Megjelenések

Igen,nagyon kellene egy régi filmeket(a régi alatt nem a 20 éves alkotásokat értem,hanem akár egy M.Dietrich filmet a 30-as évekből)sugárzó adó.

Reménykedni lehet. Én még a digibook kiadásban se reménykedek.
Szimpla műanyagtok és kész. Amelyik piacon egy DVD szinkron nélkül jelenik meg, ott ilyen kiadásra nem sok remény van. Lásd Gladiátor digibook, King Kong digibook, A nagy balhé digibook, Bourne-sorozat steelbook, Trónok harca digipack díszdoboz.

Meglepődtem, hogy miféle film az a Chindler s List aminek a plakátját a film mellé adják, aztán rájöttem, hogy a kompozícióval vannak gondok nem az extrákkal :)

Dömi, te szoktál innen rendelni? Ha igen, akkor lehetne társulni majd egy rendelésedhez? Még nem biztos, de lehet, hogy érdekelne innen valami.

Azt csak te magad tudhatod, hogy reméled -e! :)

remélem ilyen kiadás lesz belőle nálunk is!?!?

http://www.filmarena.cz/blu-ray-schindleruv-seznam-specialni-sberatelska-limitovana-edice-s-plakatem

Schindler listája és Lincoln mikor jelenik meg itthon?????

És tegyük hozzá, hogy nem is a tévé sugárzás hiánya az, ami legjobban fáj olasz film fronton, hanem a DVD kiadások hiánya. És pont azért, mert ha kiadnak egy filmet DVD-n, akkor az már könnyebben elérhetővé válik (megvételre + esetleg könyvtárak, filmklubok számára is) és könnyebben megmarad. Például torrenteken és letöltő oldalakon is. Ez így furán hangzik, de amennyiben egy piacról eltűnik egy adott kiadvány, így még elérhető marad azok számára, akik nem tudták megvenni. Hisz nem minden filmhez készítenek feliratot, szinkront meg csak ahhoz tudnak szerezni, amihez készült és őrzi valaki VHS-n.

Én például először tévében láttam az Országúton és jó pár Bergman filmet és ezeknek is nagy hatása volt arra, hogy később gyűjtsem őket.
A baj az, hogy a 70-es években, amikor a giallok és az olasz zsarufilmek mentek és menők voltak Európa más részein, nálunk ezeket nem hozták be. Pedig abban a korban szerintem egy Milano Calibro 9 vagy egy Profondo Rosso nálunk is bekerülhetett volna a köztudatba. Giallo fronton kiadták hosszú évekkel később VHS-n Sergio Martinotól a Szerelmi vérszomjat (állítólag remek szinkronnal) és a Profondo Rossot Gyilkosság áldozatai címen mindkettőt megvágva, de hát ez nem pótolja azt, hogy ezeket nem akkor hozták be, amikor friss, modern filmek voltak.

Épp a múlt héten foglalkoztam a Pasolini-blogomban a CSÚFAK ÉS GONOSZAK rendezőjével, Ettore Scolával, és újfent szembesültem azzal, mennyi remek filmje van ennek a palinak, melyek nálunk DVD-n is elérhetetlenek. Mint a korábban már említett BELFEGOR A POKOLBÓL, vagy a MENNYIRE SZERETTÜK EGYMÁST! és A TERASZ című dráma elsőrangú szereposztással, Loren és Mastroianni nagyszerű kettőse, az EGY KÜLÖNLEGES NAP, továbbá A BÁL című zenés film (itt még a szinkronnal se kéne bajlódni!), vagy A POSTAKOCSI című történelmi dráma, netán A CSALÁD című szívet melengető alkotás – mindkettő kiváló színészeket vonultat fel: Mastroianni, Harvey Keitel, Jean-Louis Barrault, Andréa Ferréol, Laura Betti, Gassman, Philippe Noiret, Stefania Sandrelli, Fanny Ardant és mások.

Soraidat olvasva még több kétely támadt bennem, hogy amikor egy normális DVD-kiadást sem mindig sikerül összehozni egy-egy régi filmből, nem túl nagy merészség-e Blu-Rayjel kijönni. Az én köreimet nem zavarja, ha megjelenik BD-n is a Spencer–Hill-életmű, csak arra gondolok, hogy anno, amikor még a DVD volt viszonylag új formátum, hányszor elhangzott az Xpressen is, hogy lényegében VHS-minőséget kap az ember DVD-áron, ami akkoriban még nem 99 és 990 Ft közötti kategória volt. Nekem úgy tűnik, mintha mostanság hasonló történne: DVD-minőség jön ki BD-áron. Józan paraszti ésszel gondolkodva azt tartom valószínűnek, hogy a VIGYÁZAT, VADNYUGAT! is ez a színvonal lesz, de nyilván minden rajongó örömmel nyugtázza majd, ha mégsem nekem lesz igazam.

Cimborámnál szoktam néha Blu-Rayeket is nézni, és mondanom sem kéne, hogy nem Junoszty tévére van kötve nála a masina. :)) A közelmúltban láttunk valami filmet Blu-Rayről – a címére hirtelen nem emlékszem, de nem volt se régi, se rétegfilm –, és mindketten megfogalmaztuk azt a véleményünket, hogy egyáltalán nem látszik látványos minőségkülönbség a DVD-hez képest. Ellenpéldaként említeném A BOSSZÚÁLLÓK-at, amely DVD-n valószínűleg egyáltalán nem tetszett volna, 3D-s Blu-Rayről nézve viszont egészen más élmény volt.

Az ÉJFÉLKOR INDUL ÚTJÁRA A GYÖNYÖR évekkel ezelőtt lement a tévében, sikerült is DVD-re vetetnem. Hihetetlenül rossz minőségű, elnyűtt kópiát játszottak, nekem még VHS-sen sem lenne pofám így előrukkolni ezzel a filmmel. De legalább egyszer elővették. :))

Emlékezetem szerint én csak a képarány miatt szoktam pofázni, de amiatt nagyon. Jelen film esetében viszont már lehet tudni, hogy az eredetivel jön. Ha nem így lenne, maradna a boltban részemről...

Ha már olasz filmek, én egy Csúfak és gonoszak-nak is tudnék örülni nagyfelbontásban, most nemrég megint kinyomtak Dotkom-ék egy adagot belőle DVD-n, tetszhalotti állapotukból feltámadván. Az előző szériát úgy szétkapkodták, mint állat...

Nem biztos, csak hátha.

Egyébként nem vagyunk egyedül a jelenséggel, hiszen Németországban (amely - hozzánk hasonlóan - igazi budspencerföld) szintén most indul a páros filmjeinek BD-kiadása. Egyelőre vegyes visszhanggal, de nagy érdeklődéstől övezve.

Amúgy nagyon el kell szúrni egy BD-t, hogy a javulás ne legyen látványos. A magyar kiadások egyébként számos sebből véreznek (a Piedone a zsarun csúszik a Bujtor-szinkron, a Piedone Egyiptomban két kiadásban is megvan, egyik sem anamorf, bár állítólag van ilyen kiadásunk is, képaránygondok dögivel, stb.), így a kisebb javulás is örvendetes.

Ettől függetlenül persze jöhetne a Goodbye és ámen vagy az Éjfélkor indul útjára a gyönyör, de aligha fognak...

Pupi Avatinak egész sok filmjét leadták a tévében, bár az utóbbi egy-két évben talán már tényleg nem ment tőle semmi. Utoljára A második nászéjszaka című 2005-ös fimjét láttam, ha jól emlékszem, a Duna TV-n. Emlékszem, még egykor az HBO-n is ment filmje. Azért nem ellenkeznék egy életműsorozat ellen.

Visszatértünk az alapokhoz: miért olyan biztos, hogy egy negyven éves, filmtörténetileg nem különösebben jelentős olasz filmet valóban Blu-Ray minőségben fogunk megkapni csak azért, mert most Blu-Rayen adják ki? A BD-kiadás részemről a bizonytalan minőség miatt tűnik vitathatónak, és nem azért, mert én nem vagyok rajongó. (Blu-Rayen egyébként sem gerjedek semmire se, mert nincs játszóm, és öreg is vagyok már ahhoz, hogy újrakezdjem a gyűjtést egy másik adathordozón. Ugyan minek is, hiszen az általam favorizált több évtizedes filmek Blu-Ray kiadása nem valószínű, hogy látványosan többet nyújtana, mint a DVD?)

Words? Biscaya? Moonlight Shadow? Most már én is szeretem őket, de akkoriban valóban az ember idegeire ment, hogy folyton ezeket hallotta mindenhol. Ma már ez nem probléma számomra, mert rádiót nem nagyon hallgatok, zenés szórakozóhelyekre nem járok, otthon meg azt hallgatok, amihez éppen kedvem van.  :))

Nagyon igazságtalanok vagytok, hiszen Damianitól is kapható egy Terence Hill-film! :-)

Viccet félretéve, én is megvenném azokat, amelyeket felsoroltatok, de ezeket még nagyobb piacokon (pl. a német) sem egyszerű beszerezni, főleg akkor nem, ha valaki jó minőségben és vágatlanul akarja nézni őket.

Az utolsó tagmondatom a Spencer-Hill-filmekre is igaz, ezért BD-kiadásuk egyáltalán nem felesleges.

P.S.: Én a mai napig szeretem a Wordst, a Biscayát, a Moonlight Shadow-t, pedig annak idején könyörögtek a műsorvezetők, hogy ne kérjék annyiszor a hallgatók. :-)

Sokáig reménykedtem Damiani Nyomozás Krisztus holtteste után című filmjének kiadásában, de hiába. Mivel TV-t nem nézek évek óta ( csak nagyon ritka alkalmakkor ), ha le is adták az utóbbi tizenx évben, elkerült. A remake-et megvettem és azóta sikerült beszereznem a filmet is.
De szerintem arról még beszélgetni is kár, hogy valaha a TV Bava-t vagy Avati-t fog adni. Az említett rendezők közül rengeteg " rétegfilm " rendező. Hiába imádom Fellini vagy Bergman filmjeit manapság a saját korosztályom sem ismeri őket, sőt lefitymálóan nyilatkozik a rajongásomról, és nem értik mit lehet szeretni pl. az Országúton-ban, ami szerintem Fellini egyik legszebb és talán legpopulárisabb filmje is.
A média a jól bejáratott dolgokat szereti, nem fog a saját fészkébe piszkítani egy olyan filmmel, amit senki nem néz meg és esnek a nézettségi mutatók. Ezáltal szerintem teljesen érthető a Fantasy hozzáállása is, hisz ezt a filmet meg fogják venni, ellenben ha a Vad gyerek-et adná ki BD-n, annak is lenne vagy 3 vevője, de az azt vonná maga után, hogy lehúzná a BD kiadás rolóját. Ezzel a filmmel lehet hogy azt érik el, hogy a  most fanyalgók a jövő hónapban örülhetnek az ő kedvenceiknek. Nem értem hol itt a gond, mikor ( nem mintha nem tudnánk), majdnem minden harmadik hsz arról szól, hogy mennyire rossz a piacunk.
Persze, hogy a nagyközönség felé nyitnak. Kis pénz kis foci, de azt is mondhatnám : kapitalizmus.

Emberileg nekem sincs semmi bajom Spencerrel meg Hill-lel: persze, legyenek ők is műsoron, ez így igazságos. De egész biztosan nem túlzok, ha azt mondom, évente legalább egyszer a teljes életművük megnézhető a tévében, mellesleg a filmjeik megjelentek DVD-n is, és valószínűleg mindegyik letölthető az internetről is. Vagyis az ő életművük egyáltalán nem hozzáférhetetlen, miközben van olyan film, amelyet 30 éve hiába várok legalább a tévében, mert más módon végképp reménytelen lenne.

Damiano Damiani! Hát igen, őt is akartam említeni. Épp a jövő héten kapom meg egy haveromtól a MINT A BAGOLY NAPPAL és a MIÉRT ÖLNEK MEG EGY BÍRÓT? című filmjeit. Netről letöltöttem idegen nyelven A VIZSGÁLAT LEZÁRULT, FELEJTSE EL!, a FÉLEK és a GOODBYE ÉS ÁMEN című filmjeit is. Ezeket is nagyon szeretem.

Elio Petritől pár éve elcsíptem a VIZSGÁLAT...-ot, örök hálám a cimborámnak, aki felvette nekem DVD-re. A többi filmjét is hajtom, némelyiket szintén idegen nyelven szereztem meg, jobb híján.

A dupla filmes Franco Nero-DVD nem rossz kiadvány, ámbár nem értem, az EGY RENDŐRFELÜGYELŐ... miért feliratos, amikor szinkron is készült hozzá annak idején. A másik film, A SZALAMANDRA egy politikai krimi kiváló szereposztással: Christopher Lee, Eli Wallach, Claudia Cardinale, Sybil Danning, John Steiner. Nekem tetszett, bár nyilván nem filmtörténeti darab.

A giallók és a poliziottesco számos nagyszerű darabja szintén ismeretlenek nálunk. Talán az eddigiekből is sejthető, hogy nekem az olasz filmművészet nagy kedvencem, és még mindig volna mit felfedeznem belőle.

"Nem akarok én itt a Spencer–Hill-filmek ellen agitálni, mert az én alapelvem, hogy virágozzék minden virág. Csak éppen ami a 70-es évek olasz filmjeit illeti, mintha nálunk csak ez az egyféle „virág” virágozna."

Teljesen igazad van. Hol van például Elio Petri, aki olyan zseniális filmeket rendezett, mint az általad is említett Todo Modo, A munkásosztály a paradicsomba megy vagy az Oscar-díjas, Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében?
Ez három remekmű, melyhez annak idején zseniális szinkronos is születtek. Elképesztően hiányoznak. Egy korán elhunyt zseni alapművei.
De ugye meg lehetne említeni Damiano Damianit, aki szerintem mai napig a legjobb politikai-társadalom kritikai krimiket rendezte: Mint a bagoly nappal, Miért ölnek megy egy bírót?. Az Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek megjelent szinkron nélkül, egy másik film társaságában egy lemezen, nem tudom milyen lehet a kiadvány. Nem szeretem ezeket a 2 film 1 lemezen kiadásokat, főleg, ha a rendező nem ugyanaz a személy, és az egyik film nem is folytatása a másiknak.
Francesco Rosi is méltatlanul hanyagolt személy nálunk, akitől semmi se jelent meg DVD-n, de még a tévé se adja soha. A Krisztus megállt Ebolinál az egyik legcsodásabb alkotás a vidéki Olaszországról, de az olyan remekei is fontosak, mint a Gyilkosság Szicíliában, Kiváló holttestek.
És akkor még nem beszéltünk: Mario Bava, Pupi Avati vagy éppen a Taviani testvérek számtalan filmjeiről. Meg persze azokról, akiknek már jelentek meg idehaza filmjeik, de fontos filmjeik hiányoznak: Dario Argento: The bird with chrystal plummage, Deep Red, Phenomena, Tenebr), Pasolini: Teoréma, A csóró, Madarak és madárkák; Fellini: Nők városa; De Sica: Umberto D., Nápoly aranya,  Rossellini: Stromboli, Németország nulla évben,
De beszélhetünk kevésbé művészfilmes alkotásokról is:
Sergio Corbucci: A szakértő, A zsoldos  vagy ott a poliziesco műfaja, ami idehaza totál kimaradt / kimarad.


"Szóval volna miből válogatni, nem kéne folyton Bud Spencernél meg Terence Hillnél leragadni, mert amíg orrvérzésig ezeket nyomják, addig a közönségnek alkalma se nagyon van arra, hogy más filmeket is megismerjen és megkedveljen."

Egyetértek. Mikor először kiadtak pár Bud Spencer Terence Hill filmet megvettem néhányat (Piedone, Kincs, ami nincs, Bűnvadászok stb.), de őszintén megvallva, ma már tuti nem venném meg őket. Jó ha egyszer megnéztem őket és azóta se. Annyi filmjük és annyiszor megy a tévében, hogy kár volt értük pénzt kiadni. Bár ma már ott tartok, hogy a tévében se nézném meg őket, mivel már kb. olyan hatást tesznek rám, mint egy reklámszünet: "ja csak megint egy Bud Spencer film, sorozat..." és kapcsolom tovább. Így lehet egyébként megutáltatni filmeket (nem a színészt, akit mai napig nagyon szeretek, mint embert is), mint ahogy a slágerekkel is ez történik a rádiók "áldásos" tevékenységének köszönhetően. Értem én, hogy e filmek jogai olcsók és bármikor, bárhol leadhatóak, és nem is kötelező nézni őket, de ettől még a tény tény marad. De lehet, hogy csak én nőttem ki a gyerekkorból és mostanság már nem vágyom arra, hogy ezeket a filmeket 10-szerre is végignézzem.

Nemrég így nézett ki egy hétvége:

1. Kincs, ami nincs
Cool - 12:40
2. ...és megint dühbe jövünk
Film+ - 15:00
3. Nincs kettő négy nélkül
Film+ - 17:05
4. Bűnvadászok
Film+ - 19:00

Ez már azért túlzás :)

De 2010-ben volt is erről egy origo cikk:
"12 év alatt 52 alkalommal vetítették a kereskedelmi tévék a Kincs, ami nincs című Bud Spencer-filmet"

http://www.origo.hu/teve/20100602-ujabb-nyar-bud-spencerrel-ismetelt-filmek-a-magyar-tevekben.html


Egyébként, ha igény van rá, adják ki az összes filmjüket és boldogítsák azokat, akik gyűjtik őket, adja le a tévé sűrűn, hogy aki meg nem venné, de nézné az nézze, de tényleg lehetne figyelmet fordítani más olasz filmeknek is, amik mégiscsak legendásak és mai napig nívós alkotások. Ott van például Giuseppe Tornatore, aki rendkívül nívós alkotó, ráadásul közönség kedvenc is, én legalábbis nem láttam olyat, akinek ne tetszett volna a Maléna, a Cinema Paradiso vagy Az óceánjáró zongorista legendája. Ezek legalább kijöttek nálunk DVD-n, de szerintem ha például a tévé is adná normális időpontban, akár ilyen filmekkel be lehetett volna vezetni az olasz filmeket a köztudatba.

Igen, a régi olasz szkeccsfilmeket igazán előkaphatnák újra: CICABABÁK, TÜNDÉRI NŐK, OLASZ FURCSASÁGOK, A VILÁG LEGRÉGIBB MESTERSÉGE stb., stb. – egyik sem filmművészeti mérföldkő, de rendezőik meg szereplőik miatt érdemes őket újra (vagy legalább egyszer) megnézni.

Mindig hallok újat, bár ne hallanék! Mariangela Melato halálhíréről nem értesültem, így most ez igazi hidegzuhanyként ért. Jellemző, hogy nálunk csak egy filmje jelent meg DVD-n, a FLASH GORDON, ami az ő szempontjából nem különösebben kiemelkedő alkotás. Szenzációs színésznő volt, akit gyakran hasonlítottak Monica Vittihez, bár ő ennek nem örült. Természetesen nagyra becsülte Vittit, de joggal gondolta azt, hogy ő első Melato, és nem második Vitti.

A kommunista filmforgalmazás jóvoltából hál  istennek, annak idején láthattuk moziban a leghíresebb filmjeit: a drámákat (A MUNKÁSOSZTÁLY A PARADICSOMBA MEGY, NÉZD A BOHÓCOT!, TODO MODO, A NADA CSOPORT, A TÁBORNOK ÁLLVA ALSZIK, AZ ÖTÖDIK HATALOM, A RENDŐRSÉG MEGKÖSZÖNI) és a vígjátékokat (A RENDŐRNŐ, A MACSKA REJTÉLYES HALÁLA, CSAK RÁ KELL NÉZNI, EZ IGEN!) egyaránt. Személyes kedvencem a FELEJTSÉTEK EL VELENCÉT (1980) című dráma volt (ez csak a tévében ment), melyről épp nemrég emlékeztem meg a Filmbookon sznob kedvenceim toplistájában. Kiváló alakítást nyújtott, melyhez Bodnár Erika szinkronhangja tökéletes volt. Nagy egyéniségét veszítette el vele az olasz és az egyetemes filmművészet, igazán megérdemelné, hogy emlékére valamelyik magyar csatorna elővegye valamelyik régebbi nagy filmjét.

Hogy a régi filmek iránt nincs igény, azt jómagam némi túlzással épp a Bud Spencer–Terence Hill-filmek meg az elmúlt 2-30 év amerikai mainstream filmjeinek állandó, monotonul ismétlődő játszásának tudom be. :)) Ha jól sejtem, a néhai Filmmúzeum (a mai Filmmánia) is azért volt kénytelen arculatot váltani, és frissebb (és amerikai) filmekkel bővíteni a kínálatát, mert a régi és zömmel európai klasszikusok sokkal csekélyebb (fizetőképes) érdeklődést keltettek, mint más csatornákon a kommerszfilmek sztárjai, valamint az alpári valóság- és kibeszélőshow-k. A Zone Europe is hasonló okokból szűnt meg néhány éve, pedig ragyogó filmeket játszottak, szinte csak azt a csatornát néztem annak idején.

Részben én is egyetértek. Monicellitől nemrég láttam az Utazás Anitával című filmet, ami nem is tartozik a sikerültebb alkotásai közé, de remekül szórakoztam rajta. Szintén a közelmúltban volt szerencsém újra a Boccaccio 70 című szkeccsfilmhez, és most még nagyobb élmény volt, mint elsőre. Sajnos a Film Mánián kívül nem nagyon mennek régebbi olasz filmek a tévében, pedig igény biztos lenne ezekre is.
Mariangela Melato halálakor szembesültem azzal, hogy médiában dolgozó kollégáimnak fogalma sincs arról, ki volt a színésznő és milyen filmekben szerepelt. Úgy néztek rám, mint egy csodabogárra, mert kapásból felsoroltam több filmjét is.
Én úgy gondolom, hogy nem kevesebb Bud Spencert és Terence Hillt kellene játszani, hanem a hitvány, értéktelen szemét helyett lehetne a filmművészet kiemelkedő alkotásaiból illetve az emlékezetesebb szórakoztató filmekből válogatni. Ja, és nem csak az olaszokból. Egy mai fiatalnak szinte esélye sincs, hogy megismerkedjen Kurosawa, Jean Gabin, Marlene Dietrich, Fritz Lang, James Cagney vagy Fábri Zoltán filmjeivel. Ez csak néhány név, lehetne még sorolni.

Egyetértek!

Nem akarok én itt a Spencer–Hill-filmek ellen agitálni, mert az én alapelvem, hogy virágozzék minden virág. Csak éppen ami a 70-es évek olasz filmjeit illeti, mintha nálunk csak ez az egyféle „virág” virágozna. És itt nem is feltétlenül Fellinit, Antonionit, Viscontit meg a többieket emlegetném, hanem inkább a másodvonal maga idejében szintén elég sikeres filmjeit: például Monicelli remek vígjátékait (AZ EZREDESEKET AKARJUK, OLCSÓ REGÉNY, FÉRFIAK PÓRÁZ NÉLKÜL), Dino Risitől a FEHÉR TELEFONOK-at, vagy Stenótól A RENDŐRNŐ-t, vagy Celentanóval a BLÖFF-öt, vagy Monica Vitti komédiáit, vagy olyan klasszikusokat, mint a BELFEGOR A POKOLBÓL vagy a BRANCALEONE ÁRMÁDIÁJA stb., stb. Szóval volna miből válogatni, nem kéne folyton Bud Spencernél meg Terence Hillnél leragadni, mert amíg orrvérzésig ezeket nyomják, addig a közönségnek alkalma se nagyon van arra, hogy más filmeket is megismerjen és megkedveljen.

Biztos, nem ok nélkül tartják a filmjeiket folyamatosan műsoron. Sokadszorra is jobb nézettséget produkálnak, mint sok mai sikerfilm.

Inkább ezt, mint a Halálfutam újabb részét, vagy a Skorpiókirály 4-et.

Nekem is,de minden idők legsikeresebb olasz filmjei(legalábbis a hazájukban) a ő nevükhöz fűzőnek.
Igaz,engem is fejbe csap,a legnagyobb bevételt hozó olasz film nem egy Fellini,Antonioni,Rossellini,De Sica stb.alkotás,hanem az Ördög jobb és bal keze 2.