Nah, ezzel a Stohl-üggyel azért vitatkoznék... (Teszem hozzá, én angolul láttam a filmet) Rengetegszer szinkronizálta Grant-et, Széles Lászlóval párban, aki pontosan ugyanolyan jól hozta a figurát, mint ő. (de nem olyan jól, mint az eredeti:)
Stohllal az a baj, vagyis bajom, hogy más szinkronszínészekkel ellentétben nála nem tudok elvonatkoztatni attól, aki amúgy, a valós életben, ahol nekem kifejezetten ellenszenves. Így a jelenlegi szinkronjai is azok, ellenben azt elismerem, hogy a régieknél (Négy esküvő, egy temetés pl.) remek, olyannyira, hogy én, aki Grantet (is) szigorúan csak eredetiben hallgatom/nézem, azt a filmet nagyon itthoni kiadásban akartam beszerezni, pont Stohl szinkronja miatt. De mivel joglejárt és elérhetetlen volt, hát maradt Anglia.
Az a szinkronja valóban brilliáns, viszont akkoriban (90-es évek eleje) nem is szerepelt annyit a médiában - sokszor negatív személysiégként - és nem folyt a csapból is ő. (és nem volt számomra ellenszenves....)
Tény, maga Hugh Grant sem egy angyal, sőőőőőttttt.... de ő mégis szimpatikus tudott maradni botrányos magánéleti dolgai ellenére. Így aztán részemről szigorúan az eredetire szavazok, márcsak azért is, mert sem Stohl (talán a Négy esküvőt leszámítva), sem Széles László (bár a Bridget Jonesban fergeteges volt, mint szinkronhang) nem tudja azt az igazán kisfiús, dadogós, "imádnivalóan szerencsétlen" figurát hozni hangban, mint Grant.