Nemcsak én nem csinálnám, hanem ilyen esetben szerintem senki. Persze nem tudom száz százalékosan kijelenteni ezt, de egy filmben - ami nem az élet - átgondoltabban kellene az ilyen döntéseket bemutatni, mégha hirtelen döntésről is van szó. Meg kellett volna értenünk, hogy miért dönt úgy hirtelen a szereplő. A gördeszkás vonal nem igazán volt kihangsúlyozva a filmben.
Nem az a bajom, hogy ki mit csinál, és hogy én azt csinálnám-e, hanem az a bajom vele, hogy nincs bemutatva az oda vezető út, a motivációk, nincs megindokolva és megfelelően bemutatva, hogy ki mit miért csinál. A Mennyei teremtményekben ez nagyon jól volt ábrázolva, megértettük a végkifejletet, hogy a lányok miért úgy cselekedtek, ahogy, még ha mi nem is tennénk azt meg. Megértettük, mert láttuk, milyen kontrollálhatatlan állapotba kergette őket a félelem, hogy elválasztják őket egymástól. Itt ez hiányzott nagyon!!!
A főszereplő (ezek szerint Brad, már nem emlékeztem a nevére) később is tudott volna gördeszkázni, de abban a pillanatban ahhoz a nőhöz kellett volna mennie, aki számított rá, aki megértette őt. Ez egyszerűen cserbenhagyás volt, de abszolút logikátlan és következetlen, véleményem szerint.
A másik dolog, ami még nagyon zavart a filmben, az a szájbarágós narráció volt, ami nélkül sokkal jobb lett volna a film. Nem szeretem, mikor azt elmondják, amit egy színész a tekintetével is ki tud fejezni. Teljesen felesleges és idegesítő is.
Persze nem kell ezzel egyetérteni, de én így látom.