folytatjátok még?

GM: Természetesen. A tévés vetítésre váró kész Vastyúkban is van egy elég
komoly, majdnem húszperces Besenyô-jelenet és most is készülnek újabb
jelenetek.

UP: Minden héten rendszeresen színházban játszotok, te egy másik
produkcióddal, a Galla-Dózsa duó tagjaként is szerepelsz. Színésznek
képzitek át magatokat?

GM: Azért nem nevezhetjük magunkat színésznek. Mert mi csak azt játsszuk,
amit kitalálunk. Nem adunk elô Shakespeare-t meg Ady Endrét, Moliere-t, meg
Babitsot. Nem is tudnánk, nincs ilyen ambíciónk. Elég nekünk az abszurd
humor.

Nekem tetszett a Piranhás jelenet, különösen pl. JOhn Cleese nőimitátorként, az valami frenetikus volt, és egész jók a lábai! :-)
Nagyon tetszett benne a földhöz szögezős jelenet, ill. a barátok állításai Dougról, akiknek bizonyos testrészeik még most is oda voltak szögezve valamilyen tárgyhoz, és nagyon tetszett még Terry Jones mint rendőr, amikor korábbi színjátszói tapasztalatait kamatoztatta Doug elkapásánál. Még saját öltözője is volt!!! :-))))))))))) Hát ezen megpusztultam a röhögéstől. :-)

Az tényleg nagyon jó!!! Azon én is hülyére röhögtem magam. :-))) MEg az archív videó is jó volt, amit John Cleese lejátszott Michael Palinnek. :-)

Terry Jones volt az! A Piranhák pedig jobban érvényesültek volna, ha nem egyből a Hülye Járások után lett volna szerkesztve, ez kis dramaturgiai hiba volt, de e csoport pont a mesterkéltség hiánya miatt volt jó, úgyhogy semmi gond!

Az tényleg jó volt de az nem Michael Palin volt?
Többet is ki lehetett volna hozni ebből a hülye járások minisztériuma jelenetből. Mondjuk egy teljes epizódot, amiben mindenki csak hülyén járna... :DD
A Piranha-s jelenet nekem sem tetszett annyira.

Furcsa, de én majd  elaludtam a Piranha fivérek jelenetén. Valahogy, nem fogott meg. Viszont a hülye járások minisztériumán könnyesre röhögtem magam, különösen Terry Jones járásán, amikor John Cleese beér a minisztériumba. Annyira járnak a lábai, hogy le is térdel egy pillanatra. :)))))

A múlt heti (12. rész) adásban bemutatott Agatha Christie-jelenet párja a 24. fejezetből:

Szereplők:
      
Jasmina: Carol Cleveland
Jonh: Eric Idle
Lady Partridge: Graham Chapman
Davis felügyelô: Terry Jones
Tony: Michael Palin

(Régimódi, elegáns nappali szoba. Egy idôs úr holtteste fekszik a földön.
Belép Jasmina és Jonh.)
Ja: Nem baj John! Elérheted a Hornchurchbôl induló 11:30-ast, és egy órára
    Basingstokeban lehetsz. Azon a vonaton van büfékocsi és... Hah!
(észreveszi a hullát)
Ja: Jaj! Apám!
Jo: Úristen! Sir Horace! Meghalt!
Ja: Jaj szegény apu!
Jo: Azt hiszem így már nem érem el a 11:30-ast.
Ja: Dehogynem John! Nem késheted le a vonatodat.
Jo: De hogyan gondolhatnék a vonatra, amikor most itt kell maradnom melletted,
    hogy segítsek.
Ja: Oh, Jonh! Köszönöm! Akkor majd felszállhatsz holnap a 9:30-asra, amelyik
     Caterham és Chipstead között közlekedik.
Jo: Sôt! A 9:45-ös még jobb!
Ja: De akkor Lambsnél át kell szállnod!
Jo: Igen, de csak 7 perc a várakozási idô.
Ja: Ja persze! Elfelejtettem, hogy péntek van. Ki ölhette meg apámat?
(bejön Lady Partridge)
La: Siessen Sir Horace! A vonata 28 perc múlva indul, és ha nem száll fel rá,
    akkor lekési a 10:45-ös csatlakozást. Ami azt jelenti, hogy...
(észreveszi a hullát)
La: Óóóh!
Jo: Attól tartok Lady Partridge, hogy Sir Horace nem fog felszállni a
    10:15-ösre. Lemondhatja a helyjegyfoglalását.
La: Háttal ült volna a mozdonynak. A negyedik kocsiban, hogy láthassa a
    szemafort Swanboroughnál.
(belép Davis felügyelô)
Da: Senki se mozduljon! Davis felügyelô vagyok a Scotland Yardtól.
Jo: Maga aztán hamar ideért felügyelô úr!
Da: Igen! A 8:55-ös Pullmann expresszel jöttem.
La: Remek vonat!
Ja: Kitűnô!
Jo: Tényleg kiváló!
Da: Fantasztikus!
(belép Tony)
To: Hol van apu?
(észreveszi)
To: Ajaj! Akkor tehát már nem lesz szüksége a helyjegyére a 10:15-ösre.
Jo: Úgy tűnik, nem.
To: És gondolom, mint a legidôsebb fia én öröklöm a helyjegyet.
Da: Egy pillanat Tony! Gyilkosságra gyanakszunk!
To: Áh, szerintem biztos agyonlôtte magát és utána elrejtette a pisztolyt.
La: De hát hogyan rejthet el valaki egy pisztolyt, ha mikor már agyonlôtte
    magát anélkül, hogy lemondta volna a helyjegy foglalását.
To: Haha! Na rohanok, különben lekésem a 10:15-öst!
Da: Állj! Azzal vádolom, hogy megölte az apját a helyjegyéért!
To: Jó! Lehet, hogy volt indítékom felügyelô úr, de én nem lehettem a tettes,
    mert csak most érkeztem a 8:13-assal Gillinghambôl. Itt van bizonyítékként
    az étkezôkocsi jegyem.
Ja: A 8:13-ason nincs is étkezôkocsi.
Jo: Csak állóbüfé!
To: Ah! Vagyis a 7:58-ast akartam mondani.
La: De a 7:58-as vágánykarbantartási munkálatok miatt csak 8:19-re ér
    Swindonba.
Jo: Tehát nem érhetted el a 6 perccel korábbi csatlakozást.
To: Dehogynem! Hiszen már 8 után 9 perccel Swindonban voltam a 7:16-os
    futballkülönvonattal.
Ja: De hiszen az csak minden második szombaton áll meg Swindonban.
La: Biztos a kirándulóvonat volt az. Nem Tony?
To: Ja persze! De ostoba vagyok! A kirándulóvonattal jöttem.
Da: Ha ha ha! Csak hogy az kizárólag vasárnap közlekedik.
To: Rendben van! Én tettem. Megöltem az apámat a helyjegyéért. De élve nem
    fognak el! A 10:12-es readingi gyors alá ugrom.
Jo: Ne légy ôrült Tony! Ne tedd!
To: De!
Jo: Ja! Jó!

John Cleese és Bill Odil: John és Mary

J: De jó így egyedül a szabadban!
M: John!
J: Tessék!
M: Itt vagyok veled!
J: De jó így egyedül a szabadban!
M: De John, magaddal hoztál!
J: Nem igaz! Elbújtál hátul.
M: De hát csak észrevettél, nem?
J: Nem! Olyan nagy ez a bicikli.
M: De hát leestünk róla, amikor a lépcsôre hajtottál. Akkor csak megláttál.
J: Azt hittem, hogy egy stoppos az!
M: Én vagyok a feleséged, John! Nem ismertél meg?
J: Nem!
M: Hát hogy lehet az?
J: Úgy, hogy kaktusznak voltál öltözve.
M: John! Beszélj hozzám! Mondj valamit! Mondd, hogy utálsz! Mondd,
   hogy ronda vagyok!
J: Melyiket?
M: Mondd, hogy ronda vagyok!
J: Ronda vagy!
M: Ezt csak úgy mondod! Nem is gondolod komolyan! Sose törôdsz velem!
   Egész éjjel csinálod a tejbepapit, pelenkázol, büfiztetsz...
J: Igen, tudom, tudom...
M: De nincs is gyerekünk, John!
J: Sajnálom! Én csak a bölényeket szeretem!
M: John! Miért nem ismered el, hogy már nem szeretsz?
J: Jó, elismerem!
M: Volt régen valamink, ami csodálatos, tiszta és nagyszerű volt!
   Hova tűnhetett?
J: Elköltötted!
M: Neked csak ez számít, ugye? A pénz! Megvetlek! Hallod! Gyűlöllek! Nem is
   értem, miért vagyok még mindig veled! Azt hiszem azért, mert szeretlek.
   Nagyon szereltek, John! Kimondhatatlanul szeretlek! Szükségem van rád!
   John! Kérlek ne nézegess meztelen nôs képeket, amikor hozzád beszélek!
J: Na jó! Tudom, hogy tudod!
M: Istenem, John!
J: Tessék!
M: Mit tudsz?
J: Persze lehet, hogy tévedek.
M: Hogy én és Thomas?
J: Tényleg tévedtem. Én azt hittem, David volt.
M: Ô volt! Csak nem jól emlékeztem a nevére.
J: Ez mindegy! A múlt péntekrôl akkor is tudok.
M: A múlt péntekrôl?
J: Bizony! David ott volt az én ágyamban.
M: Honnan tudod?
J: Folyton lökdösött.
M: Te is ott voltál?
J: Észre sem vettél? Istenem!
M: John!
J: Nézd Mary!
M: Igen.
J: Mondanom kell neked valamit.
M: Mondd!
J: Richerier bíboros 1642-ben halt meg.
M: Jó! Szóval tévedett a mamám! De nem tudsz elszakadni a múlttól? Ez már
   történelem! Minek újra elôhozni?
J: Sosem szeretted, hogy régész vagyok, igaz?
M: Én nem mondtam ilyet.
J: Jobban örülnél neki, hogyha köszörűs lennék, vagy menyétekkel kereskednék.
M: Szegény George-ot hagyd ki ebbôl!
J: Nem hagyom! Ha már mindenképp szeretôt kellett tartanod, miért pont egy
   menyétkereskedôvel álltál szóba! Azok a rohadt menyétek ott rohangáltak
   a lakásban hónapokig.
M: De John, ennek már vége! Felejtsük el! Nem kezdhetnénk elölrôl?
J: Megpróbálhatjuk.
M: Kérlek John, kezdjük újra!
J: Na jó! De jó így egyedül a szabadban!
M: John!!!

Menyét-dal

(Bob Leaper-John Cleese-Graham Chapman-Galla Miklós)

Sajnos egy menyét van az orromban.
  - Sajnos egy menyét van az orrában.
Hogy mászott be, nem tudom,
De most, hogy bent van, fáj nagyon,
És ezenkívül sokkal rosszabb lett a szaglásom.
  - Szaglása.
Az orromban a menyét miatt van túlsúly.
  - A menyét feje kilátszik, ha orrot fúj.
De mégis jobb a helyzetem,
Mint például a múlt héten,
Amikor egy krokodil volt az orromban benn.
  - Ott volt benn.

Újabban egy orángután környékez.
  - Állatokban igen gazdag környék ez.
Az orángután otromba,
S ha beugrik az orromba,
A tekintélyem akkor végképp le lesz rombolva.
  - Rombolva.

Jaj, itt a menyét az orromban. Jaj, jaj, kinn van a feje.
Jaj, visszament, jaj a menyét. Nem tudom kifújni.
Benn van az orromban. Jaj, jaj.

Az nekem is az egyik legnagyobb kedvencem. :-)))))) "Aki az év arisztokrata idiótája akar lenni, annak fejbe kell lőnie magát" :-)

És tényleg az volt! :DDDD

Egyébként új kedvencem van már az eddig látott 14 epizódból:
Az a jelenet amiben idióta arisztokratáknak redeznek akadályversenyt, és gyufásskatulyákon kell átugrálniuk, meg a végén öngyilkosnak kell lenniük... Hát abban megint olyan szintű verbális poénok vannak hogy... DDDD

Jaj, az nagyon jó!!!!!!!!!!

A hülye járások minisztériumáról már nagyon sokat halottam! Már kíváncsi vagyok rá! :-)

Itt van mindjárt a mai rész! :-)

Tizennegyedik rész

"A sajtó kérdez"; Új gáztűzhely-jelenet; Trafik (egy prostituált hirdetése); Hülye Járások Minisztériuma; A Piranha-fivérek

Kissé rövid a felsorolás, ez az utolsó jelenet hossza miatt van így!
A "Hülye Járások..." vizuálisan viccesebb, mint verbálisan, az igazi nagyágyú a mai adásban a Piranha-fivérek története!

Nem akarom előre elsütni a poénokat, valójában egy gengszterpárosról van szó, akik már gyermekként sem a filozófiával töltötték szabadidejüket. Ahogy a szomszédasszony (Palin) meséli: "...nagyon szeretett boxolni, de aztán megtanult járni, és attól kezdve az ágyékon rúgás lett a kedvence. Az nagyon érdekelte. Az anyja alig tudta behívni vacsorázni. Mindig kint volt, és rúgta az ágyékokat, az ég áldja meg. Akkoriban mások voltak a gyerekek. Nem volt tele a fejük karteziánus dualizmussal."
A duó fellendüléséről egy részlet a tévébemondótól (Cleese):
"Az iskola elvégzése után besorozták a Piranha fiúkat, de a bizottság még katonai szolgálatra is szellemileg kiegyensúlyozatlannak találta őket.
Mivel hazájuk védelmében nem nyílt lehetőségük tehetségüket kamatoztatni, akcióba léptek, amit "Az akció"-nak hívtak. Áldozatukat azzal fenyegették meg, hogy megverik, ha kifizeti nekik az úgynevezett védelmi pénzt. Négy hónappal később másik akcióba kezdtek, amelyet "A másik akció"-nak neveztek el. Ezúttal áldozatukat azzal fenyegették meg, hogy nem verik meg, ha nem fizet nekik. Egy hónapra rá kezdték a "Megint másik akció"-t, amikoris úgy szólt a fenyegetés, hogy ha az áldozat nem fizet, megverik.
Ez volt a fordulópont Piranháéknál."
:-)))

E jelenet miatt mindenképp érdemes megnézni a mai fejezetet, melyhez jó szórakozást kívánok! :-)

Naná!!! Még rengeteg iszonyat jó poén lesz, csak készítsd a rekeszizmaidat! :-)))

Ez tényleg gyengébb volt... Na de majd a többi!