Júlia és a szellemek

A TÚRÓ eleve a ROGOPAG számára készült, hiszen a film címe is a kiválasztott rendezők nevéből képződött: ROssellini, GOdard, PAsolini, Gregoretti. Amíg Pasolini epizódfilmje kiemelkedően értékes, addig szerintem a másik három művész életművében (s általában a filmtörténetben) a ROGOPAG-hoz készített szkeccseik nem igazán jelentősek.

Mi a felejtésre méltó??? A "RoGoPaG - Agymosás - Emberi viszonylatok" ugy nagyszerű, ahogyan van... Persze, a Pasolini-epizód kilóg belőle picit... De miért? Azért mert az nem ide készült, csak beleerőszakolták...

"Giulietta Masina mégiscsak egy rút kiskacsa...."
Hát izlések és pofonok... Ebben a filmben egy átlagos külsejű, középkorú asszonyt alakít.  Az volt itt a feladata, hogy ÁTLAGOS legyen. Külsőleg, és belsőleg.
A jelmeztervező is asszerint kreálta a ruháit, hogy ezt a karaktert tudja közvetíteni!
Nézzük Júlia ruháit: szinte egytől egyig előnytelen, pl. a gomba formájú kalap, ami összenyomja a különben is alacsony Giulietta termetét. A sminkje is láthatatlan volt, a maszk mester keskenyebb szájat "rajzolt" neki, mint a való életben. A frizurája itt típikus "mami frizura", nem szőke hajzuhatag...
A többi ruha is olyan, hogy nem adja ki az alakját, mivel egy vallásos, konzervatív hölgyet alakít - kontraszként ott volt a gyönyörően, szexisen öltözött Sandra Milo - ő testesítette meg a felszabadult, frivol, erotikus, életvidám nőt.
Ráadásul majd húsz évvel fiatalabb volt Giuliettánál! Ez a helyzet Silva Koscinával is!
Már írtam egy másik topicban is: Fellini sosem szerette Giuliettát elegánsnak, "végzet asszonyának" látni! Az okát ki tudja?
Szinte mindíg csúnyította: Gelsomina fiús, szakadt kis manó, Cabiria komikus rajzfilmfigura, Júlia egy tampli háziasszony...

Giulietta való életben sokkal szebb, nőiesebb volt, mint a Fellini filmekben!
Nemegy sztárfotót láttam már róla, ahol gyönyörű, szexis, mivel itt önmagát adja, nem egy szerepet!
Giulietta tényleg más volt, mint az ötvenes évek szépségideálja, ami: magas, telt idomú, királynői, szabályos arcú - viszont ha Masina most lenne fiatal sztár, akár szépségideál is lehetne! Szerintem nagyon jó alakú, bájos, különleges arcú, és karizmatikus kisugárzású volt! És nagyon intelligens!
Hogy nem lett a kor "szexbombája" az csak azért volt, mert más imázst választott - lehetett volna megplasztikázni,és feltupírozni, mint a többi sztárt... Csak elhatározás, dizájn, plasztikai sebész, és smink kérdése! Láttam már Monroe-ról, Kelemen Annáról, Loren-ről képeket, mielőtt híresek voltak - hát, jobb róluk nem beszélni!
Masina sok minden, de nem "rút kiskacsa"! Százszor jobb színészileg is, mint a gyönyörű Mangano, vagy Maria Shneider akit már jóformán senki sem ismer!
Bár mindenki mást lát egy emberben - olvastam már más fórumon azt is, hogy :Angelina Jolie egy "püffedt ajkú ronda vámpír", és "Drew Barrymore rusnya, mint az éjszaka", "Madonna egy férfias, nőietlen rémség," "Pamela Anderson mesterséges mű rondaság"....

Szerintem a "rút " kategória: Bakó Márta, Gobby Hilda, a Macska-jaj gárda, Pa- Dö-Dö lányok, Mr Bean, Tóth Vera... Masina ezektől elégg távol áll külsejét tekintve...

Visszatérve a filmhez: állítólag Katharine Hapburn - re akarták osztani Júlia szerepét a producerek...
Abban egyet értek, hogy erre a szerepre nem éppen Giulietta egyénisége volt a legalkalmasabb, mind temperamentum, mind felfogás, igencsak elütő volt a hősnő alakjától! Az is igaz, hogy egy visszafogott színésznő lett volna a legideálisabb, ám korántsem lett volna szükség "álomszépre"...
Itt egy hétköznapi, félszeg, megszeppent puritán asszony volt a középpontban  - ha a film most készülne, és én lennék a renderő, talán Juliette Binoche-ra, Isabelle Huppertre, Jane Fonda-ra, vagy Jessica Lange-ra osztanám a főszerepet...

Hát igen, ez lenne a legtutibb. A külföldi DVD-kiadásokon Pasolini egyes rövidfilmjei extraként szerepelnek. A MAMMA RÓMA Criterion-kiadásán például megtalálható A TÚRÓ, az olasz MÉDEA DVD-n a SANA FALAI, s talán a MADARAK ÉS MADÁRKÁK valamelyik DVD kiadásán a szintén Totóval és Davolival forgatott MIK A FELHŐK? Érdekes, hogy a MÁTÉ EVANGÉLIUMA DVD-in tudomásom szerint nem szerepel az előzményként forgatott rövidfilm, a HELYSZÍNKERESÉS PALESZTÍNÁBAN, noha elég kézenfekvő extra lenne.  A DÜH című dokumentumfilm ugyan szintén kijött DVD-n, de az sem nálunk. A producer nagy ötlete volt, hogy egy műben hozza össze a baloldali Pasolinit, s a jobboldali Giovanni Guareschit. Az utóbbi által készített rész viszont nem különösebben érdekes, Pasolini epizódjában viszont még a magyar 1956 is szóba kerül.

De említhetném másik nagy kedvencemet, a nemrég elhunyt Borowczykot. Rövidfilmjei jó esetben extraként szerepelnek játékfilmjei DVD-jén, noha egyes vélemények szerint rövidfilmjei jóval értékesebbek, mint az erotika köré épített nagyfilmjei.

Milyen jó lenne, ha az egy-egy életművön belüli rövidfilmeket csokorba-gyűjtve, kvázi új filmet alkotva, normális mozifilm-hosszúságban külön adnák ki dvd-n. Ez vonatkozik Fellinire (akinek minimum két zseniális rövidfilméről tudok), de Pasolinire is. Olyan rossz dolog pl., hogy A túró cimű film gúzs-csokorba van kötve olyan más kisfilmekkel, melyekről mára már kiderült, hogy felejtésre méltók, ám a Túró hivatalos levetítésénél azokat is le kell vetíteni (lásd legutóbb mtv).

De elkészült, 1967-ben. Pasolini epizódjának a címe: A HOLDRÓL LÁTOTT FÖLD (más magyar címen: A FÖLD A HOLDRÓL NÉZVE). Visconti epizódja: EGY ÉGETNIVALÓ BOSZORKÁNY.

Gondolom, ez a film el sem készült....Vagy igen? Sem Visconti, sem Pasolini életművéből nem emlékszem rá.

Pedig nem sokkal a JÚLIA után De Laurentiis A BOSZORKÁNYOK (La Streghe) című szkeccsfilmet teljes egészében Mangano egyéniségére építette, s olyan rendezőket bízott meg a rövidfilmek elkészítésével, mint Visconti, Pasolini, Bolognini, De Sica és a nálunk kevésbé ismert Franco Rossi. A partnerek pedig kész sztárparádé: Annie Girardot, Alberto Sordi, Toto, Ninetto Davoli, Francisco Rabal, Massimo Girotti, Laura Betti, Clara Calamai, Helmut Berger, sőt még a fiatal Clint Eastwood is!

A tesztek sajnos nem igazán rajtam múlnak. Úgy vettem észre, hogy a többséget elsősorban a frissebb sikerfilmek tesztjei érdeklik inkább, az újabb filmek viszont engem  – mint teszttémák – nem annyira hoznak lázba. Igaz, a régi filmek viszont zömmel olyan egyszerű paraméterekkel jönnek k, amelyeken nagyon nincs mit tesztelni.

Micsoda gyönyörű nő volt! Azt hiszem (de hát ez meddő borsó-falrahányás ma már, vagy mi), hogy a Júlia és a szellemek főszerepében is a sugárzó szépségével egészen más üzenetet és minőséget adott volna a filmnek.... Mert azt gondolom (kimondom kereken), a Júlia és a szellemek egyik fő hibája az is, hogy nem egy visszafogott, de álomszép nőre lett osztva a főszerep. Giulietta Masina mégiscsak egy rút kiskacsa....
No de majd Maria Shneider a Foglalkozás riporter-ben.... Én is nagyon várom a dvd-t is, aztán majd a tesztedet, amelyekből mindig sokat okulok (még a Mechanikus narancs-ból is, pedig azt utáltam....és ellentmondásosnak is véltem, miután már máshol megismerhettem a véleményedet a Született gyilkosokról).
És addig? Nyolc és fél, Persona, Jules és Jim....?

Így igaz. Tulajdonképpen az ÉDES ÉLET volt az utolsó "nem Fellini-film", aminek a cselekménye még egyértelműen a realitás talaján mozgott. Az ezt követő filmekben az álomvilág, a fantázia egyre nagyobb szerepet kapott,  egy egészen más Fellinit ismert meg belőlük a közönség, mint addig. Sokan a kései Fellinit tartják igazán "fellinis"-nek.

Szia József (Joe)!

Imádom Manganót, szerintem gyönyörű volt és tehetséges. Igen, ő volt Iokaszté a Pasolini-féle OIDIPUSZ KIRÁLY-ban, aztán egy egészen másféle anyát játszott a TEORÉMÁ-ban. A DEKAMERON álomjelenetében Madonnaként látható néhány pillanatra.

Viscontinál pedig szintén anyaszerepben láttuk, ahogyan írod, a HALÁL VELENCÉBEN című emlékezetes filmben. De Viscontinál játszott a LUDWIG-ban is: ő volt Liszt Ferenc lánya, Cosima von Bülow, aki Richard Wagnerhez ment nőül. A MEGHITT CSALÁDI KÖR-ben (szintén Visconti-film!) játszott élvhajhász anyaszerepe a TEORÉMÁ-ban játszott karakterhez hasonló. Kuriózum, hogy Visconti Audrey Hepburnnek ajánlotta fel a szerepet, de Audrey erkölcstelennek találta a témát.

Annyi film jött ki mostanság, alig győzöm pénzzel. A HÁROM TESTŐR-ről már megírtam a DVD-tesztet, kb. 3 hete el is küldtem az illetékesnek, de nem történt vele semmi. A NÉGY TESTŐR teszjén még dolgozom, de aztán ki tudja? Pedig például a FOGLALKOZÁSA: RIPORTER megjelenése is lázba hozott DVD-teszt témában is.

Hali!

field

Az Édes élet, ha egészében végignézve fárasztó is (meg nagyon nyomasztó), telistele van olyan epizódokkal (tükörcserepekkel), amelyek 100%-osan tökéletesek. Egyébként a Nyolc és fél utáni filmeket (ha tartalmilag nem is, de filmnyelvileg, kifejezésmódjában) elég nehéz összevetni az azt megelőzőekkel.

nem egy Országúton, vagy egy Édes élet, de azért jóóóó! Csak nem remekmű!
Hát nem egy Országúton, de nekem százszor jobban tetszik, mint az Édes élet, amiért egyáltalán nem rajongok.

Szia Field!
Milyen érdekes, amit mondasz, pedig silvana Mangano is milyen nagy szinésznő! (Ugye a Halál Velencében, vagy a Pasolini-féle Oidipuszban őt láttuk?)
Hát, jött ki egy-két érdekes film mostanában, amelyek, ha nem tévedek, neked is fontosak. Mi a következő DVD-teszt? Üdv, József(Joe)

...de ezt a szerepet nem Giulietta Masinára kellett volna osztani.

Ezt valószínűleg mindketten így gondolták, mert utána állítólag megegyeztek abban, hogy Fellini nem fog csak azért szerepet kreálni Giuliettának, hogy az asszony szerepelhessen. Nem is forgattak együtt majdnem 20 évig, a GINGER ÉS FRED-ig.

Egyébként a rendezők és producerek soha nem tudták igazán megoldani színésznő-feleségeik szerepeltetésének kényes kérdését. Egyedül Carlo Ponti tudta hosszú időn át remekül menedzselni feleségét, Sophia Lorent, akinek mind az igényesebb, mind a kommersz, de sikeres produkciókban sikerült megfelelő szerepeket szereznie. Könnyítette helyzetét, hogy némelyik művet eleve ő finanszírozta. Mindazonáltal a nem kevésbé tekintélyes Dino DeLaurentiis egyáltalán nem tudta ilyen ügyesen irányítani szép és tehetséges neje, Silvana Mangano karrierjét.

Meglep, amit írsz a film amerikai használatáról, bár azt hallottam, hogy a film ott nagyobb sikert aratott, mint Európában.
A film öncélúnak tűnő, megmagyarázatlan "érdekessége", hogy olyan művi környezetet mutat be, ami sehol nem létezik, még a konzervatív mediterrán  feleségek között sem. A kosztümök, a díszletek mind valószínűtlenek, mintha egy nagy babaházban lennénk, ahol minden mesterséges. Vagy (kicsit távoli a péda) mintha a Truman Show mesterséges szappanoperában mozognánk. Sehol egy utcarészlet valóságos emberekkel, valóságos házakkal, valóságos életképekkel, szeméttel, porral, nyüzsgéssel, zajjal, kopottas történelmi műemléképületekkel stb., amilyen Olaszország valójában. Mintha a film minden szereplője szellem lenne.
Ugyanez a műviség, mesterkéltség ott van természetesen a Satyricon, a Casanova, vagy az És a hajó megy látványkavalkádjában is, csak ott teljes joggal, szervesen. A Júliában viszont ez az egész számomra is érthetetlen, indokolatlan, modoros, sznob.
Szentségtörés amit leírok, de ezt a szerepet nem Giulietta Masinára kellett volna osztani. Nem igazán tud mit kezdeni vele, noha jó színésznő.
Ami tetszik, a film jungi-freudiánus vonulata, tudniillik hogy ki kell Júliának szabadítania saját gyermekkori énjét a mártíromságból ahhoz, hogy a férje teremtette megalázó helyzetre választ találhasson.
(Azt azonban már szintén nem értem, miért kell ehhez a zsidóság minden tipikus külső jegyével ellátott nagyapa szerepeltetése.... )

Erre a filmre tényleg nem mondanám, hogy Fellini remekműve... Legalább százszor megnéztem már, ennek dacára máig sem értem igazán, de ez már az én hülyeségem!
Az a baj vele igazán, hogy egy férfi szemszögéből láttatja a dolgokat, és valahogy nem tud a hősnő lelkébe hatolni. Így a főszereplő nő nem lett túl szimpatikus, és nehéz vele azonosulni - valahogy távoli figura, holott egy hétköznapi asszonynak kéne lennie!
Ez elég baj, mert ez a film főleg a típikus, konzervatív mediterrán feleségekhez szólt, hogy arra buzdítsa őket, hogy legyenek önállóak! Ne élősködjenek a férjükön, bontakozzanak ki akkor is, ha a magányt is vállalni kell!
A film egy rideg családi légkörből származó asszony vívódását ábrázolja: az ösztönök harca a szigorú, lefojtó katolicizmussal szemben.

Külön nehézség, hogy Giulietta Masina a magánéletben teljesen más egyéniség volt, mint Júlia, ezért eléggé meg kellett dolgoznia a figuráért!
Meg az a nőalak is, akit Sandra Milo alakít - valahol azt olvastam, Susy testesíti meg Júlia elnyomott libidóját...
Néhány motívum önéletrajzi ihletésű volt, ezért elég merészség volt a művészházaspárnak kiteregetni...
Sok helyen elég zagyvának, ködösnek érzem a cselekményt, egy jelenetbe több mindent bele lehet magyarázni - a kritikusok ezer féle képpen magyarázták a filmet - nincs róla két egyforma elemzés! Nem egy egyértelmű film.


Viszont pozitívuma a filmnek: kitűnő színészek, jó alapötlet, színponpás képi világ,
állítólag Amerikában ezt a filmet tesztként alkalmazzák a nők pszichológiai vizsgálatához - ez sem véletlen!
Nem is lehet egy alkotótól állandóan korszakalkotó filmeket várni - tényleg igaz, hogy más rendezőnek ez talán az élete főműve lehetne!

Azért érdemes megnézni, nem egy Országúton, vagy egy Édes élet, de azért jóóóó! Csak nem remekmű!

Ez a film egy zseniális melléfogás. A Zenekari próbával együtt Fellini leggyengébb fimje, noha a vizualitása időnként lenyűgöző. De ez kevés a nagysághoz, messze van ez a megelőző Nyolc és fél, vagy a következő Satirycon tökéletességéhez. Olyan kicsit, mint valami Pedro Almodóvar film. Egyébként (s ez mégiscsak Fellinit dícséri) almodóvar-nak a legnagyobb filmje lehetne...