Fantasztikus labirintus

szerintem ez egy teljesen érthető szituáció annak akinek van egy húga, öccse, akit állandóan körül-rajonganak, és veled meg már nem is törődnek, mást se csinálunk a tesókkal mint átkozzuk, meg olyanokat kívánunk neki amit magunk sem gondolunk komolyan,

de ez nem jelenti azt hogy valóban így gondoljuk, ezen nincs mit túlmagyarázni szvsz

a manókirály meg próba elé állítja Saraht, mert az igazi ellenfelek ilyenek, ad neki 13 órát, ha nyer visszaadja a gyereket, ha nem akkor annyi

OFF: e film alapján készült el az első grafikus kalandjáték, a mai játékok egyik őse.

na az szerintem állati volt nekem tetszett az a szám!:) (de a felirat az hiányzott róla!kár hogy azt nem feliratozták)

Nem "fejcserélős"? Én a madárszerű lényekre asszociáltam, akik hamisan énekeltek, és közben dobálták egymás fejét. Bocs, ha kavarok.

"a felcserélős-jelenet pedig egyenesen megagáz volt (azzal a dallal együtt)"
bocsássatok meg de meik jelenet volt felcserélve? Rég láttam a vhs-en de emlékeztem mindenre!( kicsit hiányzott a felirat a dalokról,és hát Zente hangja, meg egy két dolog ) A legjobban az zavart hogy ők nem koboldok hanem manók!Az eredeti szinkronban versesebben mondták a szavakat főleg az elején!

Igazad van, valószínűleg a "régi változatra" fogok inkább emlékezni. Persze, a dvd továbbra is ott virít a polcomon, a barátomnak meg, aki velem nézte, az életben nem tudom majd megmagyarázni, miért szerettem anno. :(
A Végtelen Történet legalább még megvan, és olyan, amire emlékeztem: még mindig hatást vált ki! :)

Pedig inkább viccesek a koboldok mint félelmetesek.
Nekem továbbra is a kedvencem maradt a film, de ha neked csalódást okozott akkor ne erőltesd. Legalább az emlékedben megmarad jó filmként.

Szelektíve nőttél fel! :-)

Szerintem nagyfilm, kiskoromba imádtam.

Goto hozzászólás(4).

Felnőttél, Peter!

Sajnos a pro és kontra érvek hallatán csak ugyanazt tudom mondani, mint a legelején: végtelenül idegesítő ökörködés az egész. Bowie zenéjéről még csak annyit, hogy szerintem borzasztó hangulatot kölcsönöz a filmnek, a zenével talán a(z amúgy is ijesztő) szereplők még félelmetesebbek. Jó, tudom, nyolcvanas évek, meg egyéni stílus, de számomra teljesen hazavágta a hangulatot. Egyébként ti nem féltetek a figuráktól? Nagyon jól, és ötletesen kitalált bábok, szó sincs róla, hogy leszólnám Jim Henson munkáját, de például az elején, amikor először megjelenik a koboldok kis csapata ("mondja már ki a varázsigét"), szerintem egy gyerek berosálna az ijedségtől. Nem emlékszem, kiskoromban féltem-e, de most,  film alatt többször is határozottan ez volt az érzésem. (Lehet, hogy egy hangyányit elspoilerkedtem magam.)

Akkor még inkább ellenszenves a csaj. :)

csupán magamból indultam ki: nekem így működött a varázslat.

másrészt szerintem nem a gyerek hiányzott neki elsősorban, hanem beparázott, hogy mit kap majd a szülőktől, ha megtudják, hogy tóbiás eltűnt.

csak kicsit mélyebbre kell ásnod magadban ahhoz, hogy igazi értékeit felfedezd.

Na, ez már megint úgy hangzik, hogy akinek nem tetszett, az nem értette. Amúgy szerintem az első tíz perc egyből hazavágja az egészet, ahol a hisztis csajszi orrba-szájba nyavalyog, ijesztgeti a gyereket, majd utána hirtelen nagyon elkezd neki hiányozni. Azt sem igazán magyarázták túl, hogy ha Bowienak annyira kell a gyerek, akkor miért ad a lánynak egy hangyányi esélyt is arra, hogy visszaszerezze, azon kívül, hogy akkor nem lenne film.
Aranyos mese, meg ötletes, de már egyáltalán nem varázsol el.

sok-sok év után én is a hetekben néztem újra a fantasztikus labirintust: mivel a dvd-hez új szinkron készült, inkább eredeti hanggal néztük, de a gyermekkori emlékek így is előtörtek (huh, hányszor néztük meg egymásután az almásfüzitő-felsői fapados moziban! :), s egy-két báb ugyan tényleg szerencsétlenül festett, a felcserélős-jelenet pedig egyenesen megagáz volt (azzal a dallal együtt), de a film így is kellemes meglepetést szerzett: a történet fantáziadús, a igazi mesekompót, a karakterek érdekesek és nem elhanyagolható módon nagyon viccesek, s lehet, hogy a sztori szkeccs-szerű, de ez alkalmat nyújtott a társíró terry jones-nak, hogy frappáns humoreszkekkel töltse fel a filmet (talán az ajtónyitó gombok vitája a legjobb). david bowie dalai közül néhány már elég poros, a cicanadrágját és a limahl-frizuráját nem kommentálnám :), de amúgy nem volt vele gond. szerintem a mese nagyszerűen működik még napjaink túlpörgetett CGI-jelenségei közepette is, csak kicsit mélyebbre kell ásnod magadban ahhoz, hogy igazi értékeit felfedezd.

Én gyerekként nem is láttam a filmet. Néhány éve véletlenül figyeltem fel rá a TV-ben.  Azóta megvettem DVD-n is és szerintem nagyon jó kis mesefilm. Nekem nagyon tetszik még felnőtt fejjel is. Aranyos történet, kellemes zene, varázslatos látvány, a trükkök pedig illenek a film stílusához.

Nem vitatkozom.

Az Ózt pölö ugyanúgy szeretem, mint amikor először láttam. Vagy mondhatnám a Star Warst. Szóval nem biztos, hogy a felnövéssel van gond, pláne, ha már a csemetéimet sem kötötte le.

Na, azért lassabban azzal a bábledarálással! Jim Henson, aki rendezőként jegyzi e mesét, a bábművészet Walt Disney-je, áldásos tevékenységének lenyomata az első Frank Oz-zal (ugye őt nem kell bemutatni!), és a talán kevésbé ismert nevű Jerry Nelsonnal készített 9 perces, Oscarra jelölt "Time Piece" című rövidfilmtől a legendás Muppet Show-n, és Sesame Street-en keresztül a "Labirintus"-ig, illetve az 1990-es "Boszorkányok"-ig (Angelica Houston) terjed. Az említett trió sajátos műfajt teremtett, mely generációk sorát örvendeztette meg egyedülálló, bájos humorával. Breki (Kermit) és Miss Röfi (Piggy), Jim Henson és Frank Oz halhatatlan párosa egyszerre romantikus és frenetikus, máig megunhatatlan a sok geg, a remek jelenetek, műsorok, melyek nem csupán a sztárvendégek miatt váltak népszerűvé. A Sesame utca már nemcsak szórakoztat, hanem oktató-nevelő célzattal is bír, szintén nagyon népszerű volt világszerte. A "bábosok" külön is szerencsét próbáltak. Frank Oz előbb színészként mutatkozott a kamera előtt, több John Landis vígjátékban láthattuk, (pl. Blues Brothers, Szerepcsere, Kémek, mint mi, Harapós nő) majd idővel a kamera mögött is egyre jobban feltalálta magát, olyan filmek gyártásával, mint a Rémségek kicsiny boltja, A riviéra vadorzói, Isten nem ver Bobbal, A boldogító nem, Fergeteges forgatás, A szajré vagy A stepfordi feleségek.
Jim Hensonra visszatérve, a Labirintust írta, és rendezte is, (ebben is szerepel Frank Oz) Társíróként még fellehetjük a Monty Pythonból Terry Jonest is!
Jim Henson földi pályafutása az 1990-es Boszorkányokkal végetért, ebben az évben távozott a bábbirodalmat létrehozó zseni.

A Labirintusról csak annyit mondanék, nem szabad elverni a port egyetlen alkotáson sem amiatt, mert időközben felnőttünk! A mesék örökéletűek, csak mindig másokhoz szólnak, technikailag lehet, hogy megkopnak, de a nemes alkotói szándék, a szórakoztatás felnőtt fejjel is tolerációt kéne, hogy kiváltson a nézőkből.
Okulásképp Peter Pan történetét tudnám mindenkinek ajánlani!

Volt. De nekem a gyerekeim mondták, hogy "Jézusom!" :)

Anyukámmal láttam moziban, fantasztikus volt, beszélő kukac, kaland, bátor, szép főhősnő, meg minden, hű! Megvásároltam a dvd-t, semmire nem emlékeztem belőle, izgatottan vártam, hogy rámtörjenek a gyerekkori élmények. David Bowie második éneklése után a párom felkelt a kanapéról, és elviharzott egy "Jézusom"-ot formálva az ajkán. Majdnem elsírtam magam, én nem erre emlékeztem! Ökörködésnek tűnik az egész, vontatottak a jelenetek, a szereplők irritálnak, egyet se kedveltem meg. Nem értem, mit mondanak, nem bánnám, ha az összes figura ledarálódna a bábkészítő műhely vécéjében. Miért? Miért? A szinkron miatt? Vagy én lettem felnőtt? Nem tudom, de nagy csalódás volt, értetlenül állok az események előtt. "Tegnap összetört egy álom". Volt valakinek hasonló élménye, vagy rajtam kívül mindenki imádja?