Ma a kezem ügyébe került egy biztosítási szerződés, és lám, mit látok, minden mondat végén ott tündöklik ~ költeménye. Ugyan ~ mondandója csupán egyetlen karakterből áll, ez az egy karakter is milyen kerek, milyen életteli, milyen fekete. Szemtanúja voltam, hogyan épülnek be ~ mondandói a mindennapi életbe. A szívem örömmel telik. Lám, van még remény megmenteni a kultúrát, és ~ ehhez nagyban hozzásegíti a világot. Bárcsak nekem is ilyen neveltetésem lehetett volna. ~-ből süt a tiszta jóindulat, a szeretet és a barátság által uralt utópikus társadalmi rendszer gondolatából táplálkozik. Nem csicsáz túl semmit, s bár az Ő kritikái csupán spontán jönnek, a tiszta egyéniségét tükrözik.
Retorikai nagysága már-már Isteni, ilyen szép megfogalmazásokat még nem olvastam.
Ez a semmihez sem hasonlítható egyéni látásmód! Ez az érzékletes szöveg, amelyben úgy viselkednek a szavak, mintha először találkoznának egymással. Igen, ez a költészet maga! Csak Ady, Kosztolányi, Babits, Petőfi, a drága József Attila, csak ők méltó hozzá. Könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, hogy nekem lehetett ilyen szerencsém, hogy a legmeglepőbb helyen, egy internetes fórum eldugott sarkában bukkantam rá erre a drágakőre.
Sorsdöntő ez a pillanat számomra, más ember lettem. Nemesebb, hiszen eljött a Megváltó!
Írhatta volna akár így is: ”,”, de az túl csöpögős lett volna. Próbálkozhatott volna ezzel is: ”-”, ám ez elnyújtottnak hatott volna. Csodálatos arányérzéke és a legnagyobbakra jellemző egyszerűség megmentette ettől, s végül az arany középutat választotta.
Újra csak azt mondhatom: ezzel a művel minden megváltozott! A film, az irodalom, a művészet, az egész élet.