Számomra szinte most is csak az az egyetlen platform. Szoktam letölteni, de 99,9 százalékban ismerőseimnek, akik vagy lusták moziba járni, vagy máskülönben tőlem kérnének kölcsön filmeket. Ezek között olyanok is vannak, amiket még nem vettem meg, nem láttam, de gyakorlatilag soha nem nézek ezek közül meg semmit. Nekem a filmnézés a mozihoz kapcsolódó szórakozás, az otthoni tévézés meg leginkább csak a sorozatokra, vagy pár, korábban (nagyon régen) moziban látott film megtekintésére szakosodott. Aminek nincs plakátja, borítója, korongja, tokja, illata, azaz semmi nem tárgyiasul hozzá, az a szememben szinte nem is létezik. Korábban kaptam vinyószámra ilyen-olyan filmeket, ott porosodnak a szekrényben, amíg el nem tüntetem őket.
Az "anyagi biztonság" az én olvasatomban nem létezik a filmművészetben. Nem töltök le, azért, hogy nehogy PÉNZÉRT csalódjak valamiben. A filmkészítő se úgy csinálja meg a filmet, hogy előre garantálják neki a százmilliókat, ő is rizikózik, hogy vajon tetszeni fog-e a nézőknek a műve, ezért úgy gondolom, hogy hasonló "kockázatot" vállalok én is, és ha félúton (a moziteremben) találkozik a két szándék, akkor kölcsönösen boldogok lehetünk. Ha nem így lenne, akkor a bizalmatlanság számomra megölné a filmekbe vetett hitet, az irántuk érzett szeretet.
Persze mindenki más és más.