Számomra érdekesebb és hitelesebb, ha a filmeket stúdiók és rendezők készítik, így a home-made dolgokat sosem tartottam nagyra. Emiatt nem néztem meg például a SW-trilógia rajongói tuningolását sem, hiába jobb ott a fénykardok színe (vagy mi a franc). A filmkészítők csinálják a filmeket, a nézők meg nézzék.
Elvagyok így is az Alien 3-mal, ahogy egyébként a négy rész mindegyikét szeretem, méghozzá mindegyiket máshogyan, más miatt. Véleményem szerint nem is lehet igazán hasonlítgatni őket, mert csak a cím közös, meg a főszereplő és a szörnyek (bár ez sem teljesen igaz) azon kívül pedig ahány rész, annyi tojás.
Nekem a második rész annyiszor "volt meg", hogy már nem tudok rajongani érte, annak ellenére sem, hogy elismerem a nagyszerűségét. Az első rész okozta mozi utáni utcai cidrimet sosem fogom elfelejteni, nem sok film után féltem, de ezután igen. Viszont az utolsó megtekintéskor már ezzel is úgy voltam, hogy kezdett kifogyni a nosztalgiafaktor. A harmadik rész azóta tetszik újból, hogy kijött ez az újravágott verzió, ez most még érdekessé teszi számomra az egészet. A negyediket pedig a merészsége miatt bírom, amiatt, hogy Jeunet a saját képére gyúrta ezt az egyébként már erősen megfáradt franchise-t, zseniális volt, ahogy visszahozták Ripley karakterét, s ezáltal mássá formálták a főszereplőt. Sigourney számára a negyedik rész jutalomjáték volt, kiélhette magát a "szörnyen érzékeny"
klón alakjában. Házi kedvencei a kacsaarcú Pinon és a baltafejű Pearlman szintén emlékezetessé tették a filmet, s nekem a mutálódott idegennel sem volt bajom, ahogyan tetszett az is, hogy az apokaliptikus záróképben végre nem Manhattan és környéke omladozott.
Igazi katasztrófa inkább a Predátorral való összeengedés volt (bár az első még csak-csak...) ott totál nem tudtam izgulni azon, hogy két rusnya faj gyepálja egymást, pláne úgy, hogy tudni lehetett azt, hogy a nevető harmadiknak számító satnya ember érdemtelenül nyeri a finálét. Annak idején Ripley és Dutch legalább kiköpte a tüdejét is, hogy életben maradjon, ezekben a kreálmányokban meg elég volt az is, ha a nyeretlen kétéves szereplő ügyesen tipegte végig a játékidőt, míg körülötte legyalulták a terepet a monszterek.
Egyébként pedig úgy érzem, nem sok újat lehet már mondani Alien ügyben. Iskolás korú gyerekek már ennél sokkal ingerfelkeltőbb borzadályokat néznek, ez az "arcra tapad-belepetéz-kimászik-megnő-mindenkit megesz" szörnyevolúció az eltelt harmincakárhány év alatt már annyira beépült a köztudatba. Annyira leharcolták, hogy sokat vesztett a váratlanság okozta sokkhatás-keltéséből. Mindenki tudja, hogy mi fog történni, csak a mindenkori helyszín változik (a Prometheus-ban még ez sem, mert előzmény). Ez olyan, mint a SW-nál, ha két Jedi összefut, tuti, hogy kardozás lesz a vége.
Persze én ettől függetlenül nagyon drukkolok majd Ridley papának, hogy vágja ki a rezet, ha már hajlandó volt Russell Crowe nélküli filmet csinálni, és bízom benne, hogy annak ellenére, hogy a szörnyek viselkedése, a helyszín és (mivel előzmény ezért) részben a történet vége is adott, mégis visz bele érdekes színt, izgalmat, s nem csak azon kell parázni a 3D-s szemüvegben, hogy az alien lecsorgó nyála szétmarja-e a moziban zabálok kezében a nacsoszt.
