A nagy könyv (2 DVD)

Ha jól tudom, ötödikben kötelező olvasmány, legalábbis nekem még az volt. A film pedig még csak meg sem közelíti a regényt.

"aki pedig olvasták a műveket, saját élményanyaguk alapján voksoltak, ha akartak."

ja, ez szerintem is így van, aki olvasta, az a saját élményei alapján döntött.

Én sem hiszem, hogy "A nagy könyv"-ben kizárólag a regényeket reklámozó kisfilmek versengtek volna, ezek inkább csak a szükséges rosszak voltak a szavazáshoz. Mondjuk, ha a Micimackó-szkeccs színészóriásaira gondolok, az előbbi mondatomat máris visszavonom! Tulajdonképpen mi más módon lehetett volna a regényeket reklámozni? Valaki felolvasott volna belőlük? Csak vizuálisan lehetett ezt megoldani. Szerintem akik számára érdektelen volt e műsor, ergó valószínüleg a regényeket sem ismerték, ismerik, azok a kísérőfilmeket ugyanúgy nem nézték meg, aki pedig olvasták a műveket, saját élményanyaguk alapján voksoltak, ha akartak.

Garcia Marquez többi könyve is jó, talán csak A pátriárka alkonya az, amit nem ajánlanék senkinek: az egész könyv egy gigantikus mondat, godolom emiatt tekinti Garcia Marquez egyik legjobb könyvének, szerintem meg ettől olvashatatlan. nagyon jó a Szerelem a kolera idején, a Szerelemről és más démonokról és az Egy emberrablás története, bár ez utóbbi a többitől némileg elüt, nem kifejezetten a marquezi mágikus realizmus jegyében készült.

sajnos tény, hogy az emberek jó része vagy egyáltalán nem, vagy kizárólag ponyvát olvas rendszeresen. a nagy könyvben szvsz pont az volt a jó, hogy talán olyan emberek figyelmét is felhívta bizonyos könyvekre, akik egész álló nap a tv és azon belül is a Mónika/Balázs show előtt poshadnak. magyarul, a mozgókép vált a közvetítő eszközzé olyanok számára, akiket az olvasás illetve a szépirodalom nem vonzott. legalábbis én szeretném ezt hinni. ezért nem értek egyet teljesen a cikk szerzőjével: akit betűkkel nem lehet megfogni, próbáljuk elkapni képekkel.

a játék hatására elolvastam a száz év magányt, s így utólag azt mondom, érdemes volt.

"Szerintem nem az a cikkíró baja, hogy a tévé próbálja népszerűsíteni az olvasást, hanem az, hogy valójában nem a KÖNYVEK, hanem a róluk készült jobb-rosszabb FILMEK között dőlt el a verseny."

ezzel így nem tudok egyetérteni. már csak azért sem, mert az egri csillagokhoz kegyetlenül rossz film készült. az más kérdés, hogy a mozifilm nagy hatást gyakorolt az emberekre. ami szomorúbb lehet: valójában nagyon kevesen olvashatták az egyébként nagyon hosszú regényt, mer  ott a film.

Persze, én is azt mondom, hogy a realitásokból kell kiindulni. Ha mondjuk filmklubot akarnék nyitni, valószínűleg nem Bergmannal vagy Tarkovszkijjal kezdenék, hanem a populárisabb alkotókkal, hogy tőlük fokozatosan jussunk el az igényesebb, értékesebb művészekhez és művekhez. Persze az nagyon fontos, hogy nem minden rossz és értéktelen, ami népszerű.

Én már jó ideje nem tanítok, ezért nem tudom, pontosan mi a napi helyzet az iskolákban. De aktív koromban már nekem is adott volt a lehetőség, hogy magyartanítás során lecseréljem a szerintem kevésbé jó szövegeket értékesebbekre. Mórát és Fekete Istvánt nem cseréltem le, de a hülye, didaktikus tanmeséket (szerzőket inkább nem mondok) igen. Bizonyos fokú archaizálás egy szövegben szerintem előnyös is lehet, hiszen ezáltal fejleszthető a gyermek szókincse, s mellesleg a szómagyarázat keresése közben megtanulhatja a lexikonok (kisebb korban: Ablak-Zsiráf) használatát is. Szerintem akkor problémás a gyerek számára az olvasás, ha a tanulási folyamat számára egy idegenlégiós kiképzéssel ér fel: az örökös stressz amiatt, hogy nem ismeri fel a betűket, nem jól megy az összeolvasás, mit kap majd a tanártól, szülőtől stb. stb. Ha erre a stresszhelyzetre nem kerül sor, akkor szerintem nem lesz probléma az olvasás szeretete, hiszen mindenki szívesen csinál olyasmit, amiben sikerélménye van. Azt hiszem egyébként, hogy ezen a téren az oktatási rendszerrel sok gond van: egyrészt feszített az olvasástanítás tempója, másrészt a még mindig magas osztálylétszámok miatt nincs igazán mód differenciált foglalkozásra. A végeredmény: nyolcadik év végére olvasni alig tudó, azt nem is szerető diákok lépnek ki végleg az iskolakapun. De ez tényleg nem egy filmes oldalra tartozó téma.

Utolsó bekezdéseddel mindenképp azonosulni tudok! Sógornőmék fia áprilisban lesz 3 éves. Nem nézettek vele soha tévét, rengeteget beszéltek hozzá, a nagyszülők is sokat foglalkoztak vele, mondókákat tanítottak meg neki, kérdezgették őt, stb. A fiú folyamatosan beszél, be nem áll a szája, néha olyan szavakkal fejezi ki magát, amit például egy Mónika-showban a felnőttek sem használnak (ha mégis, akkor Mónika lefordítja, hogy a célközönség ne üljön bután...) Szóval fenomenális a kiskrapek!
Kollégámék, akik tévéfüggőek, (főleg a feleség) már csecsemőként is a tévé elött dajkálták a lányukat, aki hamarabb tudta mondani azt hogy "Jedi" (hála az apjának), minthogy "mama"! Esti mese gyanánt Ang Lee "Hulk"-ját nézették vele rendszeresen ("zöld bácsi"), mára a gyerek már kreált magának egy "mumust" a képzeletébe, akitől fél, és nehezen alszik el, arról nem is beszélve, hogy szinte csak egy-két szóval fejezi ki magát, inkább csak néz, mint kommunikál.
Valóban, a szülők felelőssége jelentős ebben a korban, (ahogyan persze később is!) az alapok megszerzése, nem megszerzése a későbbi életre is súlyosan kihathat!

Így van, nyilván egy értelmiségi-gyerek eleve az olvasáshoz szocializálódik, de a HP-könyvek pont olyan gyerekeket is meg tudtak fogni, akiknek egyátalán nem is volt korábban igényük az olvasásra, például a titkárnőnk gyerekei, akiknek a HP után vittem Tolkient, Verne-t, Arthur Ransome könyveket, és így tovább.

Nem magyartanár vagyok, így nem tudom, mennyiben változtak a kötelező olvasmányok mostanában, de érdemes lenne pl. alsótagozatban nemcsak Móra Ferencet meg Fekete Istvánt olvastatni, hanem Csukás Istvánt, Lázár Ervint is, egyszerűen mert a modern nyelv főleg a kicsiknek, élvezetesebb, mint az archaikus.

Fura ezt egy filmeladással foglalkozó oldalon írni, de ha a szülő nem korlátozza, hogy mennyit tévét (DVD-t) néz a gyerek, az hajlamos a könnyebb ellenállás irányába menni, és a passzívabb nézést választani. Kb. 14 éves koromig napi fél, hétvégente napi egy órát tévézhettem, és meg is lett az eredménye, ami az olvasást illeti. Gondolom manapság ez szinte kivitelezhetetlen, az egész napos tévéadások miatt (is).

(ha gépelni nem is tudok...)

A legmesszebmenőkig egyetértek veled!

Igen, szerintem is hülyeség volt győztest hirdetni, hiszen már az is hajmeresztő volt, hogy menet közben olykor mennyire eltérő műfajú könyvek "párbajoztak" egymással.

Nem akarom elvitatni a Harry Potter-könyvek érdemeit, de mint ex-pedagógus úgy gondolom, hogy az olvasás megszerettetése elsősorban a tanítókon, tanárokon, szülőkön múlik, s csak másodsorban magán az olvasnivalón. Bármennyire az egyéni szabadságjogok megnyirbálásának tűnik, de a gyerek olvasását irányítani kell. S ha a legfogékonyabb korban értékes és szórakoztató, de életkorának megfelelő könyveket adunk a kezébe, megadjuk számára az együtt olvasás (!!) élményét is, akkor nagy a sansz arra, hogy a kisded felnőttkorában az értékes, valódi irodalmat fogja előnyben részesíteni a divatos ponyvák helyett. Ezzel nem azt mondom, hogy utóbbiaknak nincs létjogosultságok, de jelentőségükhöz és ÉRTÉKÜKHÖZ képest túlsúlyban vannak jelen a könyvpiacon és az olvasói köztudatban. Érdemes megfigyelni, hogy általában azok szeretnek olvasni, akiknél a szülők (legalább az egyik) is nagy könyvbarátok voltak.

Szerintem nem az a cikkíró baja, hogy a tévé próbálja népszerűsíteni az olvasást, hanem az, hogy valójában nem a KÖNYVEK, hanem a róluk készült jobb-rosszabb FILMEK között dőlt el a verseny. (Kicsit olyan ez, mintha például a legjobb  – legnépszerűbb – filmet nem az adott művek megnézése, hanem a róluk írt kritikák elolvasása alapján akarnánk kiválasztani.) A kritikusnak egyébként szerintem a kritika a dolga, mert elvileg ahhoz ért. Műsort készíteni a műsorkészítőknek kell, mert ők meg elvileg ahhoz értenek. Elfogadom, hogy a játék célja a nálunk legnépszerűbb könyv megtalálása volt, bár azért a "nagy" jelző számomra azt sugallná, hogy a popularitás mellett az irodalmi érték sem volt lényegtelen szempont. Mint könyvszakmai dolgozó, meg tudom erősíteni, hogy alaptalan a siránkozás, miszerint az emberek nem olvasnak. Hogy MIKET olvasnak, az már más tészta, de magánvéleményem szerint indokolttá teszi a "divatfintorgás"-t.

Véleményem szertint az alapötlet jó volt (ez persze nem a magyar tévések érdeme), de bőven elég lett volna meghagyni százas listának, és a dramatizáció helyett (amelyek közül csak néhányat láttam, de azok eléggé szánalmasra sikerültek), értelmes kisfilmeket készíthettek volna a könyvek hátteréről, szerzőiről. Minek leszűkíteni a kört, aztán még leszűkíteni egyre? Hogy az átlag magyar olvasó, aki jó ha életében egy tucat könyvet elolvas, elégedetten tehesse ölbe a kezét, hogy  igen, az Egri csillagokat én is olvastam, megvolt a legjobb, akkor a többivel már nem is foglalkozom"?

A Harry Pottert meg lehet szidni, de ismeretségi körömben jónéhány gyerekkel szerettette meg az olvasást magát (továbbléptek más írókhoz), és ha másért nem, már ezért jó, hogy vannak a HP-könyvek.

szerintem semmi újat nem mond a cikk írója, csak az szajkózza, mint amit már fél éve is olvasni/hallani lehetett bármelyik "értelmiségitől". tényleg ellentmondásos, hogy a tévé próbálja meg rávenni az embereket az olvasásra, de a kritikusok akkor miért nem találnak ki egy jobb kampányt? az irodalmi érték nem számít - nem is ez a játék célja. a nagy könyv végig hangsúlyozta, hogy magyarország legkedvesebb könyvét, nem a legjobbat, ezért ha a szavazók a hp-t választják ki, akkor istenem, ezt a könyvet szeretik a legjobban. egyébként tényleg érdemes a cikket elolvasni, de a divatfintorgást ki lehetett volna hagyni.

A Filmvilág e havi számában érdekes cikk olvasható ezekről a filmecskékről. A cikk írója (Reményi József Tamás) jogosan teszi szóvá azt a képes "képtelenséget", hogy az OLVASÁSRA filmecskékkel próbálják rávenni a NÉZŐKET. Ergó, nem az írott művek versenyeznek úgy isten igazából, hanem a róluk készült jobb-rosszabb filmecskék. Jogos az észrevétele, hogy az egészben a reklámmarketing érvényesül, s nem az adott művek tényleges IRODALMI értéke. Az is elgondolkodtató felvetés, hogy egy Harry Potter-könyv éppen aktualitása miatt aligha vetekedhet mondjuk egy Verne-könyvvel. S ami tényleg figyelemre méltó: igen nagy mennyiségben van jelen a Top 12-ben a gyermek- és ifjúsági irodalom, de még Jókai vagy Szabó Magda sem a legjobb, hanem inkább a legnépszerűbb művével van jelen.
Jó cikk, érdemes elolvasni.