Európát lefedné két különböző specifikációjú lemez, pl. egy az északi, egy a déli régiónak, de a mostani állapot a 3-4 lemezzel sem költség alapon problémás. A nagy országokban nincs valódi jogdíj, mivel a forgalmazó stúdió tulajdonolja a helyi kiadót, a kisebb piacokon viszont ezzel (meg a felszámolt gyártási költségekkel) keresik meg a pénzüket, ami kényelmes, mert nem kell azzal foglalkozniuk, hogy a nép a Kern-szinkront követeli, miközben az MGM olcsóbb lenne (a németek ugyanilyen válogatósak, de ők sokan vannak, a pénzük meg pláne), hogy mennyit tud/akar fizetni a forintban számoló tévé a filmcsomagért, vagy hogy országosan 10 vagy 12 moziban vetítsék azt, ami csak Berlinben 20 helyen megy. Ezen örömöket, cserébe a sápért, átengedik a helyi partnernek, aki a költségeit könnyedén átterheli a nézőre/vevőre, hiszen ők biztosan jönni fognak. Persze ilyen árak mellett nem mindegyik filmre. Hogy mennyire nem mindegyikre, az a DVD/BD-választékon látható leginkább.
Az amerikaiak láthatóan nem vesznek plusz munkát a nyakukba, amit forinttal meg cseh koronával fizetnének meg, a helyi cégeknek pedig eszük ágában sincs regionális tömörüléssé szerveződniük, mert a kicsi, de fix szemétdombot senki nem adja fel a bizonytalanért. És a lefölözés akkor is megmaradna, azaz az árak nem csökkennének, "csak" a választék nőne a nagyobb rendelés miatt.