Az ŐRÜLET szerintem tiszteletadás Hitchcock előtt úgy, hogy közben végig "polanskis" marad. A Harrison Ford játszotta orvos éppúgy véletlenül keveredik a titkosszolgálati ügybe, ahogyan Hitch főhősei (pl. Robert Donat a 39 LÉPCSŐFOK-ban vagy Cary Grant az ÉSZAK-ÉSZAKNYUGAT-ban). Itt is van egy nő (Emmanuelle Seigner), aki ugyan barna és nem szőke, mint Hitchcock heroinái, viszont sokáig róla sem derül ki, hogy vajon segíti-e hősünket vagy a maga érdekében cselekszik. Érdekes a film képi világa, hogy úgy teremti meg Párizs hangulatát, hogy közben mellőzi a város emblematikus helyszíneit, mintegy ezzel is érzékeltetve, hogy a központi karakter idegenül mozog az egész szituációban. Az ŐRÜLET nem merül el a pszichológiában úgy, mint némely korábbi, híres Polanski-film, viszont Hitchcockhoz hasonlóan nagyon ügyesen sejtet. Így például a néző agyán is átcikázik a gondolat, amikor Ford "kicseréli" feleségét a lányra (akinél a chip van), s a két pirosruhás nő lassan elmegy egymás mellett, hogy vajon jól jár-e a hős ezzel a cserével, amikor a lány melletti kiszámíthatatlan, de izgalmas élet helyett visszatér a korosabb feleség által szimbolizált nyugodt, kiegyensúlyozott, de feltehetően unalmas létbe.
A HALÁL ÉS A LÁNYKA számomra nem hordozott efféle mögöttes tartalmakat. Ugyanaz a kevés szereplős kamaradráma volt, mint pl. a KÉS A VÍZBEN, csak sokkal direktebb, s számomra ezért érdektelenebb politikai tartalommal. Costa-Gavras politizáló filmjeinek szelleme lebeg a mű felett, és tőlem mindig is kicsit távolabb álltak azok a filmek, amelyek elsősorban "üzenni" akartak, s csak másodlagos bennük a művészi megvalósítás mikéntje. Persze, hogy nem rossz film, de én éppúgy a gyengébb Polanski-opuszok közé sorolom, mint pl. A KILENCEDIK KAPU-t.
Az EGY TISZTA NŐ elsősorban tiszteletadás volt Sharon Tate-nek, Polanski második feleségének. Eredetileg Sharon hívta fel Roman figyelmét a könyvre, s úgy volt, hogy vele is készül majd el a film. Érdekes a film kapcsolata a korábbi Polanski-alkotásokkal. Ismét egy tragikus hősnő áll középpontban, de drámája nem viszonylag szűk térben bomlik ki, mint az ISZONYAT vagy a ROSEMARY GYERMEKE hősnői esetében, hanem gyönyörű, természetes környezet adja a keretet, amely mintegy megkétszerezi Tess tragédiájának a súlyát, hiszen a hősnő lelkét szimbolizálják a tág terek, s ez a lélek egészséges, szemben az emlegetett filmek főszereplőnőinek lelki világával. Talán Evelyn Mulwray a KÍNAI NEGYED-ből lehetne Tess párja: tulajdonképpen csak társadalmi helyzetük különbözteti meg őket. Nastassja Kinski szerintem elég jó ebben a filmben, s kár, hogy később annyira érdektelen produkciókban vállalt közreműködést. A TESS alapján többre lehetett volna képes.
