Ha már meg lettem említve... :-)
Szerintem itt mindannyiunkban bennünk van az amikor egy film újabb és újabb módon megjelenik, egyszer DVD, majd BD, majd egy remaszter BD, majd egy 4K.. Hogy megvegyük, vagy mi is legyen... A marketing pszichológiája, hogy meg kell venni mert soha így még nem jelent meg, stb.. arra késztetné az embert, hogy vásároljon..., de: ha ki lehetne egyezni, hogy akkor mostantól ez van és kész, akkor én spec a DVD formátummal is kiegyeznék, de a BD-vel meg pláne. Több szerintem nem kell.
Persze vannak AZOK a filmek aminél azt érezzük, hogy be kell szerezni. Pl Spielbergtől a Harmadik Típusú Találkozások az első 3 lemezes BD díszdobozban van meg. Most kijött ilyen-olyan évfordulós kiadás, meg 4K is... Nehéz dió, egyelőre még nem vettem meg, próbálok a racionalitásomra hallgatni és megbeszélni magammal, hogy bőven jó ami van. Persze ha véletlenül az új kiadás tesztjére tévedek akkor érzem a csábítást, de nem lehet a végtelenségig. Titanic megvan VHS-en, aztán első DVD kiadás, majd 4 lemezes DVD díszdoboz és Blu-Ray/3D Bluray kiadás... Nem kéne több tényleg.... De ez a film meg UHD-n biztos rendkívüli lenne. Akárcsak a Schindler listája... És akkor ott tartunk, hogy kb megint midnent megveszünk megint. Egyelőre mostanság győz a racionalitásom, mert ha tök őszinte vagyok az esetek 99%-ban egy film ami a DVD formátum minőségét kihasználja az már bőven elegendő.
A modern "lemezes formátumok" témájában számomra sokkal fontosabb maga a tény, hogy legyen meg a film a polcomon. Legyen egy kézzel fogható, saját ízlésem és érdeklődésem alapján összeválogatott gyűjteményem amit reményeim szerint még nagyon sokáig tudok nézni, ez az én kis könyvtáram. Egy ilyen gyűjtemény, akárcsak egy könyvekből álló személyes könyvtár, szerintem óriási érték aminek a mai illékony és felületes világunkban nem tulajdonítanak megfelelő hangsúlyt. Egy személyes könyvtárból az ember "szelleme" megismerhető, s kézzelfoghatóságának köszönhetően tovább örökölhető, ergo: tovább él.
Szerintem itt mindannyiunkban bennünk van az amikor egy film újabb és újabb módon megjelenik, egyszer DVD, majd BD, majd egy remaszter BD, majd egy 4K.. Hogy megvegyük, vagy mi is legyen... A marketing pszichológiája, hogy meg kell venni mert soha így még nem jelent meg, stb.. arra késztetné az embert, hogy vásároljon..., de: ha ki lehetne egyezni, hogy akkor mostantól ez van és kész, akkor én spec a DVD formátummal is kiegyeznék, de a BD-vel meg pláne. Több szerintem nem kell.
Persze vannak AZOK a filmek aminél azt érezzük, hogy be kell szerezni. Pl Spielbergtől a Harmadik Típusú Találkozások az első 3 lemezes BD díszdobozban van meg. Most kijött ilyen-olyan évfordulós kiadás, meg 4K is... Nehéz dió, egyelőre még nem vettem meg, próbálok a racionalitásomra hallgatni és megbeszélni magammal, hogy bőven jó ami van. Persze ha véletlenül az új kiadás tesztjére tévedek akkor érzem a csábítást, de nem lehet a végtelenségig. Titanic megvan VHS-en, aztán első DVD kiadás, majd 4 lemezes DVD díszdoboz és Blu-Ray/3D Bluray kiadás... Nem kéne több tényleg.... De ez a film meg UHD-n biztos rendkívüli lenne. Akárcsak a Schindler listája... És akkor ott tartunk, hogy kb megint midnent megveszünk megint. Egyelőre mostanság győz a racionalitásom, mert ha tök őszinte vagyok az esetek 99%-ban egy film ami a DVD formátum minőségét kihasználja az már bőven elegendő.
A modern "lemezes formátumok" témájában számomra sokkal fontosabb maga a tény, hogy legyen meg a film a polcomon. Legyen egy kézzel fogható, saját ízlésem és érdeklődésem alapján összeválogatott gyűjteményem amit reményeim szerint még nagyon sokáig tudok nézni, ez az én kis könyvtáram. Egy ilyen gyűjtemény, akárcsak egy könyvekből álló személyes könyvtár, szerintem óriási érték aminek a mai illékony és felületes világunkban nem tulajdonítanak megfelelő hangsúlyt. Egy személyes könyvtárból az ember "szelleme" megismerhető, s kézzelfoghatóságának köszönhetően tovább örökölhető, ergo: tovább él.
0
