"Én minden életművet egyben tekintek (sajnos vagy szerencsére? - nem tudom). Így nekm Wenders mindig csak Antonioni-tanítvány marad... Herzog a mostani vacajaival peidg teljesen felülírta a régi önmagát... Fassbinder folytatója Francois Ozon, sajnos az Ő életműve is erősen megkérdőjelezhető számomra (persze nem azt jelenti, hogy nem rajongom "A szerelem hidegebb, mint a halál"-ért például...)"
Alapvetően én is szeretek életműveket egyben tekinteni (mert sokszor, ha egy életmű tükrében vizsgálunk műveket, olyan rétegek is előjöhetnek, amiket egyébként nem vennénk észre), de Wim Wendersnél nagyon el kell vonatkoztatni. Hihetetlen, hogy valaki pályájának első felében, olyan remek filmeket készítsen, mint a Berlin felett az ég, Párizs, Texas, Alice a városokban, Az amerikai barát stb. Viszont nem csinált jó filmet legalább 15 éve. Az utóbbi időben a filmje olyan unalmasak, hogy kár volt elkészítenie őket. Wenders szerintem már csak egykori legendájából él, bár ha kapna egy normális ötletet szerintem tudna jó filmet csinálni, mert tehetsége az van hozzá.
Antonionival kapcsolatban kicsit hasonló a véleményem, mint Wenders esetében, bár Antonioni legenda Wenders, ha így folytatja max csak pár filmje lesz legendás ő maga nem. Antonioninak is volt érzéke, hozzá, hogy a magvas mondanivalót is olyan unalmasan adja elő, ahogy lehet bizonyos filmjeiben egy idő után. Szerintem erre remek példa a Zabriskie Point. Egyszerűen, ha nem ennyire hosszan egy helyben toporgó film lenne, és ha nem lenne tele fájóan hosszú üresjáratokkal, akkor egy fontos "ellenkultúrás" filmnek tartanám, mert kraft az lenne benne. Az eleje és a legvége kifejezetten ezt erősíti. De a sivatagos rész az számomra merő unalom. Én értem mit szimbolizál, de ennek ellenére több mint 1 órán keresztül már nem túl érdekes. A Napfogyatkozásról is hasonló a véleményem. A film utolsó 30 perce és amiről szól, az nagyon fontos mondanivaló, de az én ízlésemnek az is túl lassú. Viszont a Nagyítás az páratlanul zseniális film. Végig érdekes, szenzációsan rendezett. Igazából Bergmannak is hasonló volt a véleménye Antonioniról, mint nekem. Jó rendező volt, aki a korai jó filmjeiből egy idő után átment unalmasba. Mondjuk művészien tette azt is ez kétségtelen. :)
Herzogot viszont szerintem nem ilyen könnyű leírni. Az igaz, hogy a Mocskos zsaru egy ritka vacak film tőle, de például a dokumentumfilmjei (a Medvebarát például) nagyon jó, és még a Hajnali mentőakció is egy jó film. Bár az is tény, hogy az Aguirre, Nosferatu, Bruno vándorlásai, Üvegszív és más zseniális filmek szerzőjétől többet várna az ember még ma is.
Olasz filmben miért csak a neorealizmus van számodra? Ha belegondolunk, hogy az olaszok csinálták a legjobb westerneket akkor elég sok mindent leraktak az asztalra, már aki szereti a műfajt :). Ha az amerikaiaknak nem lett volna egy zseniális Sam Peckinpah-juk, akkor nem vennék fel a versenyt az olaszokkal. Ezen felül, gondolom nem szereted a horrorfilmeket, de elég Mario Bavára tekinteni. Az 50-es években egyedül indította újra az európai horrort, egymaga megteremtette a slasher és a giallo alműfajokat. Olyan fontos rendező, hogy Ridley Scottól, kezdve, Tim Burtonön át, Dario Argentoig rengetegen merítettek tőle és szolgált inspirációul.
"Hülyén hangzik, de kicsit irígyle azokat, akik mostanában egy "friss" színészért (rendezőért) tudnak rajongani, s folyamatosan tálcán kapják az összes filmjüket... "
Igen egyre kevesebb ilyen egyén van. Pusztán színész miatt mostanság ritkán nézek meg filmet. De a rendezők között David Cronenberg olyan, hogy tőle mindig várom az új filmet. Az ő filmjeiért tudok rajongani. Lars Von Triernek is várom az új filmjeit, kár, hogy sok jót nem adtak ki (pl.: Hullámtörés, Járvány, Médea stb.) és hogy pl a táncos a sötétben DVD-ről lemaradtam :(
Mivel eléggé figyeled a megjelenési terveket nem tudod véletlenül, hogy a közeljövőben várható-e, Godard, Bergman, Pasolini, Kurosawa, Fassbinder, Herzog, Wenders, Trier DVD?