Mivel nagy tisztelője vagyok Luchino Viscontinak, így biztos vagyok abban, hogy nekem most is tetszeni fog a ROCCO ÉS FIVÉREI, ámbár olvastam róla olyan írást is valamilyen magyar blogban, hogy mennyire elavult és poros film. Tulajdonképpen ezzel az alkotással indult Visconti híres és sokat vitatott családeposzainak sorozata, és ez az utolsó műve, amelyben a neorealizmus – mely irányzat egyik megteremtője volt a MEGSZÁLLOTTSÁG című filmjével – stílusjegyei egyértelműen felismerhetők. Egy modern remake-ben nyilván sokkal látványosabbak és véresebbek lennének Alain Delon bokszjelenetei, és az utcalány megerőszakolása és meggyilkolása is lényegesen explicitebb lenne, ámbár az a képsor a maga idejében is kiverte a biztosítékot. Még Magyarországon is vihart kavart ez a mű, egy korabeli kritika egyenesen Visconti filmjének hatásával magyarázott akkoriban elkövetett hazai bűncselekményeket.
A ROCCO ÉS FIVÉREI – mint minden Visconti-film – nagyszerű szereposztással készült el: Katina Paxinou, Renato Salvatori, Annie Girardot, Claudia Cardinale, Roger Hanin, de még a kisebb szerepekben is olyan színésznők, mint Adriana Asti (például Amore A CSÓRÓ-ból és Ennia a CALIGULA-ból) és Claudia Mori (énekesnőként és Adriano Celentano feleségeként is ismert). Köztudomású, hogy a homoszexuális Visconti szerelmes volt Alain Delonba, akinek imázsához szorosan hozzátartoztak a bi- és homoszexualitásáról terjengő pletykák. Delon állítólag nem viszonozta Visconti szerelmét, de mindig nagy tisztelettel és hálával beszélt róla: „Nem múlik el életemben olyan nap, amikor ne gondolnék rá. Ami lettem, azt neki köszönhetem. Ő és még néhány más rendező valóban tekintélyek voltak! Pótolhatatlan... Sajnos én már nem leszek ott, hogy megismerjem azokat, akik egyszer majd elfoglalhatnák a helyüket, amely azóta is üres.”
Az EGY ASSZONY MEG A LÁNYA eredetileg Anna Magnani főszereplésével készült volna, és Sophia Loren játszotta volna a lányt. Magnani azonban visszaadta a szerepet, nem akart Sophiával forgatni. Döntését azzal indokolta, hogy Loren magasabb nála, és nevetséges lenne, hogy felnéz a lányára. „Bennfentesek” tudni vélték, hogy igazából nem kedvelte fiatal riválisát, nem tartotta jó színésznőnek. Ennek viszont ellentmond az a tény, hogy ő javasolta De Sicának, hogy inkább az anya szerepét adja Sophiának. Loren alakítását Oscar-díjjal ismerték el, és így Magnani után ő lett a második Oscar-díjas olasz színésznő. (Érdekes véletlen, hogy egyik színésznő sem volt jelen a díjkiosztón. Magnani helyett Marisa Pavan, Loren helyett Greer Garson vette át a díjat.)
A NŐ SZAGA tagadhatatlanul jobb, mint a jóval későbbi amerikai remake Al Pacino modoros és steril alakításával. Vittorio Gassman igazán ragyogó. Mindazonáltal Dino Risitől én jobban szeretem a FEHÉR TELEFONOK című szellemes vígjátékot. Kuriózum, hogy 1989-ben épp Risi rendezte meg az EGY ASSZONY MEG A LÁNYA remake-jét a tévé számára: az anyát ismét Sophia Loren játszotta. A De Sica alkotása iránti tiszteletből a lány megerőszakolásának jelenetét állítólag ugyanazokkal a beállításokkal vették fel.