A DVD-nek óriási előnye volt a digitális kép és hang (előbbinél eredeti képaránnyal, utóbbinál több csatornával), a közvetlen elérés, a minőség hosszú távon fennmaradása, a többnyelvűség, az extrák, és mára már az olcsóságát is érezzük. Igaz, nem túl gyakran, de mostanság is megnézek időnként egy-egy DVD-t. Ha rendesen meg van csinálva, bizony azt kell mondjam, még mai szemmel is teljesen élvezhető egy DVD. A film már csak ilyen: a képi világot meglepően szépen vissza tudja adni az SD is. Nem véletlen, hogy hosszú évtizedekig elvolt vele a világ. Persze a mai LCD és UHD tévécsodákon lehet, hogy nem azt mutatja, mint az én 50 inches plazmámon, de ez más lapra tartozik.
Amellett a HD-nek a megnövekedett képernyőméretek indokolják a létjogosultságát, mert valóban látványos a minőségbeli ugrás. De a már említett tévén egy 720p felbontású film is gyönyörű. Mindig az jut eszembe, hogy ha Lucasnak elég volt a 2K a SW EP II-höz, akkor talán nekem is megteszi. Pixeleket abszolút nem látok 50 inchen normál nézési távolságból, és a két saját filmünk 5 méter széles vásznat is tökéletesen kiszolgált HD-ben. Akkor meg minek az ennél is nagyobb felbontás?
Én a 4K-nak annyi előnyét látnám, hogy nyersanyagnak kiváló lenne, mert utólag lehetne még rajta vágni, miközben a felbontás nem sínylené ezt meg. De amíg nem lesz itthon 100 inches UHD képernyő, feleslegesnek érzem UHD lemezeket venni. Számomra bőven elég a HD. És ehhez vegyük még hozzá, hogy sokan még ma sem tudják, mi fán terem a Blu-ray. Pár napja valaki azt kérdezte, látva a gyűjteményemet, hogy ez mind kazetta? Hát, kb. ez a nagy magyar valóság, nem az UHD.
Mindezek ellenére nem vagyok én az UHD ellen. Vegye, akinek igénye van rá! De én feleslegesnek érzem ezt otthonra.
Vicces gyerek vagy Sully, ezt díjazom. Téged nyírlak ki utolsónak.