Az FF Film honlapja szerint május 31-én megjelent Bernardo Bertolucci négyrészes filmeposza, a HUSZADIK SZÁZAD. Az 1976-ban készült film világszerte nagy feltűnést keltett, s talán első ízben osztotta meg igazán látványosan Bertolucci addig nagyjából egységesnek hitt rajongói táborát. Voltak, akik korszakalkotó nagy műként értékelték, mások csak külsődleges hatásvadászatot láttak benne. Nálunk például Nemeskürthy István írt lesújtó kritikát a mű magyarországi bemutatója kapcsán.
A film két család történetén keresztül követi végig Olaszország történelmét a múlt század első felében. A gazdag Berlinghieri és a szegény Dalco családban egyszerre születik fiúgyermek: Alfredo, illetve Olmo. Kettejük sorsa szorosan összekapcsolódik: hol barátokként, hol – társadalmi helyzetükből adódóan – ellenségekként látjuk őket. A fasizmus előretörése és rémuralma mindkettőjük életét döntően befolyásolja...
A nagyszabású film részben amerikai pénzből készült (ezt is felrótták egyes kritikusok!) rangos szereposztásban: idősebb Berlinghieri szerepét Burt Lancaster kapta, aki Viscontihoz fűződő barátsága révén egyébként is szorosan kötődött Itáliához. Idősebb Dalco alakját Sterling Hayden formálja meg: a színészt 1941-ben a Paramount "a filmtörténet legszebb férfija"-ként reklámozta. (A KERESZTAPÁ-ban is játszott.) A felnőtt Alfredo az akkoriban ismertté vált Robert De Niro, a felnőtt Olmo pedig a szintén akkortájt befutott Gerard Depardieu lett: mindketten kiváló alakítást nyújtottak. A kegyetlen fasiszta pár, Attila és Regina szerepét Donald Sutherland és Pasolini bizalmas barátja, Laura Betti játszották, hátborzongatóan. A főbb szereplők között találjuk Dominique Sanda és Stefania Sandrelli nevét: ők A MEGALKUVÓ (1970) című Bertolucci-filmben is játszottak már együtt. A stábból kiemelésre méltó még Alida Valli és Romolo Valli is: mindketten az olasz filmipar foglalkoztatott színészei voltak, Alida egyenesen a fasiszta éra sztárja volt, s emiatt a háború után felelősségre is vonták.
A bő 5 órás filmet Amerikában megrövidítve mutatták be, s csak a 90-es évek elején hozták forgalomba a teljes változatot. Magyarországon a film elkerülte a cenzúrát, ami erőszakos és szexuálisan szokatlanul merész jelenetei miatt igazán meglepő volt. (1979-ben volt nálunk a premier.) A leghírhedtebb jelenetek: Depardieu, De Niro és Stefania Casini (mint epilepsziás prostituált) közös ágyjelenete, melyben a hölgy erekciót igyekszik produkálni férfi klienseinél, de csak De Nironál ér el eredményt. Mindez semmi azonban ahhoz a jelenethez képest, melyben Donald Sutherland brutálisan szétveri egy gyerek fejét a falon. Sietve hozzá kell tennem, hogy mindkét szcéna dramaturgiailag indokolt.
S végül ejtsünk szót a producerről is: Alberto Grimaldi legutóbbi munkája a NEW YORK BANDÁI volt, de olyan filmek megszületését támogatta, mint a MÉG NÉHÁNY DOLLÁRÉRT, A JÓ, A ROSSZ ÉS A CSÚF, a SATYRICON, AZ ÉLET TRILÓGIÁJA, az UTOLSÓ TANGÓ PÁRIZSBAN, a SALO vagy a CASANOVA.
