Na, akkor egy kis retró a kedvenc Dunaway-jeleneteimből:
Jake és Evelyn első találkozása
* Jake éppen egy obszcén viccet mesél a kollégáinak, s nem veszi észre a háta mögötti ajtóban megjelenő nőt.
EVELYN: Mr. Gittes?
JAKE: Igen.
EVELYN: Ismer engem?
JAKE: Hát... Nem valószínű, hogy elfelejtettem volna.
EVELYN: Találkoztunk mi valaha?
JAKE. Nem találkoztunk.
EVELYN: Soha?
JAKE: Soha.
EVELYN: Magam is így gondoltam. Tudja, én Mrs. Evelyn Mulwray vagyok. Ismeri ön Mrs. Mulwray-t?
JAKE: Csak nem... az a... Mulwray?
EVELYN: Igen, Mr. Gittes. Az a Mulwray. Miután Ön is elismeri, hogy még soha nem találkoztunk, azt is el kell ismernie, hogy semmivel nem bíztam meg, és főleg azzal nem, hogy a férjem után kémkedjen. Úgy látom, Ön kedveli a nyilvánosságot. Ígérem, hogy lesz része benne. (Kifelé indul.)
JAKE: Legyen szíves, várjon egy pillanatig, Mrs. Mulwray, azt hiszem, itt valami félreértés történt. Nem érdemes leharapnia a fejemet, hiszen én csak...
EVELYN: Nem én fogom a fejét leharapni, Mr. Gittes, hanem az ügyvédem.

A második találkozás
* Jake elmegy Mulwray lakására tisztázni a dolgokat, de csak az asszonyt találja otthon. A fölényes nő Gittes kérdéseinek a hatására kezdi elveszíteni magabiztosságát.
EVELYN: Mr. Gittes.
JAKE: A férjével szerettem volna beszélni, Mrs. Mulwray.
EVELYN: Kér valami innivalót?
JAKE: Attól függ, mit ajánl.
EVELYN: Jeges teát.
JAKE: Ó, köszönöm, az nagyon finom lesz.
EVELYN: (Az inashoz.) Hozzon kérem két jeges teát, Kahn.
KAHN: Igen, asszonyom.
EVELYN: A férjem az irodájában van.
JAKE: Nincs benn az irodájában, Mrs. Mulwray. És az El Macondo-i lakásából is kiköltözött.
EVELYN: Az a lakás... nem az ő lakása.
JAKE: Mindenesetre... Szóval az a lényeg, az én szakmámban nem lehet megkívánni, hogy szeressenek, de az üzlet az üzlet, és amit a férjével tettek, nekem ugyanannyit ártott, mint neki. Los Angeles kis város, az emberek beszélnek, én csak megpróbálok megélni. Nem akarok viccet csinálni magamból.
EVELYN: Jól van, meggyőzött, Mr. Gittes. Nem indítok pert.
JAKE: Tessék?
EVELYN: Azt mondtam, nem indítok pert. Az lesz a legjobb, ha elfelejtjük az egészet. (Kahn meghozta a teákat.) Cukrot, citromot vagy mindkettőt?
JAKE: Mindkettőt. Mrs. Mulwray!
EVELYN: Igen, Mr. Gittes.
JAKE: Nem akarom elfelejteni. Szeretném megbeszélni a férjével.
EVELYN: De... de... miért? Mi a csudának? Hollis tudja, hogy maga ártatlan.
JAKE: Sok mindennel megvádoltak már Mrs. Mulwray, de azzal, hogy ártatlan vagyok, soha. Valaki pénzt és fáradságot nem kímélve bajt kevert, s én meg akarom tudni, miért, akár pert indítanak ellenem, akár nem, tudni akarom az igazat. Hacsak nem okoz problémát, hogy beszélni szeretnék a férjével.
EVELYN: Miért okozna problémát?
JAKE: Beszélhetek őszintén, Mrs. Mulwray?
EVELYN: Hogyne, ha képes rá.
JAKE: Szóval az a kis barátnő, aki a maga kis olcsó módján egész csinos volt, eltűnt. Meglehet, hogy együtt tűntek el.
EVELYN: Tegyük fel, hogy igen. De mi köze ennek magához?
JAKE: Nem akartam személyeskedni, Mrs. Mulwray.
EVELYN: Pedig éppen hogy személyeskedik. A magánéletünkbe avatkozik. Magánál ez már nem üzleti ügy, hanem rögeszme.
JAKE: Próbáljuk más oldalról nézni. Eljön hozzám ez a csaló spiné – elnézést a kifejezésért –, és a maga nevében megbíz valamivel. Akárki is vette rá, nem engem akart bajba keverni, hanem a maga férjét, és lehet, hogy én tudok neki segíteni. Beszélt vele ma reggel?
EVELYN: (zavartan) Nem... én... elég korán kilovagoltam.
JAKE: Jó messzire elmehetett.
EVELYN: Szeretek lovagolni. Esetleg... nézze meg, nincs-e az Oak Pass-i vagy a Stone Canyon-i víztárolóknál. Gyakran sétál arra, egyébként fél 7-kor itthon lesz.
JAKE: Eljövök megint.
EVELYN: Előbb telefonáljon.
A harmadik találkozás
* Mrs. Mulwray és Gittes egy étteremben találkoznak ismét.
JAKE: Köszönöm, hogy eljött. (Leülnek.)
PINCÉR: Parancsoljon!
JAKE: (Evelynhez) Mit iszik?
EVELYN: Tom Collinst kérek, de nem kérek bele citromot.
PINCÉR: Tom Collins, citrom nélkül. (Elmegy.)
JAKE: Megkaptam postán a csekkjét.
EVELYN: Igen, mint mondtam, nagyon hálás vagyok.
JAKE: Mrs. Mulwray, azt hiszem, ez így nem lesz jó.
EVELYN: De hát... mennyit akar?
JAKE: Nagyon kérem, hagyja ezt, tudja, hogy nem a pénzről van szó. De... valamit kifelejtett a történetből.
EVELYN: Igazán?
JAKE: Azt hiszem, igen. Azt hiszem, valami más is bántotta, nem csak a férje halála. Ideges volt, de annyira azért nem…
EVELYN: Mr. Gittes, nem kell megmondania, hogyan érzek.
JAKE: Bocsánat. Nézze, először be akar perelni rágalmazásért, a férje meghal, mire ejti az egész ügyet, gyorsabban, mint ahogy a kacsa fingik. Bocsánat. Aztán megkér, hogy hazudjak a rendőrségnek.
EVELYN: Nem volt olyan nagy hazugság.
JAKE: Ha a férjét meggyilkolták, akkor igen. Azt is mondhatják, hogy megfizetett a hallgatásomért.
EVELYN: De nem ölték meg.
JAKE: (Elneveti magát.) Mrs. Mulwray, azt hiszem, eltitkol valamit.
EVELYN: Hát…én is azt hiszem. Én tudtam a férjem viszonyáról.
JAKE: Hogyan tudta meg?
EVELYN: Hollis elmondta.
JAKE: Elmondta? És egy cseppet sem izgatta fel?
EVELYN: Hálás voltam.
JAKE: Mrs. Mulwray, ezt meg kell magyaráznia.
EVELYN: Miért?
JAKE: Nézze, sok házasságtörési üggyel foglalkozom, ez a szakmám, és ha a feleség azt mondja nekem, hogy boldog, mert a férje megcsalja, az kizárólag egyet jelent.
EVELYN: Mit?
JAKE: Hogy ő is csalja a férjét. (Kínos csend.) Megcsalta?
EVELYN: (Rágyújt.) Nem szeretem a "csalni" szót.
JAKE: Megcsalta a férjét?
EVELYN: Mr. Gittes...
JAKE: A férje tudta?
EVELYN: Nem szaladtam, hogy elmondjam neki, ha lefeküdtem valakivel, ha erre gondol. Akar még valamit tudni rólam?
JAKE: Hol volt, amikor a férje meghalt?
EVELYN: Ezt nem mondhatom meg.
JAKE: Úgy érti, nem tudja, hol volt?
EVELYN: Nem mondhatom meg.
JAKE: Magának is találkája volt? (Rövid csend.) Régi viszony?
EVELYN: Senkivel nem folytatok hosszú viszonyt, Mr. Gittes. Nagyon fárasztana. Nos, most már mindent tud, amit tudni akart rólam. Gyűlölöm a nyilvánosságot, nem akartam magyarázkodni sem akkor, sem most. Elégedett?
JAKE: Ja. Mellesleg minek a rövidítése ez a C? (Jake a kezében lévő boríték feladójának monogramjára mutat.)
EVELYN: Ö…Cross.
JAKE: A leánykori neve?
EVELYN: Igen. Miért?
JAKE: Kíváncsiság.
EVELYN: Valamiért csak megkérdezte.
JAKE: Csak úgy, kíváncsiságból.
Újabb találkozás a nő otthonában
* Gittes és Mrs. Mulwray az idősek otthonában tett, veszélyessé fordult kaland után az asszony házába mennek. Evelyn tálcán italt hoz.
JAKE: A szobalány szabadnapos?
EVELYN: Miért?
JAKE: Miért kérdezi, hogy miért? Csak azért, mert nincs senki a házban.
EVELYN: A ház egész személyzetét elengedtem ma estére.
JAKE: Csak ártatlan kérdés volt.
EVELYN: Magának nincsenek ártatlan kérdései, Mr. Gittes.
JAKE: Azt hiszem, igaza van. (Rövid szünet.) Egészségére, Mrs. Mulwray. (Koccintanak.) Az az igazság, hogy ma este megmentette az életemet.
EVELYN: Mondja, Mr. Gittes, magával gyakran előfordul az ilyesmi?
JAKE: Mire gondol?
EVELYN: Igaz, hogy én csak egyetlen délután és este alapján ítélek, de ha mindig így végzi a munkáját, nagy szerencséje van, ha megéri az estét.
JAKE: Tulajdonképpen rég nem történt velem ilyesmi.
EVELYN: Utoljára mikor?
JAKE: Miért?
EVELYN: Csak egy ártatlan kérdés volt.
(Kis csönd.)
JAKE: A kínai negyedben.
EVELYN: Hm. Mi dolga volt ott?
JAKE: A kerületi ügyészségnek dolgoztam.
EVELYN: Mit csinált?
JAKE: Amilyen keveset lehet.
EVELYN: A kerületi ügyész ilyen tanácsot ad az embereinek?
JAKE: A kínai negyedben igen.
EVELYN: Akkor miért jött el a rendőrségtől?
JAKE: (Bekötözött orrához nyúl, s felszisszen.) Nincs véletlenül peroxidja vagy más fertőtlenítő?
EVELYN: Hogyne volna. Jöjjön velem!
* A fürdőszobában Jake leveszi az orráról a kötést. Evelyn megdöbbenve látja a férfi sebét.
EVELYN: Ó, Istenem... Nagyon csúnya vágás. Nem gondoltam, hogy... (Óvatosan, vattával tisztogatni kezdi a seb környékét. Jake felszisszen.) Ó, jaj... Egy pillanat... Nagyon fáj? Biztosan fájdalmas...
(Jake nem felel, csak kitartóan nézi a nőt, aki egyre jobban zavarba jön.)
EVELYN: Mi baj?
JAKE: A szeme.
EVELYN: Mi... Mi van a szememmel?
JAKE: A szeme zöld részében van egy fekete pötty.
EVELYN: Ja, az egy... az egy... az egy hiba... az íriszben.
JAKE: Hiba?
EVELYN: Igen. Olyan, mint egy anyajegy.
(Evelyn megkönnyebbülten elmosolyodik. Néhány pillanatra egymásra néznek, majd Jake megcsókolja az asszonyt, s egyre szenvedélyesebben ölelkeznek.)
Az ágyban
* Jake elégedetten cigarettázik, miközben Evelyn a szerelmes asszony hangján kérdezősködik.
EVELYN: Egyenruhát is viseltél?
JAKE: Néha igen.
EVELYN: Aranyos lehettél kékben.
JAKE: Hülyeségeket beszélsz.
EVELYN: Nem ismerlek. Többet akarok tudni rólad.
JAKE: De ne most.
EVELYN: Nem szívesen beszélsz a múltról, igaz?
JAKE: Fáradt vagyok.
EVELYN: Miért zavar, ha a múltadról kérdezlek?
JAKE: Mindenkit zavarna, aki ott dolgozott.
EVELYN: Hol?
JAKE: Természetesen a kínai negyedben. Nem volt szerencsém.
EVELYN: Miért?
JAKE: Az ember sose tudta, mi történik. Ahogy veled sem.
EVELYN: Miért mondod, hogy nem volt szerencséd?
JAKE: Megpróbáltam megakadályozni, hogy valakinek baja essék. Csak annyit értem el, hogy igazán bajba került.
EVELYN: Cherchez la femme. A dologban volt egy asszony is?
JAKE: Persze.
EVELYN: Meghalt?
(Hirtelen megcsörren a telefon. Evelyn eleinte nem vesz róla tudomást, kitartóan Jake arcába néz. A negyedik csörrenés után felveszi a kagylót és kissé fáradtan beleszól.)
EVELYN: Halló, igen. (Hangja hirtelen riadttá válik.) Úristen! Nem, ne csináljanak semmit. Semmit ne csináljanak, amíg oda nem érek. (Leteszi a kagylót, majd szemmel láthatóan izgatottan, de nyugalmat színlelve fordul Jake felé.) Én... El kell mennem.
JAKE: Hová?
EVELYN: Hát... csak el kell mennem.
JAKE: Tudni akarom, hová mész!
EVELYN: Kérlek! Ne légy dühös! Semmi köze hozzád vagy ehhez az egészhez.
JAKE: Mondd meg, hová mész!
EVELYN: Kérlek! Csak egy kis bizalmat kérek. (Gyengéden megcsókolja a férfit.) Sietek vissza. (Tétován felállni készül, de meggondolja magát.) Van valami... valamit el kell mondanom neked. Az a... az a horgászklub, amit az idős hölgy említett... az az embléma...
JAKE: Az Albacor Klub…
EVELYN: Igen, igen. Az apám kapcsolatban áll vele…
JAKE: Tudom.
EVELYN: ...az ő tulajdona. Tudod?
JAKE: Voltam nála.
(Evelyn egyre zavarodottabb.)
EVELYN: Te... te voltál a... az apámnál?
(Jake beleegyezően hümmög.)
EVELYN: (Kényszeredetten elmosolyodik.) Nem is mondtad.
JAKE: Még nem jutottam hozzá.
EVELYN: Na és... mit... mit mondott neked? (Evelyn közben felkel, és kimegy a gardróbba, ahonnan megismétli a kérdést.) Mit mondott?
JAKE: Hogy féltékeny voltál. És félt, hogy ostobaságot csinálsz.
EVELYN: Hogyan? Nem értem…
JAKE: Féltette tőled Mulwray barátnőjét. És meg akarta tudni, hogy hol van.
EVELYN: (Leguggol a férfi elé.) Szeretném, ha meghallgatnál. Az apám veszélyes ember, fogalmad sincs róla, hogy milyen veszélyes. Egyszerűen őrült.
JAKE: Szerinted lehet, hogy ő van az egész dolog mögött?
EVELYN: Lehetséges.
(Rövid csönd.)
JAKE: Lehet, hogy ő ölte meg a férjedet?
EVELYN: Lehetséges. Kérlek, most ne kérdezz többet, csak várj, várj meg itt, kérlek. Szükségem van rád.