Nem láttad még a Kristálytollú madarat? Vááá, pedig az az Állat-trilógia legjobbja... Én akkor azt ajánlom Neked:) Egyébként - válaszolva az eggyel korábbi üzenetedre - bírom nagyon Morricone-t, de szerintem a Goblin zenéje sokkal jobban illik Argento-hoz ("szerencsére" a Profondo Rosso előtt összevesztek - legalábbis ezt olvastam egy külföldi honalpon -, és ezért próbálta ki Simonetti-éket).
A Porontyok is nagyon jó; talán a legjobb Cronenberg kanadai munkái közül; egyedül a főszereplő (Art Hindle) játéka volt számomra idegesítő a film első harmadában, de aztán megszoktam... Kárpótlásként viszont ott volt a szinte mindig lenyűgöző - és mindig részeg - Oliver Reed, és az az utánozhatatlan hangulat:))
Ha Jodorowsky, akkor Holy Mountain - legalábbis számomra:) Persze egy szavam sem lehet a többi filmjére sem, de talán akkor is, talán az a legjellemzőbb... De már én is nagyon várom az új filmjét (bárcsak bevállalná valaki a moziforgalmazását is!)
Hát igen, az ilyen zseniális rendezők kezdenek lassan kihalni, és átveszik a helyüket azok, akik a nagyobb stúdiókkal kötnek házasságot... Ezért nem hibáztatom őket, mert a családot etetni kell valamiből. Csak hát ezzel a tehetséget korlátozzák...
Nem sokan kerülhetnek olyan irigylésre méltó helyzetbe, mint amilyenben például Kubrick volt... Pl. Wim Wendersnek könnyű (az Európai Filmakadémia elnöke...). Argento, Lynch, Miike, Tarr: velük kapcsolatban teljesen egyetértek Veled.
Soavi-t én is nagyon sajnálom: pedig a Dellamorte Dellamore után azt gondolnám, hogy biztos könnyen talál támogatót, de a tv-ken kívül ritkán van lehetősége rendezni... Sajna a Cinecitta és a hozzá kapcsolódó régi emberek, cégek lassan kihalnak, újak (gyengébbek?) kerülnek a helyükre...
Tudom, hogy sokan butaságnak gondolják, de azért én kíváncsi lennék, hogy az ilyen európai kultrendezők mit hoznának (hoztak volna) ki egy amerikai film költségvetéséből abban az időben, amikor az életpályájuk legértékesebbnek tartott filmjeit forgatták... (ilyenekre gondolok, mint Mario Bava, Lucio Fulci - nem a zombis förmedvények -, Argento, Fernando Di Leo) Nem véletlen, hogy csupa olasz filmest soroltam fel: nagyon szeretem a 20-30 évvel ezelőtt olasz mozit (Antonionitól kezdve D Amato-ig mindent).
Na mindegy, lehet nem érdemes ilyenen rágódni. Inkább jönne ki itthon egy-kettő ezek közül (legalább a krémje!!!). Majd talán egyszer... (a válság után?):)