Több oka is volt, hogy elolvastam őket. (A Grace Kellyről szóló viszont nincs meg, bár a hitchcockos sztorit valószínűleg abban is megírta, meg az Audrey Hepburnről szóló könyve sincs a polcomon.) Az egyik, hogy akkoriban nem volt internetem, sokkal kevesebb forrásból tudtam tájékozódni a filmvilágról, és úgy voltam vele, hogy azért ki tudom mazsolázgatni a lényeges infót a lényegtelentől, még ha az utóbbiakból is van a több. Másrészt akkoriban ezeket a könyveket 100 Ft-ért meg lehetett venni, ami olyan inger volt, mint egy időben a 990 Ft-os DVD: az ember ennyiért már megvette, ha csak egy kicsit is érdekelte.
A James Dean-könyv szintén nem egy jól sikerült darab, nekem is leginkább az jött le belőle, hogy Jimmy büdös volt és homokos. Még ha igaz is mindkettő, nyilván nem a legfontosabb adalék egy színész művészi pályájának megismeréséhez. (Egyébiránt a büdösség is nézőpont kérdése, relatíve egy drága illatszerekkel „túlillatosított” személy is lehet „büdös” a túlzásba vitt illatorgiától.) A homokosság meg eleve nem igaz, max. biszex volt (köztudottan Pier Angeli színésznő volt élete nagy szerelme), de akár így, akár úgy, mindkettő a magánügye volt, és semmi összefüggésben nem állt az alakításaival. Sajnos a biográfusok manapság annyira alábecsülik az olvasót, hogy azt hiszik, egy-egy életrajz unalmas az olvasó számára, ha nem tömik tele a könyvet vélt vagy valós, de nem igazán témába vágó sikamlós sztorikkal.