Igen, érdekes dolog a rendezők fejlődési vonalát nézni...
Akár a tragédiákat (pl. Rossellini, Jancsó, Makk, Visconti, Richardson, Wajda, de Sica, Renoir, Chabrol, Malle, Vadim, Radványi, Polanski, Forman, Fassbinder, Gaál, Wenders, Hitchcock, stb.), akár az egységesen építkező életműveket (pl. Godard, Rivette, Rohmer, Truffaut, Varda, Demy, Eustache, Deville, Tarkovszkij, Welles, Bresson, Dreyer, Bergman, Cassavetes, Zolnay, Szőts, Antonioni, Pasolini, Fellini, Bunuel, Resnais, Tarr, Cocteau, Vigo, stb.)... Hogy az egyik miért tudott újra és újra megújulni (ha nem azonos magaslatokban!), és a másik miért fulladt (átmeneti vagy végleges) tragédiába... Habár mindegyik említett rendezőnek van legalább egy nagyonis említésre mélto alkotása...!