Örülök, hogy többen is bölcsen nyilvánultok meg a gyűjtési szokásokat illetően. Magam is azt hirdetem már egy ideje, hogy a közös nevező megléte - a filmek szeretete - a fontos, annak kell örülni ebben a közösségben, nem pedig az egymástól való különbözőségeket felnagyítva szítani az ellentétet. Senki nem fogja lesajnálni azokat - megjegyzem, Dömi sem - akiknek Döminél kevesebb filmje van. Ez nem verseny, ezért senki ne érezze frusztráltnak magát, ha lát egy az övétől eltérő kollekciót. Az a lényeg, hogy a gyűjtő a saját filmjeinek örüljön. Ez nem pöcsméregetés, hogy kinek nagyobb. Ettől függetlenül el kell fogadni, hogy van nagyobb és van kisebb is. Az enyém például olyan nagy, hogy dokumentálni is nehéz, Karácsony előtt három napom ment rá, hogy ABC-sorrendbe tegyem a címeket és három szobát foglaltak el a filmek. Van benne szép számmal Fellini, Bergman, Pasolini, Kurosawa, Menzel, Allen, Bogart, Garbo, orosz klasszikusok, de például Sandler vagy Carrey is, ahogy az összes itthon megjelent fémdobozos és 3D-s kiadványok is. Mindig kitalálok egy tematikát, hogy mit, mikor és hogyan vásároljak meg. Bizonyára emiatt engem is bogarasnak lehet tartani, ugyanakkor én sem örülnék, ha emiatt negatív megjegyzéseket kapnék (ahogy az egyébként már előfordult), mivel én sem azért járok ide, hogy bárki is gúnyolódjon rajtam.
