Persze minden évben van egy fecske, hívhatjuk Rókatündérnek vagy Kincsemnek, esetleg Valami Amerikának, de ezek nem csinálnak nyarat. Jó példa a Saul fia, amit közintézmények, sznobok és fanatikusok is beraktároztak, mégsem fogyott el, és ezen még az Oscar, s az újrakiadás (értsd: átcsomagolás) sem segített. De ugyanígy járt volna a nemzetibb érzelműek által "ellenfilmnek" beállított Lovasíjász is. A Kojotnak jót tett a körülötte kialakult balhé, sokan rámozdultak neten, akik közül erősen kérdéses, hogy hányan vették volna meg utána BD-n. Most itt a T2. Már kétszer kiadták itthon. Jó, nem remaszter, meg fémdoboz, de akkor is egy sokak által sokszor látott, mi több, megvásárolt cím. Kiszámíthatatlan, hogy még mekkora potenciál van benne. S itt mindig a mezei fogyasztókat kell kalkulálni, ugyanis sokan abból az egy-kétszáz fanatikusi körből szemlélődve ostorozzák a piacot, ami az ő szemszögükből persze érthető, csakhogy ők nem tartják el a piacot. Így aztán maradnak biztonsági játékból az új címek, azokból ötféle csomagolással. De ha csúszás van velük, már azokat is kintről veszi meg a gyűjtők egy része, mert ott még jobb a csomagolás, az ár stb. Szóval nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Nyilván lehetne jobban csinálni, de szerintem olyan sokkal jobban nem, hogy itt kánaán legyen.
