Jómagam nagyon örülök, hogy ideírtad a véleményedet, mert így nem sikkadt el számomra.
A Gyűrűk Ura a kiváló példa arra, hogy léteznek filmek, melyeket nem rókabőrlenyúzásból, dollárjeles szembogarú tenyérdörzsölő producerek ötlete nyomán teljesítenek ki még nagyobb egésszé. Ha úgy tetszik, Peter Jackson ebben is követte J. R. R. Tolkient, aki haláláig nyújtotta, gyúrta, nyelvezte az ő csodálatos fantáziabirodalom-szüleményét, hogy az minél szebb, tökéletesebb formában maradjon fenn az utókor számára. A Babó (Hobbit) és A Gyűrűk Ura is egy-egy egész, kerek történet, de mindez A Szilmarilokkal és a többi mellékszállal, történettel már-már egy komplett teremtéstörténet, bibliai volumenű méretet ölt. S mivel külön-külön is élvezetes, ezért egybehalmozva bigpresizplezsör. Jacksonékhoz hasonlóan nem nagyon szoktak úgynevezett "rendezői" "bővített" verziókat forgatni. Azért ez nem úgy volt, hogy hozzáragasztottak pár méter filmet a mozikópiához, aztán újracsomagolták, hanem komoly logisztikával mozgatott, utaztatott hatalmas stáb ügyködött a pluszjelenetek létrejöttéért is, s amit külön kiemelnék, az az, hogy még akkor is ott brusztoltak napi x órát a díszletben, a lehetetlen jelmezekben (főleg Gimli), amikor már zsebben volt a 11 oszi, meg a milliárdos mozibevétel. Úgy gondolom, hogy ez mindenképp érdemel inkább "alkotói, művészi alázat" jelzőt, s nem egyéb más pejoratívat. S innentől kezdve a kiteljesített epizódok számítanak (legalább annyira, mint a moziverziók) mesterműveknek. Egymás mellett megállják a helyüket, egyaránt szeretni való mindkettő, azaz "mindhat".