A családot ki lehetne hagyni a buliból, a nevelés csak egy kis szeletet befolyásolhat az ember későbbi jellemvonásaiból, a távoli rokonoknak meg abszolút nincs közük a dologhoz. Vegyünk például engem: ükapám unokatestvérének unokatestvére Petőfi Sándor volt, ettől függetlenül én egy sor verset sem firkantottam életemben. Nagyapám egyik rokona családfát csináltatott, amiből kiderült, hogy az egyik fel-fel-felmenője Dobó István volt: én még a sorozást is elblicceltem. Nagybátyám világhírű kémikus, a hetvenes években alkotta meg azt a krémet, amivel egész nap tele volt a tévé, az újság, szinte minden háztartásban volt belőle egy tubus, én alig mentem át anno kémiából. A családfám tehát dugig van híres emberekkel, ettől függetlenül tízmillió magyar polgárból kb. 1000 személyes ismerősöm van, a többi le sem szar.
A szüleim.... hát, ők nem valami nagy celebritánsok. Apám nyugdíjas de egyébként egy nem túl ismert író, anyám meg irodai alkalmazott volt korábban. Mi lettem én? Vacak kis külsős fordító :)
Lehet valakinek az ükapja híres zenész, költő, nem sok esély van arra, hogy a tehetség öröklődjön. Persze volt már rá példa, hogy megtörtént, szó se róla, de nem túl gyakori. Ezért csak annyit kérek, hogy ha már egyszer így gyűlölitek egymást, a másik családfáját nem szabadna szidni. Továbbá kérvényezném, hogy mindkét fél fejezze be a személyeskedést, mert szörnyű. Ne az emberrel, hanem a véleményével vitatkozz, vagy ne vitatkozzatok [jé, milyen pacifista vagyok ma! :) ]