Egy jó színésznek nem kell gyűlölni a gyerekeket ahhoz, hogy csúnyán nézzen rájuk, ő csak eljátssza ezt, s ennél még sokkal bonyolultabb dolgokra is képes. S ehhez nem feltétlen kell olyan vehemens energiákat mozgósítania, hogy közben belegebedjen. Ez inkább a rossz színész ismérve. Igaz, jó és rossz, relatív fogalmak, s ezesetben lényegtelenek, hiszen voltaképp a mozinézőt marhára nem érdekli, hogy egy alakítás mögött többheti vívódás van, vagy kétnapos próba, legyen hihető, azt jónapot. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez az Apró titkok-beli szerep nem a legstrapásabb a Winslet-karakterek között, akkor az nem feltétlen dilettáns, lehetséges, hogy sokkal alaposabban ismeri nálad minden filmjének minden rezdülését, ismeri a képességeit, és még talán elfogultság sem kell, hogy ilyen kijelentést tegyen. Ettől még ő ugyanolyan Kate-rajongó, s épp a tárgyilagossága teszi, teheti őt hitelessé a kívülállók számára is. Elképzelhető, hogy neked sokkal jobban tetszett a film, ezért nem értesz egyet a más véleményen levőkkel, és az is lehet, hogy számodra sokkal nehezebb feladat lenne megformálni e film főhősét. Ezért is van az, hogy ma Kate Winsletről vitázunk inkább és nem rólad, bár igaz, az egészséges önbizalmad révén te is kaptál némi reflektorfényt. :-)
Igen, tudom. Ez eddig sem volt vitás! :-)