Te hogy neveznéd azt, amikor valaki rendelésre ír könyvet? Ugyanez amúgy a forgatókönyvipar. Az illető, aki előttem írta, igaza volt az ipar szóval kapcsolatban.
Én nem a fantasy ellen beszélek, mert jó, ha van. Az eredete valahova a 17. századba tehető vissza, mikor is Daniel Defoe megírta a Robinson Cruesoe-t. Az volt az első utaztató regény (ha jól emlékszem, irodalmi szakzsargonban "pikareszk" regény), ezután jöttek a naturalista Émile Zola utaztató regényei és az évszázadok folyamán tovább fejlődött, alakult az irodalom. De sajnos napjainkban nehezen beszélhetünk valódi irodalmi értékekről, mikor a médium kultúrális szennyezése soha nem látott méreteket ölt (Tvrtko pokol könyvei, sztárok könyvei, Havas Henrik könyvei és még sorolhatnám).
Én koromból fakadóan 3 éve olvastam először Asimov könyvet, de nem hinném, hogy ettől rosszabb ember lennék vagy értelmileg szegényebb. De igazából az első igazi fantasy a Jonathan Swift által írt Gulliver utazásai volt, ahol az író olyan világokat tárt fel a közemberek előtt, amilyet azelőtt nehezen tudtak volna elképzelni: ugye a liliputiak. De emlegethetnénk Voltaire Candide-ját is.
Tudod-e, hogy azért született meg ez az egész fantasy dolog, mert annyira sz*r élet volt akkoriban, hogy az embereknek ez volt az egyetlen menekülési útvonaluk a való világ borzalmaiból? Ez egy kis apró fény volt az alagút végén, hogy igen, van remény egy újabb, jobb életre a jövőben, hátha unokáinknak már jobb lesz. Ennek ez volt a célja, hogy az emberek fantáziája szárnyaljon első sorban, hogy ne a mindennapi gondokkal küzdjenek állandóan, hanem egy picit szabadnak érezhessék magukat ebben a túlzottan is bürokratizált rendszerben. Akkor is megvolt a bürokrácia intézménye, most is megvan.
Nagy dolog angolul olvasni könyveket, tényleg büszke lehetsz magadra, de én úgy hiszem, hogy elsősorban magyarul szeretek olvasni műveket. Mert a magyar nyelv nagy kincs. A nyelvi fordulatok, nyelvi játékok. Az angol egy silányabb nyelv. Persze mint minden nyelvben az érzelmeket angolul is ki lehet fejezni, de közel sincs olyan árnyalata az angol nyelvnek, mint a magyarnak. Vajon miért lett világnyelv az angol?:) Mert egy egyszerű, primitív nyelv. A primitívet most nem pejoratív értelemben írtam. Itt felemlíthetnénk most Vörösmarty Csongor és Tündéjét a romantika korszakából, ebben is megtalálhatók az utaztató műfaj elemei. Vagy Balassi Bálint, Ady Endre és kedvencem, Arany János verseit, ahol nyelvileg korszakalkotót alkotott mindegyikük. Az előbb említett költőt csak azért említettem fel, hogy érzékeltessem, milyen költőink voltak, akik még napjainkban is aktuálisan részt vesznek a nemzeti kultúrában.
A fordítók pedig igyekeznek egészében visszaadni egy regény nyelvezetét, tehát nem lehet a fordítókra fogni, hogy esetleg tartalmilag és gondolatilag kevesebbet adnának vissza nekünk, olvasók számára.
Nem hívnám ezt vagdalkozásnak, inkább csak példákat hoztam fel, hogy Salvatore-nál vannak jobb regények is, csak sokszor elkerüli az emberek figyelmét néhány klasszikus.
Eszembejutott még egy "utaztató" költemény, ha emlékszel még Homérosz Odüsszeia c. eposzára - nem mondanám teljesen pikareszknek, de vannak benne vonások...
Szóval semmi bajom az iparral, félreértés ne essék, én is szívesen olvasok fantasy-kat, ha időm is van rá, de úgy érzem, hogy tényleg kezdek kinőni az olyan karakterekből, mint Drizzt Do urden és hasonlók. Én többre vágyok...