Apró titkok

Az igazi titok, a lélek, ruha nélkül is láthatatlan marad.

A Titanic-ban részemről teljesen rendben volt a dolog - mikor Caprio lefesti, kifejezetten szép jelenet! A Mennyei teremtményekben abszolút mértéktartó volt, és a Quillis-sel sincs semmi bajom. A többiről inkább nem beszélnék!Ma már tényleg kötelező elvárás hogy a legforróbb jeleneteket is el kell játszani, a mai színi tanodákban is ezt tanítják - "művészi alázat" "a jó színész mindent eljátszik, ami a szerepben íródott"Ennek ellenére úgy gondolom, az effajta felfogás miatt elvész a titokzatosság, és bizony, sokszor öncélúvá válik a meztelenkedés.Én legalább is szeretem, ha egy színésznőben meg van a tartás, és a titokzatosság! Ha mindent kitálalunk magunkból, hol marad a megfejteni való?Ez valahogy kortünet, van, akinek tetszik a "mindent megmutató művészet", van, akinek kevésbé.Ma már mindent bemutatnak: közösülést, szellentést, kakilást, böfögést, hányást, premier plánban kínzást, gyilkosságot, csonkolást, stb.Pár évtizede nem így volt! Úgy húsz-negyven éve , és még régebben rengeteg nagyszerű film készült, annak ellenére, hogy nem voltak ennyire merészek.Ha ma forgatnák a Körhintát, a Casablancát, a Háború és béké-t, biztos tele lenne szaftos jelenettel! Noszty fiú ma már jól megdöngetné Tót Marit premier plánban!Annak idején Ingrid Bergmann-t megszólták az erénycsőszök, hogy túl hosszú ideig tartott az egyik filmbéli csókja.Fellini Édes élete hatalmas botrányt váltott ki 60-ban, pedig egy árva meztelen szereplő sincs benne, és sehol egy trágár szó!Lehet, húsz, harminc év múlva már kötelező lesz (vagy már most is?) a pornográf(!) - nem erotikus - felvételek egy filmben, éa a Színművészeti Egyetemre is pucéran fognak bejárni a fevételizők!A világ változik, de kérdés, hogy jó irányba?

Szeretni nem szereti őket, de tudta, hogy szükségesek voltak, ezért elvállalta.

Ennek ellenére Kate többször nyilatkozta, hogy ki nem állhatja a meztelen jeleneteket! Mégis, a rendező és az a producerek kezében van egy színész és egy produkció, sőt, ha nem öncélú az említett jelenet, hát miért ne? A Sade márki játékaiba, a Titanicba és ebbe a filmbe nagyon jól illettek ezek a jelenetek!

Én ezt bátorságnak tartom, és annak, hogy felvállalja magát, nemcsak a lelkét, a testét is. Az öncélú vetkőzést én sem szeretem a filmvásznon, de szerintem Kate olyanban még nem vett részt. Én majdnem mindegyik vetkőzős jelenetét odaillőnek és szükségesnek tartottam. Én azt ítélem el, aki dublőrt fogad, és nem saját magát adja. A színészethez ez is hozzátartozik, és szerintem sokat segít a színésznek is, ha megteszi, azután büszke lehet magára, hogy képes volt rá.
Emlékszem, mikor régen olvastam, hogy Kate félt egy vetkőzős jelenettől, és Emma Thompsontól kért tanácsot ez ügyben (ha jól emlékszem, a Jude forgatásával kapcsolatban, ahol szintén van egy premier plán Kate-ről). Emma azt mondta neki, hogy először egy kicsit ijesztő, de ne féljen tőle, ez pillanatok alatt elmúlik, és utána imádni fogja. :-))
Kate megfogadta a tanácsát, és elvállalta a filmet, mindannyiunk szerencséjére, mert az egyik legjobb alakítását hozta benne.

jelenet=jelenetnél

Hűha, a topic kezd elerotizálódni! Én nagyon szeretem Pasolinit, Jancsót is csípem - de nem kifejezetten az ilyen jelenetek miatt! Persze vannak ott is túlkapások, de engem kifejezetten megfogott az Ezeregy éjszaka virágai, vagy a Dacameron, sőt, a Salo is.A pornófilm az pornófilm, az szerintem más tészta mint egy Pasolini - hiszen azonnali "hatást" akar kiváltani, ezért is van szükség orvosi plánokra! Persze az effajta filmeknél ahogy jött, el is repül a hatás, míg egy drámánál egy szépen bemutatott "gáláns" jelenet hosszan tartó hatást kapunk!:-)

Hát ez az! A sok unalmas Jancsó, meg Pasolini filmben is csak ezért vannak ilyen jelenetek. :-)
Mi a véleményed azokról a pornófilmekről, ahol ruhában vannak a szereplők?

Azt hiszem, nem láttam Mel Gibson fenekét - vagy ha igen, nem tett rám akkora hatást.:-))Az tény, hogy elnézőbb vagyok az Ádámkosztümös pasikkal, sőt,  -ha ízléses, és odavaló - kifejezetten tetszik, éljen az egyenjogúság! Az is érdekes, hogy előszeretettel a színésznőket vetkőztetik, a férfi színészek meg rendszerint törülközőbe csavarva szemérmeskednek.:-)Máskülönben egy ruhás jelenet is tud rendkívül erotikus lenni: egy pillantás, egy gesztus, egy sokat mondó mosoly, hanglejtés, rafinált fényképezési technika... van, mikor sokkal hatásosabb, mint a dirrekt durr bele pucérság!Szerintem a legtöbb szaftos jelenet csak azért kell, hogy ébren tartsák a közönséget, és legyen min csámcsogni!(Azt hiszem a topic kezd el OFF-olódni, így inkább háttérbe vonulok:-))

Gondolom, Mel Gibson meztelen fenekével szemben nincsenek ilyen fenntartásaid. :-))

Hát, így is fel lehet fogni! Persze, férfi szemmel biztos másként lehet értékelni a látottakat...:-) Én a helyében biztos visszafogottabb lettem volna egy csöppet,( csak a mell látszik, az alsó fertály nem, dublőzt fogadtam volna, stb) de hát ő tudja...művészi alázat a köbön!:-)

Szóval te úgy gondolod, hogy Kate maga passzírozza át a mindenkori rendező elképzelésétől függetlenül azt, hogy ha kell, ha nem, őt bizony meztelenül vegye a kamera? Ő pont nem az a kaliber, akinek ez kell az érvényesüléshez. Az más tészta, hogy nem riad vissza egy ilyen fajta szerep eljátszásától, hiszen ő tudja, hogy ez csak színészet. :-)

Elnézést, hogy ekkora szünet lett a hozzászólásom végén, nem tudom, mitől van...

Azt hiszem rájöttem, mi zavar igazán Kate Winslet-ben! A Szentek és álszentek a legjobb példa erre: nekem nem igazán tetszik, hogy annyira gyakran, és túl sokat mutogat magából. Ebben a filmben percekig meztelenül szerepel - nem vagyok pűd, de kevesebb több lett volna - ez már szinte soft pornó volt!Az Iris - ben sem volt feltétlenül szülség a fürdőzéses jelenetre - szerintem semmi funkciója nem volt, talán csak az, hogy a közönség lásson egy pucér feneket!Az apró titkokban is túl naturális volt a szerelmi jelenet, és azt sem értem, miért vállalta el Tula trágár szerepét a Románc és cigatrettában...Tényleg nem vagyok álszent (sem szent), semmi bajom az erotikus jelenetekkel, ha odaillik egy filmben - de úgy gondolom, Kate elég jó , nívós, és elismert színésznő ahhoz, hogy nem szorul rá az ilyen fajta magamutogatásra - az is fura, hogy két gyerek után sem áll le az ilyen dolgokkal. Persze tudom, hogy így több férfi rajongót szerez, és ma már szinte kötelező a vetkőzés, de azért mégis...Ezért is történhetet, hogy sokáig csak "kebelsztárként" könyveltem el - ha nem olvasgattam volna gyakran az Xpessz fórumot, talán sosem vettem volna észre a tehetségét. Jó lenne, ha ilyen téren kissé visszafogotabb lenne a színésznő! Szerintem ruhában is elég csinos!
Elnézést kérek a rajongóitól, tényleg nem vitatkozni szeretnék, csak leírtam egy pár gondolatomat, nem kell velem egyet érteni - plíz!

Hát, ezzel a filmmel is furán állok. Kate alakítása nagyon tetszik benne, de maga a film, a történet nem annyira. Illetve úgy érzem, jobban is meg lehetett volna csinálni. Ami nagyon zavar, az Ruth dilis és perverz családja. Egyszerűen undorítanak, nem szívesen nézem őket, és teljesen megértem, hogy Ruth egy szektába menekül előlük. :-)))
A szerelmi szál már érdekesebb a filmben, illetve az, ahogy Kate az ujja köré csavarja Harvey Keitelt. Ő is jó alakítást nyújt. Nagyon rég néztem, meg kellene néznem újra, hogy mélyebb véleményt formáljak róla. De egyébként Kate miatt mindenképpen egy nézhető film, ha nem is a kedvencem.

Igaz, hogy én csak egyszer láttam a filmet, de nem emlékszem, hogy Kate karaktere bármelyik gyerekkel ne lett volna kedves. Ez a rész hol van a filmben?
Nekem ugyan nincs gyerekem, de imádom a gyerekeket, a kis csecsemőktől kezdve a tinédzserekig bezárólag. De szerintem nekem sem okozna különösebb gondot, ha kiabálnom kellene mondjuk egy gyerekkel egy jelenetben, vagy akár meg kéne pofozni, vagy megverni. Utána persze megvigasztalnám, és előtte elmagyaráznám neki, hogy ez csak játék. :-)

Szia davido.
Akkor félreértettelek, bocs. :-) Exhibicionizmus talán a kelleténél is több van bennem, ezért készültem én is a színi pályára, és hobbi szinten még most is művelem. Ezt elismerem. :-)
A Hideous Kinky-t Angliában vettem meg, mikor 2 éve kint voltam egy 5 hónapig.

Ha arra megy ki a diskurzus, hogy a vélt tudásbeli felsőbbrendűségedet fitogtasd, akkor most fejezzük be. A véleményemet már tegnap leírtam erről a dologról, az meg végképp nem ennek a filmnek a topikjába való, hogy te hogyan jutsz el egy szerep megformálásához. Idézném azt az embert, aki már többször is elsütötte a sztorit a Marathon életre halálra című filmből, amikor is Olivier megkérdezte Hoffmant, hogy minek rohangál fel-alá, mint egy félőrült, miért nem JÁTSSZA EL, hogy ő egy futó a filmben. Szóval színész és színész között is van különbség.
Mellesleg annyira nem áll távol tőlem a dolog, mint gondolnád, de ez SEM ide tartozik.

Sajnálom, hogy nem tudtalak meggyőzni. Úgy látszik, ahhoz hogy tényleg megértsd azt, miről is beszélek, tényleg szakmabelinek kellene lenned. Így nem vagy az, tehát fogalmad sincs arról, hogyan dolgozik egy színész. Legfeljebb sejtheted.
Mint minden más művész, egy színész is legfőkeéppen önmagából tud merítkezni, ha igazán hitelesen vissza akar adni egy karaktert. Olyan érzékeket kell tehát megmozgatnia, amelyeknek eladdig taláőn tudatában sem lehetett, míg elő nem hozza. És egy színész tényleg csak ritka esetben tudja magát maximálisan függetleníteni az eljátszandó karaktertől, hiszen semmi belső támpontja nincs. Csak magára szorítkozhat.
És esetünkben hatalmas felelőtlenség lett volna Kate részéről visszaadni egy ilyen briliáns forgatókönyvet, hiszen egy színész (és erről könyvek szólnak) mindig a kihívásokat keresi a munkájában. Ajánlom Popper Péter könyvét, ha többre vagy kíváncsi. A címére most per pillanat nem emlékszem, de utánajárok a nap végére.

Továbbra sem értek egyet, mert a jó anyaság és a jó színészi képesség teljesen távol áll egymástól. Egy profi színésznő, mint Kate, ott hon anya, a stúdióban, színpadon pedig színésznő. Ha te esetleg színész vagy, lehet, hogy nehezen függetleníted magad egyes dolgoktól. de nem biztos, hogy ez mindenkinek traumát okoz. Ha Kate-nek ez annyiranehezére esett volna, mint ecseteled, akár el sem kellett volna játszania, hiszen adott már vissza ő is forgatókönyvet.
Ugyanakkor úgy vélem, hogy a Mennyei teremtmények anyagyilkossága némileg nagyobb kihívás volt, mint csúnyán nézni egy kisgyerekre, aki ráadásul nem is a sajátja volt. Szép dolog, amit írsz, de nem győztél meg.

És a Szentek és Álszentekről mi a véleményed, juliet?

Ezzel az állításoddal megint csak részben tudok egyetérteni. Mint ahogy minden ember, egy színész is fejlődik mind pszichikailag, mind fizikailag. Igen, megtanítják, hogy a különböző érzékpontokat, érzéseket mikor hogyan kell kifejezni és átnyújtani a közönségnek. De ahogyan a body building termekben egy kezdőnek sem szabad rögtön 100 kilós súlyokat emelgetnie, mert a tökéletes izomzat és erőnlét kifejlesztéséhez lépésről lépésre kell haladnia, sőt, mégha díjnyertes sportoló,akkor is még van egy következő fokozat, amihez nagyobb erőnlét szükségeltetik, ugyanúgy egy színész sem ugrik fejest rögtön egy Shakespeare III. Richard-jába vagy egy Titus Andronicus-ba, hanem megtanul együtt lélegezni az adott karakterrel, rengeteget olvas arról az adott milliőről, míg végül teljesen eggyé válik a karakterrel. Ezért mondják azt többek között, hogy a színészet mellett gyakorlatilag alig lehet normális magánéletet folytatni. Mert ez a szakma teljes embert kíván.
És tipikusan ez a szerep azért volt kihívás Kate számára, mert köztudott, hogy nagyon jó anya, imádja a gyermekeit, éppen ezért ez a figura a lehető legtávolabb állt az ő személyiségétől. Felkészülni erre a szerepre, minden egyes mondatát pontosan kielemezni, felépíteni egy teljes személységet, amely a lehető legtávolabb esik az övétől (egy színész gyakorta a saját lelkivilágából merítkezik, ld.: Helen Mirren-interjú; A királynő); fizikailag, pszichikailag ráhangolódni a szerepre, és megsejteni, hogy amit csinál munka közben jó-e, hogyan reagál majd a közönség, hogyan tudja átadni a figurát, ez volt a dolog igazi nehézsége.

1. Nem igaz az az állításod, hogy nem szerettem pár filmjét. Igaz, néhol némelyiket túlzónak vagy túlontúl csöpögősnek (ld.: Engima, Holiday) találtam, de egyáltalán nem tartottam egyiket sem abszolúte rossznak. Az Enigma a triviális és túlzottan szentimentális stílusa ellenére élvezhető darab, a Holiday ugyanígy. Az egyetlen kivétel az Egy kölyök Artúr király udvarában. Azt egyszerűen képtelen voltam elviselni, és Kate is köztudottan ezt a filmjét tartja a leggyengébbnek, és egyszer sem óhajtotta/óhajtja megnézni.
2. Én egyáltalán nem úgy állítottam be a dolgokat, mintha te nem akartad volna, hogy Oscart nyerjen vele, csak egy korábbi kijelentésedre hivatkoztam.
3. Valld be, hogy azért hajt egy csöppnyi exhibicionizmus, mert ez így is kitűnik (az egyébként mesterien megszerkesztett) kritikáidból. Egyébként nem te mondtad, hogy ne kritizáljam Kate-et?
4. Te hogyan szerezted be a Hideous Kinky-t? Amazon?

A "milyen" helyett talán a "hogyan" megfelelőbb.

Nem tudom, mi a szakmád, de hogy egykori iskolai takarítónk szavajárását idézzem: ehhez nem kő gimnázium" :-) A színészeknek már idejekorán megtanítják, mikor milyen érzelmeket zároljanak, illetve hívjanak elő, magukban-magukból aszerint, hogy mit kíván meg a szerep. Amit mondtál, hogy miért volt nehéz az alakítás, az pont ilyen. Egy ilyen formátumú színésznek nem eshet nehezére még egy gyilkost sem eljátszania, még akkor sem, ha elítéli az erőszakot, hiszen ő csak színész, és nem kell a forgatás után rettegésben élnie a bűne miatt. Színész és színész között is van persze különbség, többféle technikával is meg lehet fogni, magáévá lehet tenni egy figurát, van, aki a method actingra esküszik, míg mások másra. Különben pedig tök lényegtelen, ami számít, az az, hogy hiteles legyen a végeredmény. De ha valóban Kate állította, hogy neki ez nehéz volt, akkor biztos csak a szerénység beszélt belőle, egyezzünk ki ebben! :-)