"a kiadókhoz naponta érkeznek panaszos levelek azért, mert a kedves vevők drágán megvásárolt szélesvásznú tévékészülékén nem tölti ki a teljes képet a film, és fent és lent fekete csík található (nem viccelek)!"
- ez kriminális, de ezen sem vagyok meglepődve. :(
Amit az utolsó bekezdésben írtál, ahhoz van egy kis hozzáfűznivalóm: volt egy-két, számomra igen cím nemrég, melynél el voltam csúszva a vásárlással, és le mertem itt írni, hogy nagyon remélem, a kiadó ezeknél a címeknél nem kezd leárazásokba, mert fontos számomra, hogy én is azok között legyek, akik teljes áron (...) vásárlással jelzik a kiadó számára, hogy "igen, (nekem is) van igényem hasonló filmek kiadására itt Magyarországon, úgyhogy befizetek a következő ilyen filmre is, és szeretettel várok még ilyet!". Ezt leírtam, és többen letámadtak, igen, ezen a fórumon (!), hogy mekkora egy sznob, pénzszaró barom vagyok, aki lenézi az olcsón vásárlókat, és hogy értsem meg, hogy a csekkek, meg a munkanélküliség, meg a mittomén. Hát ez egy nagy szart.
Érdekes, hogy a csekkek meg a munkanélküliség ellenére, ha híre megy egy ötszáz forintos tömeges leárazásnak, érdekes módon ezeknek az embereknek is kinyílik a pénztárcája, és úgy túrnak ezekben a kosarakban (virtuálisan is), hogy abból a pénzből, melyet végül elköltenek, több extra kiadás is kijönne simán. Engem, meglepően sokakkal ellentétben nem igazán vigasztal, ha kedvencemet féláron vehetem meg, cserébe egyúttal becsúszik néhány olcsó bóvli (hsz így arra is marad pénz"), mert nekem a bóvliknál sokkal fontosabb, hogy a kiadó felé jelezhessem, hogy van igényem extra kiadásokra a régi (vagy akár új) kedvenc filmjeimből, mint az, hogy legyen pénzem néhány ötszáz forintos francra, mely már akkor sem érdekelt, amikor háromezer volt, vagy ötezer.
Én ebben a kérdésben nem tudok velem egyetértőre találni, mert úgy veszem észre (megint az ing kérdése), sokkal több itt a gyűjtögető, mint a gyűjtő. Láttam nem egyszer, hogy "a te dvd gyűjteményed" topicban egy-egy, mindössze 100-150 kiadvánnyal rendelkező gyűjtő csak többszöri unszolásra, szégyenkezve szúrja be nem is akármilyen gyűjteményét, és a fotók alatt azonnal magyarázkodásba kezd, hogy "tudom, hogy kevés...". Ugyan már! Valószínűleg mindenért teljes árat fizetett, örült neki, mint az atom, az 1000 ember között van, akiről Te is beszélsz, viszont nincs minden szar a polcán. EZ az ésszerű, gyűjtőhöz méltó pénzköltés, én ehhez gratulálok, nem is akárhogyan!
Ahhoz már nem tudok gratulálni, amikor valaki beszúr egy képet húsz darab most leárazott, ötszáz Ft-os (egykor 3-4 ezerért kapható) filmhez, majd elképedve végignézem, ahogy jönnek a gratulációk. De mihez, könyörgöm, mihez? Ahhoz, hogy felszállt a villamosra, bement a boltba, odament az első fémkosárhoz, és túrt benne egy kicsit? Krisztusom.
Nem leszek ezzel népszerű, no de ha az akarnék lenni, énekelnék, vagy táncolnék, mindenesetre pontosan így gondolom a dolgot, ahogy leírtam.