Azt az egyet tegyétek meg ilyenkor, hogy ne általánosítsatok. Nem a kiadóK vitték le a béka hátsója alá az árakat, hanem néhány kiadó. Érdemes lenne azt is megnézni, hogy hogyan tudták ezt megtenni. Egy részük úgy, hogy olcsó, vacak filmeket dobott ki ebben az árkategóriában olcsó dobozban, vacak borítóval, gagyi szinkronnal és nulla extrával. Más részük úgy, hogy joguk sem lett volna rá, kijátszották a jogtulajdonost, átvágtak mindenkit, adót csaltak, majd amikor szorult körülöttük a hurok, akkor új cégnéven csinálták tovább a stikliket.
A vásárló "csak" abban hibás, hogy nem volt képes megkülönböztetni a szart a minőségtől. Most felejtsük el a művészfilmeket, beszéljünk csak a nagybetűs szórakoztatásról, amelyben szintén léteznek színvonalbeli különbségek.
Általában alapból elfogadott axióma, hogy Bruce Willisnek jobb filmjei vannak, mint Cynthia Rothrock-nak, ám a magyar vásárlók nagy tömege szavazott mégis úgy a pénztáraknál, hogy nem kell a kétlemezes Die Hard 3.990-ért, inkább kell helyette 4 Amerikai tigris 990 Ft/db. áron, mert a sörből is jobb a több olcsóbban.
Nálunk tehát megvalósult a piacon a tehén b*ssza a bikát elv, ami sehol máshol, vagyis a nyugati filmes piac 90%-át meghatározó nagy stúdiók, illetve azok képviselői voltak kénytelenek igazodni a trágya-filmek kiadóinak piacához, mert egy idő után már csak az létezett. Itt az eredmény.