Moziban lemaradtam erről a filmről, s bár már hónapok óta megvan DVD-n, csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem. Tetszett, mint a legtöbb Almodóvar-film. (Talán az ÁLDOTT MÉLYSÉGEK az, ami nem nagyon ragadott meg, és úgy általában a korai filmjei kb. a MATADOR-ig.) Pedrónk fényesen bizonyítja, hogy különösebb extremitások nélkül is tud érdekfeszítő és szórakoztató lenni, és úgy elgondolkodtatni a nézőt, hogy azért a kikapcsolódás élménye se vesszen el. Ebben a filmjében nincsenek nemi szempontból oda-vissza operált szereplők, homokosok meg egyéb különc figurák, de most is van gyilkosság, melodramatikus fordulatok, tarka színek, szívbemarkoló ének és persze nagyszerű színészek. Carmen Maura hosszú évek után tért vissza Almodóvar világába, de ugyanolyan ragyogó, mint régen volt. Engem Vanessa Redgrave-re emlékeztetett, halk, csendes, mégsem észrevétlen, mindent el tud játszani. Nem nyomja el azonban a többieket sem, akik közül a szépséges Penélope Cruzt érdemes még kiemelni. Tudom, hogy minden színész vágyálma a hollywoodi karrier, és nyilván sok nő cserélt volna Penélopéval, hogy Tom Cruise oldalán pergesse az életét egy ideig, művészi szempontból azonban talán jobb lett volna, ha marad a spanyol filmeknél. A VOLVER-ben ugyanis újfent bizonyítja, hogy nemcsak igazi mediterrán szépség, aki gyönyörű és temperamentumos, hanem valóban tehetséges is. Carmen, Penélope, Lola Dueñas, Blanca Portillo, Yohana Cobo és Chus Lampreave ugyanolyan kitűnő alakítást produkálnak, mint amilyet Francois Ozon nyolc színésznőjétől láttunk. A meleg francia direktor szellemes alkotása (8 NŐ) csupán „franciásan könnyed”, a meleg spanyol direktor filmje viszont nemcsak szórakoztató, de elgondolkodtató is. 10/9